@lunanyuszi (Zalai-Ruzsics Boglárka)

@lunanyuszi / lunanyuszi.blogspot.com / Picasa

Szenvedélyes könyvmoly, aki nemcsak olvasgatni szereti a könyveket, de birtokolni és szagolgatni is :) „Kiskoromban anyukám azt mondta, minden könyv az enyém lehet, amit elolvasok.” Ügyesen választ, vagy tényleg könnyen főzhető, mert szinte minden könyvére pozitív élményként gondol. Egyébként jogász, aki egy (saját elmondása szerint is) betegesen intim, ugyanakkor teljes anonimitásba burkolózott bloggal startolt a neten. Ez volt számára az eszköz, amivel ép elméjét őrizgette, miközben az államvizsgáira készült, átmenetileg szüneteltetve minden emberi kapcsolatát.

Ha egy nő ennyire elengedi magát a blogján, annak szerelem, de minimum szex lesz a vége.

Igen, a férjemet így ismertem meg. Kommentelt nekem valami okosat (ezt csak úgy emlegetjük, hogy beszólt), aztán szépen lassan egymásnak kezdtük írogatni a posztokat. Mindenféle világmegváltósat, izgalmasat. Aztán csetelni kezdtünk, teljes éjszakákat beszélgettünk át. Nem cenzúráztam magam soha, úgyhogy mire találkoztunk, szinte már ismert. Read More…


@GabrielVaraljay (Váraljay Gabriel)

@GabrielVaraljay / varaljay.com

Megrögzött social media és marketing rajongó, akinek az a célja, hogy mindenki megértse és hatékonyan használja az új internetes eszközöket. Elsősorban a Twitterre és a Facebookra hívja fel a figyelmet, melyeket szerinte mindenkinek ismernie kell. Hisz abban, hogy a siker fontos – ha nem a legfontosabb – alkotó elemei: a közösség és egymás segítése.

10 éve élsz Magyarországon. Korábban hol és hogyan éltél?

Igen, én igazából felvidéki magyar vagyok. Komáromban születtem, csak a Duna másik partján az akkori Csehszlovákiában, ahogy ti neveztétek “cseszkóban” :) Édesapám Baja mellől származik, édesanyám pedig Ógyallán született. Egyébként itt van a Zlatý Bažant, alias Aranyfácán sörgyár is.

15 éves koromig egy Komárno melletti faluban nőttem fel, ahol az iskola szemben volt a házunkkal (nagymamám ugyanis tanítónő volt ott), mégis én voltam a notórius késő, aki 8.02-re ért be az órára. Később – a gimis évek alatt – beköltöztünk a városba. Számomra nem volt egy leányálom, utáltam az egészet, amire a nyitrai egyetem még jobban rátett. Sosem voltam nagy lokálpatrióta, így irtó nehéz volt egy olyan szlovák városban létezni, ahol elég sokan beszéltek magyarul, miközben megindult egy olyan vonal, hogy már nem mertek magyarul megszólalni. Az évfolyamtársak folyton ránk szóltak, hogy szlovákul beszéljünk előttük, ami mostani fejjel érthető is, mert nem valami tapintatos, de akkor ezt beszólásnak éltük meg. Read More…


@potdom (Szabó László)

@potdom / twitpic

A Twitter a kedvenc webes alkalmazása, mert szórakoztatónak, informatívnak, kapcsolatok teremtésére alkalmasnak találja, ami ráadásul folyamatosan változik, így nehezebb megunni. Eddig úgy gondolta, sokat ír, de az elmúlt hónapok yammos statisztikái ráébresztették, hogy minden relatív: nem is olyan sok az a sok. Valódi sportrajongó, nézi a major profi amerikai sportokat (NFL, NBA, NHL), emellett főleg az angol és német rangadókat, meg persze néhány spanyolt és olaszt is. Szeret videókat felvenni és szeret játszani: „Mindegy mit, csak játék legyen.” Amúgy biztonságtechnikai mérnök, tűzvédelemmel foglalkozik, és pont úgy beszél a szakmájáról, mint a filmekben a tűzoltók: “Ha valahol tűz van, utána nem sok minden szokott megmaradni. Ha nem tartják be a szabályokat, vagy rossz eszközökkel próbálják megakadályozni a tűz keletkezését, annak általában csúnya vége van.”

Egy este volt, amikor nem twittereztél, azonnal fel is tűnt. Nálad jobban senki sem továbbítja az információkat – amolyan adásszerkesztő vagy és jó műsort csinálsz. Jól érzem, hogy pozitív tartalmak szétszórására törekszel?

Igen, mondhatni van egy jó hír policy-om :D, mert rájöttem, hogy a rossz hír úgyis terjed magától. Talán a haiti földrengés volt a vízválasztó, mert azt még én is megosztottam, de eléggé rányomta a bélyegét a közhangulatra. Utána nem igazán voltak jó hírek. Nemrég kezdtem el használni a surl.hu linkrövidítőt, ami sokkal pontosabban megmondja, hogy hányan nézték meg a linkemet, mint a bit.ly, amit előtte használtam, így azért képet kaphatok arról is, hogy mi érdekli az embereket. Read More…

@Pikszi (Baráth Katalin)

@Pikszi

Amikor 4-5 éve regisztrált a Literára, ez volt az első név, ami eszébe jutott, Sztojkovics Pikszi formában. Így hívták a jugoszláv futballtörténelem egyik legendáját (Dragan Sztojkovics Pikszi), sokszor olvasott, hallott róla otthon. Aki nem tudja, eredetileg kit takar a név, sokszor valamiféle rejtői alakra tippel, ami nem baj, sőt. Az igazi Trebitsch és barátja, Sztojkovics Pikszi.

A fekete zongoraKultúrmorzsa

Született betolakodó, úgy állampolgárilag (határon túli magyar), mint osztályilag (első generációs diplomás és szellemi munkás, ami nem egyenlő az értelmiséggel). Szeret írni, olvasni, beszélni, ez nyilvánul meg a végzettségében (bölcsész, jelenleg történész PhD-hallgató), a foglalkozásában (7 éve reklámszövegíró, jelenleg senior creative a Rebel Rouse-nál), illetve a hobbijában is.

Írok, mint egy állat: könyvet, 3 blogot, ebből az egyik kortársversmondó podcast. A barátaim hozzám hasonlóan ironikus aljasok. Extrémsportom a zene: több mint tíz évig énekeltem mindenféle kórusokban az alt szólamban, meg volt sokáig egy vers-megzenésítős együttesem is, az Elhangolás, ahol gitároztam, zenét szereztem és hangszereltem az éneklés mellett. Ez mind fantasztikusan hangzik, de az igazság az, hogy időm jó részében undok, nagyszájú és tapintatlan vagyok, utálom a mobiltelefont (az udvariatlan visszanemhívások császára vagyok), és egészségtelenül hosszú ideig remekül elszórakozom társaság nélkül. Hm… Matematikusnak kellett volna mennem :) Read More…

@koocos (Budavári Dóra)

@koocos

A “koocos” becenevet nemcsak a hajáról, hanem a nyughatatlanságáról is kapta. A reklámszakmában dolgozik szövegíróként, szereti a munkáját, imád ötletelni, igaz, a fantáziája sokszor túlnőne a megadott kereteken. Ha elhagyja az ihlete, belőlünk, twitterezőkből és a szakma blogjaiból merít inspirációt, vagy kibiciklizik a Szabadság térre gondolkodni. Nyitott a világra, bármikor nekiindul hátizsákkal, hogy felfedezzen egy új várost vagy országot. Amúgy kedvére való a főváros 24 órás zsibongása, de ha néhanapján megelégeli, hazautazik Győrbe, vagy nyáron a család balatoni főhadiszállására, hogy megmaradjon a belső egyensúly.

Milyen volt az elmúlt napokban Berlinben?

Eddig azt hittem, hogy nekem csak a dél, csak a dél kell, de be kell látnom, tévedtem. Igaz, az időjárás tipikus berlini volt (valamiért pont ilyen esősnek képzeltem), de a szürkeség – amit kapcsoltam hozzá – egy nap alatt színessé változott. Hihetetlen, hogy mennyire design az a város, minden épület, tárgy, műemlék külön kis csoda. Ahogy felülök a százas buszra, és szembejön velem a Tiergarten, aztán a filharmonikusok bizarr épülete, meg valami gyönyörű nagykövetség, egy lebombázott templom, ami mellé modern formákat építettek… Elképesztően bátor város építészetileg, és van tér, ami itthon nincs. Nem érzi az ember, hogy minden össze van zsúfolva, mert vannak parkok, széles utcák kirakodó ócskásokkal, valahogy mindenre van hely. A kulturális élet is színes, sok a jó szórakozóhely jó zenével. Mi többek között egy klipet és egy werkfilmet is forgattunk, nemsokára minden kiderül, ti is láthatjátok majd! Read More…

@agocska (Ágoston Péter)

@agocska

@agocska

Autóvezető oktatója ragasztotta rá az „Agócs” nevet, mert képtelen volt megjegyezni az Ágostont. Kiskora óta „számítógép őrült”, amire iskolai keretek között is ráerősített. Először a Paksi atomerőmű saját középiskolájában tanult számítástechnikai programozónak, majd mérnök-informatika szakon a pécsi főiskolán diplomázott. Jelenleg rendszergazda. Úgy érzi, mindent ki kell próbálnia a neten, semmilyen újdonság nem maradhat ki. Olyan nincs, hogy nincs mit olvasni, letölteni, feltölteni, elküldeni, megosztani…

Van bármi, amit gyakrabban kell elmondanod, mint azt, hogy “Mi az az okarina?”

Talán azt, hogy “Honnan jött neked ez az egész?” :) Valójában minél többen teszik fel a kérdést, annál jobban örülök. Ez ugyanis azt jelenti, hogy egyre több ember érdeklődik iránta és ismeri meg a hangszert. Mivel itthon jóformán nullához konvergál az okarina ismertsége, gőzerővel azon vagyok, hogy ezen megpróbáljak változtatni. Szeretnék idővel összehozni egy webes/offline okarinás közösséget itthon, de ehhez – úgy látom – még sok víznek kell lefolyni a Dunán. A közösségi oldalak elterjedése, a videóblogolás itthoni fellendülése – úgy tűnik – azért nagy segítség lesz nekem (is).

Hogy honnan jött ez az egész? Gyermekkorom óta élek-halok a zenéért, de világéletemben csak hallgattam. Sosem tanultam semmilyen zenét az általános iskolai énekórákon kívül. Nagyon kevés stílus van, amit nem bírok meghallgatni. Zenét hallgatok a BKV-n, a gép előtt, elalváshoz, ébredéshez, főzéshez, fürdéshez, mindig :) Másfél éve a YouTube-on teljesen véletlenül futottam bele egy okarinás videóba, ami nagyon megtetszett. Sajnos már nem emlékszem, melyik volt az, de imádtam, hogy olyan kis pici, egyszerű hangszer, és mégis milyen szép kerek dalt játszott vele a srác. Rákerestem a neten, hogy mégis mi ez az okarina, és persze magyar oldalakon az égvilágon semmit nem találtam róla, ám külföldi oldalakon annál inkább. Megnéztem még egy rakás videót meg oldalt róla, és teljesen elámultam, mennyi féle okarina létezik. Majd miután azt írták, hogy ezen (viszonylag rövid idő alatt) bárki meg tud tanulni játszani, hamar azon kaptam magam, hogy megszületett bennem a vágy: én is szeretnék! És már rendelem is Amerikából az elsőt :) Innen pedig már igazi romantikus szerelmi történet, mely egy okarinás blog formájában manifesztálódott :D Read More…

@atomvillanas (Türk István)

@atomvillanas / SEO Blog / Flickr

Miután sikertelenül felvételizett tibeti és történelem szakra is, úgy döntött, megpróbálkozik valami menővel, a műszaki informatikával. Bejött neki. Kisvárdáról a szerelem és egy netes meló csábította Budapestre. Ha túlpörgeti magát vagy besokall a rengeteg geek és techie dologtól, arra vágyik, hogy birkákkal és kecskékkel barangoljon a pusztában.

@atomvillanas

Aki követ téged, tudja, hogy nagyon foglalkoztat a Közel-Kelet…

Az első utam, ami kiváltotta ezt az egész arab-iszlám-Közel-Kelet imádatot, Marokkóba vezetett. A Baraka nevű kalandtúrákat szervező irodával mentem el egy 3 hetes országjárásra, tök egyedül. Mint ahogy az ilyen utak kapcsán általában lenni szokott, az ember sokat olvas, megismeri valamennyire a helyi kultúrát, a vallást… Az iszlám először itt fogott meg, ugyanúgy, ahogy az itt élő emberek európaitól annyira különböző életvitele és sokszínűsége. (Fotók itt.) Read More…

@tapir (Cziczlavicz Péter)

@tapir

Csak úgy, tapir. Ez jutott eszébe ’97-ben, amikor rászabadult az internetre. Pár napig már kibírta, hogy ne twitterezzen…

Az elsők között kezdted. Hogy indult?

3 éve egy webisztános posztban olvastam először a Twitterről, és mint hivatásos internetfüggő, regisztráltam is rögtön. Az elején úgy 20-30 embert követtem, és annyira kevés twit volt, hogy a napi adagot este pár perc alatt átolvastam.

Eleinte miről szóltak a bejegyzések?

A kezdeti időszakot a kísérletezgetés jellemezte, nem igazán tudta senki, mi lesz ebből, milyen irányba megy. Komolyan vettük a “Mit csinálsz most?” kérdést. Mindenki arról írt, hogy mit olvas, mit eszik, vagy mit néz az adott pillanatban.

Mi hozta meg a változást?

Az első lökést a Twitter magyarországi elterjedésének @tothbenedek Turulcsirip mashupja adta, ami automatikusan behúzta a magyar twitterezőket, így barátkozó módban könnyen lehetett új embereket megismerni. Kialakultak társalgások, megjelentek a különböző Twitter folyamba beköthető szolgáltatások, aminek hatására 3 év alatt párszáz felhasználó közel 40 ezresre duzzadt, és a geekek játszóteréből kinőtt egy meghatározó információs forrás.

Meghatározó és rendkívül gyors.

Jó példa erre a mostani választás. Az OVB töketlensége miatt a Twitteren lehetett a leghamarabb informálódni a választási eredményekről. Szerintem a Twitter fejlesztői sem tudták, hogy pontosan mi lesz ebből, de azt látom, hogy nagyon jól ráfejlesztenek az igényekre. Beépítették az RT-funkciót, a címkézést, a geoinfót, elérhetjük a lokális trendeket, nemrégiben pedig megvásárolták a Tweetie-t, így lesz saját mobil kliensük is. A legfontosabb pedig, hogy már a Google-ban a keresési eredmények között is kiemelten jelennek meg a Twitter találatok.

Amikor elkezdtelek követni, egy ősrégi fotó volt a profilképed, amin igazán menőfejnek néztél ki a mikrofon frizuráddal. Azon kívül, hogy lényegesen kevesebb hajad van, mint akkoriban, miben változtál még az elmúlt évtizedben?

A legnagyobb változást a 4,5 éve megszületett fiam hozta az életembe. Amikor a szülőszobában először a kezembe adták, már sejtettem, hogy innentől minden más lesz. Úgy is lett, de amit előtte gondoltam az apaságról, a szülői feladatokról, az azért nem teljesen úgy lett. Azzal, hogy a gyerek a szülő tükörképe, nem mindig könnyű azonosulni, pedig sajnos igaz :) Read More…


Featuring Recent Posts Wordpress Widget development by YD