@coffeetocapote

Vagány stílusa miatt annyira népszerű a Twitteren, hogy már az interjú rövid beharangozóját is agyonlájkolták. A beszélgetés csak megerősíti a róla kialakult képet, ahogy ő fogalmaz „tökös, amennyire nőként kell”.

Két húgom van, az idősebbel le sem tagadhatnánk egymást, nagy a hasonlóság, a kisebb viszont vörös hajú és zöld szemű, lelki szempontból is többször súrlódunk egymással, nem mindig jövünk ki könnyen. A szüleim együtt vannak (azt hiszem, ez számít manapság a ritkább kategóriának), inkább konzervatív emberek, bár anyámban több kalandvágyat látok. Apám abszolút otthonülő, kizárólag a családjának él (mindezt nem is tartom feltétlenül jónak). Hogy is mondjam, jó kislánynak neveltek, általánosig stréber jó gyerek is voltam, de idővel kinyílt a csipám, és azóta csak a saját fejem után megyek – ezt elég korán elfogadták (mondhatnám, hogy nem tűrök ellentmondást, de az azt feltételezné, hogy nincs bennem tisztelet irántuk, ami viszont egyáltalán nem igaz).

Tősgyökeres pesti vagyok, valamelyik 9. kerületi kórházban szült meg anyám 15 órányi vajúdás után – ezt igyekszem azóta is úgy magyarázni neki, hogy biztosan a megfelelő csillagállásra vártam (Kos jegyűnek Rák aszcendenssel jöttem világra, ez egyben örök vívódások forrása is, többek közt). Aztán 2 évig a kerületben laktunk egy olyan apró lakásban hárman, amihez nem tartozott fürdőszoba, csak külön volt az udvaron. Még ott tanultam meg például járni, a szomszédok kedvence voltam, aztán úton volt a húgom, így Kispestre költöztünk és azóta is itt lakunk – bár én már nem sokáig, alig várom, hogy külön költözzek. Ez jövőre van ütemezve, és akkor irány a belváros. Mostanra már megtanultam szeretni Kispest nyugodtságát és csöndjét, ugyanakkor éltet a nyüzsgés és a város központibb részeinek folytonos zakatolása, nyavalygása, spontaneitása. Read More…