@jabjabhu (Bobály Mihály)

@jabjabhu / jabjab.posterous.com

44 éves, jelenleg keresőmarketing szakértő, akit JabJab néven ismernek. Cégének neve és pisztolyának egyedi szériaszáma is ez. Szereti az embereket, de nem szeret velük sokat lenni. Egyedül szeret lenni, magában, agyalni. Rejtett szociopatának érzi magát, mert elképesztően rosszul érzékeli az emberek ki nem mondott gondolatait, legtöbbször úgy sérti meg őket, hogy nem is tud róla. Szerencsére nem túl sűrűn. Véleménye mindenről van, sokszor egészen sarkos (főleg ha politikáról vagy vallásról van szó), de beszélgetésben nem harcol mindenáron az igazáért (elég neki, ha tudja).

Nem szereti az idiótákat, a trollokat, a politikusokat és a hazugságokat. (Visszaolvasva azt mondja “ezek mintha szinonimák lennének.”) Nem bízik senkiben, és szereti, amikor ebben téved. Szeretne még 100 évet élni, hogy lássa, mi lesz ebből a világból, hová jut. Szereti a szép fotókat, a fanyar humort, a logikai fejtörőket. Szereti a családját, a pici szőke kislányát, a kutyusaikat és a macsekokat. Ha tehetné sem alakítaná másképp az életét.

Egy Békés megyei pici faluból indulva sokféle dolgot csináltál már az életedben: Élelmiszeripari Főiskola sütő-édes szak, McCANN-ERICKSON reklámügynökség, aztán a 92.9 Star FM vezetője voltál, majd 2 év Indonéziában (Balin), ahol egy világvége utáni kis faluban szállodát és Master Scuba Diver Trainerként búvárbázist vezettél… Sok minden érdekel egyszerre, vagy szeretsz nagyokat váltani, új életet kezdeni… esetleg rákényszerültél, hogy mindig más területen álld meg a helyed?

Ez a sokféle dolog részben tükrözi azt, hogy volt az életemben olyan időszak, amikor váltanom kellett. Amikor Balira mentem, benne volt a pakliban az is, hogy maradok és ott élem le az életemet (egy kínai-indonéz lányt feleségül vettem, de aztán hazaköltözve kiderült, hogy itt nem működik az a kapcsolat, elváltunk). A kalandvágy is mozgott bennem keményen, de rá kellett jönnöm, hogy hiányzik az otthon, sok apró dolog nagyon is (a tavasz, vagy magyarul beszélni, a zene, a joghurt íze… ilyenek). De amikor hazajöttem, nem gondoltam, hogy ekkora pocsolya a világ itthon, reménykedtem, hogy fokozatosan, de azért javul. Tévedtem.

A munkában a változások hozták magukat, sodródtam. Volt ahol a nagyvállalati agyatlan butaságot nem bírtam, de volt olyan is, ahol egyszerűen az volt a hibám, hogy rájöttem, a kisebbségi tulajdonos a cég érdekei ellen dolgozik, hogy olcsón vehessen még tulajdonrészt, aztán jó drágán eladhassa. Miközben ő a kudarcot szervezte, nekem a siker és a bevétel volt a feladatom. Amikor ezt elmeséltem a többségi tulajdonosnak, kirúgtak :-(

Ha egy lépéssel visszább megyek, az élelmiszeripar ugyan érdekes, de nem akartam egy pékséget vezetni, és életem hátralevő részében mindennap hajnal 3-kor kelni. Ilyen egyszerű, szeretek aludni :-)

Vagyis összefoglalva, valahogy az első 35 évben nem éreztem szükségét a jól irányba rakott életnek, hogy spóroljak és 50-re legyen egy házam (de nulla nyaralás és örömök addig), nem akartam magam hitelekkel lekötni egy helyre. Szeretek utazni, eddig kb. 40 országban jártam, és még eléggé hosszú a tervezett lista. Azt hiszem, így 40 fölött eljutottam oda, hogy érték a családom, az otthon, a kutyusok, a cicák, a lovak, de eközben mégis, időről-időre ott a késztetés, hogy elinduljak és megnézzem mondjuk Ausztráliát keresztül-kasul…

Mesélj a lőtérről: fiatalabb korodban, az MHSZ-es időkben komolyan versenyeztél, olimpiai válogatott szinten lőttél. Aztán visszatért ez a dolog az életedbe, Kata, a feleséged rávett, hogy nagy kaliberrel, dinamikus tempóban versenyezzetek. Mit jelent ez nektek most időben, energiában, pénzben, elismerésben… bármiben?

A lövészet egy érdekes történet. Talán ez a három hobbi, ami meghatározta az életemet: a búvárkodás, a fotózás és a lövészet. (A fotózás és a búvárkodás érdekes metszete a víz alatti fotózás). Csárdaszálláson, a szülőfalumban kezdtem. Puska, pisztoly, mindegy volt, mindkettőben megyei bajnok lettem. Leigazolt a megyei egyesület, majd a pisztoly csapattal egyből harmadikak lettünk az országos bajnokságon.

Amikor Szegedre mentem középiskolába, ott folytattam, már nem légpisztollyal, hanem éles lőszerrel, de kiskaliberű fegyverrel (.22, ha ez mond valamit). Gyorstüzelő pisztolyban ifi válogatottságig jutottam és esélyes voltam az olimpiai keretbe az 1984-ben Los Angeles-i tornán, de mivel az amcsik nem mentek el Moszkvába, ezért a szocialista tábor nem ment el oda… Emlékszem, akik versenyeztek, olyan eredménnyel nyertek odakinn, amit jobb formámban én is tudtam. Akkoriban a keletnémet, a szovjet és a magyar sportlövők jelentették a világ élvonalát. A példaképem volt Takács Károly, aki jobb kézzel lőtt, de elvesztette a jobb kezét, aztán mégis kétszeres olimpiai bajnok lett ballal. Azért ez nem semmi…

Az olimpia és az érettségi, e kettő miatt elég sokáig nem vettem fegyvert kezembe. Pár éve a feleségem szelíd erőszakkal elvitt egy lőtérre, ahol lőttem végre komolyabb kaliberű fegyverekkel is. De nem tetszett, túl sokat álltam én már lőállásban, unalmas volt… Aztán megláttam pár embert egy teremben, egy stroboszkóp villogó fényében rohangáltak (aki vizuális típus, annak megjelenik egy kép, igen, olyan volt) és lőttek mindenféle fedezék mögül, mozgásban, meg hasonló izgalmas dolgokat. Húúú! És akkor nekikezdtünk.

A fegyvervizsgát úgy tettem le, hogy a szakadt térdszalagom miatt mankóval mentem el a tanfolyamra és a vizsgára, de megcsináltuk mindketten. És az összes többi ökörséget, ami a fegyver miatt kell, sok pénz és sok hónap, de vehettünk fegyvereket. Az első lépés egy egyszerűbb csúzli volt, amivel versenyeztünk két évet. Amikor ez kezdett korlát lenni, megrendeltem egy egyedi gyártású fegyvert (ez van most), ami laza 11 hónap alatt el is készült és eljutott hozzám Ausztráliából. Ez már versenyzésre készített nagyon komoly értékű és tudású fegyver, olyan amilyennek megálmodtam. Az elején elég sokat beszélgettem telefonon a magyar származású ausztrál fegyvermesterrel, mire volt egy pont, amikor átment, és megértette, mit szeretnék.

A versenyzés itthon drága. Egy 9mm-es lőszer 60-70 Ft, egy versenyen elmegy 200, egy nagyobb versenyen 6-700 darab. Plusz az utazás, nevezés, szállás… és nyeremény nincs. Csak azok csinálják ezt a szituációs lövészet műfajt, akik megszállottak. Minél pontosabban és minél rövidebb idő alatt kell végigmenni egy pályán, kis versenyen 6-8, nagy versenyen 15-30 pálya, 1 vagy 2-3 nap alatt. Csak hogy lásd, ilyen egy nagyobb verseny. Fejkamerával veszem, utána végignézem sokszor, hogy kiderítsem, hol hibáztam, miben lehetnék jobb legközelebb, hol tudok megfogni egy pár tized másodpercet.

Hogy miért csinálom? Mert jó. Melós, de élvezetes. A versenyeknek van egy atmoszférája, amit nem lehet leírni vagy elmondani. És a verseny azért van, hogy valaki nyerjen. És szeretnék nyerni. Itthon már megvan a Grand Master cím (egy évadban 3x meglőttem a szintet), de szeretnék továbbjutni európai vagy világversenyre úgy, hogy képviselem az országot. Lehet, hogy túlzó a vágy és nem elérhető, de szeretnék ott lenni 2014-ben Floridában a World Shoot-on (Világbajnokság).

A dohányzásról 6 éve sikeresen leszoktál, de gondolom, ehhez megfelelő fizikum is kell. Sportolóként, versenyzőként odafigyelsz a mindennapi mozgásra, étkezésre?

Kényes kérdést feszegetsz :-) Az a nagy keresztem, hogy szeretem a jó kajákat, a finom dolgokat, szóval nehéz a formát tartani. Jelen állapotomban 20 kg az a túlsúly, amitől jó lenne megszabadulni, mert zavar. Az életemben és a versenyzésben, de már az ízületeimben is. A munkám ülőmunka, így nehéz. Most bevezettem, hogy a reggeli telefonokat sétálva intézem, vagyis reggel kicsit dolgozom, összeszedem a napi feladatokat, majd elindulok a kutyusommal sétálni, és közben hívok vissza mindenkit, kollégákkal átbeszélem a hetet/napot, ügyfelek, stb. Általában a szokásos 5-6 km nem elég rá… De e mellé kéne még sokat mozognom. Talán a lövészet segít majd helyretenni a súlyomat, erős a motiváció :-)

Mostanában volt alkalmad merülni? Hol voltál már, milyen mélyen és hova vágysz még?

Most még elég élesek az élmények, éppen Egyiptomban vagyunk és búvárkodunk (amikor ezt a részt leveleztük, éppen ott voltunk). Az eredeti felszerelésem még analóg volt, diára fotóztam, de azóta a digitális technika előretört, és már régóta sokkal jobb víz alá, mint az analóg (nem fogy ki a film, kapok a képekből előnézetet, stb). A digit technikából azonban még soha nem volt annyi pénzem, hogy egy rendes cuccot összehozzak, vagyis maradt az, hogy egy kicsi, de jobbféle kompakt gép és tok (de vakuk nélkül). Ezzel visszafogottan lehet kreatívkodni, inkább emlékeket készítek, mint igazi képeket. Bár a nászutunkon egy egészen pici, teljesen kompakt géppel készült az egyik fotóm a hajón, a hét legszebb fotója lett (a többi búvár szavazata alapján), szóval lehet azokkal is szép képeket csinálni.

Nagyon sok szép helyen merültem már, de a kívánságlistám sokkal hosszabb… Mexikó, Dominika, Florida, Vörös tenger, Egyiptomban szinte minden jobb helyen, Nagy Korallzátony, Bali, Adria, magyar édesvízi tó, de merültem édesvízi cseppkőbarlangban is (Cenotes, Mexico). Viszont kimaradt még a Csendes Óceánon Yap, Palau, Chuuk lagoon, a jobb helyek, oda még jó lenne eljutni. Chuuk az a hely, ahol állítólag 50 fölötti számban második világháborús roncs van egy helyen…

Hogy milyen mélyen? Sokan kérdezik, de igazából nem ez számít. Ez nekem is csak később esett le, az elején én is mélyre és még mélyebbre akartam menni. Megcsináltam hozzá három technikai vizsgát, és van egy pár tíz technikai levegős mélymerülésem, a legmélyebb, amit merültem, az 65 méterre volt komoly előkészületekkel, mindenből dupla felszereléssel, nitrox dekózással, mindennel, ami kell).

Valamikor mostanában léptem át az 1000 merülést, de nem tudom pontosan, mert egy ideje már nem vezetek naplót, a computeremből letöltött merülések meg elvesztek, amikor Mac-re váltottam… Mondjuk azt, hogy 1000, azért az mégiscsak szép szám :-)

Víz alatt minden más. Beleteszed a fejed, és egyszerre minden, ami idefenn van, eltűnik. Marad a buborékok hangja, a rákok csattogása, sokféle lenti hang (igen, eléggé zajos a világ odalenn). Ha eléggé mélyre megy az ember, bebódul a nitrogéntől (nem veszélyes, ráadásul kellemes élmény), szabadnak és súlytalannak érzed magad. És szép. Fotósként én már látom odalenn a színeket akkor is, ha az valójában nincs is ott (eltűnnek a színek a víz miatt, elsőként a piros, ezért rejtőzködő szín a piros a víz alatt – ezt tudtad?), de akkor is, nekem az színes és szép, én látom. A szürkében is látom a színeket.

Amikor hazaértem Baliról, sikerült kiadni egy könyvet a Canon segítségével. 100+ vízalatti fotóm került bele. Azt szerettem volna, hogy a címe az legyen: “Kékből szivárvány”, de a kiadó megvétózta, és “Bali tengeri búvárfotók” lett belőle. Van még pár példányom, de nem lett újranyomva a kezdeti 3 500 példány után.

Miután hazaköltöztél, nehéz volt munkát találnod, de aztán kikötöttél a keresőmarketingnél. Hogyan csöppentél bele, mikor és mitől érezted, hogy ez egy izgalmas terület lesz számodra?

Még Balin kezdtem el foglalkozni vele, az nagyon kezdetek kezdete volt a szakmának is. Itthon én voltam a második Google minősített versenyző. A Keresőmarketing PPC ága lényegében sok online eszköz használata, rengeteg adat elemzése, és annak kitalálása, hogy vajon hogyan lehetne minél pontosabban célozni. Ehhez kell az analitikus alkat és az is, hogy érdekeljen. De nem csak érdekel, izgalmas, friss terület, szinte napi szinten változik, élvezetes.

Kevesen mondják, hogy a melójuk élvezetes, de amikor végre nekiülhetek kampányokat kezelni, számokat elemezni és kitalálni egy jó stratégiát, az igazi öröm feladat. Olyankor repül az idő. Kár, hogy egyre kevesebb időm jut erre, és egyre többet kell mással, céges feladatokkal foglalkoznom.

Amikor kezdtem, akkor költöztem Siófokra, és meg szerettem volna találni azt a lehetőséget, amivel otthonról, értelmes, izgalmas és kifizetődő munkát csinálok. Az eleje iszonyat nehéz volt, senki nem értette, mit akarok. Az első két év után aztán a piac kezdte megérezni a lehetőséget benne. Az igazi lökést a gazdasági válság hozta (igen, nekünk a válság piacot nyitott), és azóta egyre több és egyre érdekesebb megkeresés érkezik. Izgalmas és egyedi, de az ügyfeleimet nem hirdetéssel szereztem, hanem a szakmai blogomon keresztül, valamint később a meglévő ügyfelek ajánlottak egy másiknak. Még ma is az a kellemes állapot van, hogy ajánlásokon keresztül érkeznek az új cégek hozzánk.

De itt is (mint mindenhol), nemcsak az számít, hogy milyen minőségű munkát adunk, hanem az is, hogy ezt a munkát milyen minőségűnek érzi az ügyfél.

Itthonról melózom, ez sokszor nehéz. Nemcsak az emberi kontaktusok hiánya miatt (mert azzal nincs bajom), hanem azért, mert a család sokszor megzavar. De mégis, ha tehetném sem csinálnám másképpen, érdekes, izgalmas munkám van, és közben nem esik ki napi 1-2 óra azzal, hogy dolgozni járok.

NETES HETES

1. Melyik oldalt nyitod meg reggel elsőként?

Változó. De mivel reggel szinte azonnal melózom, ezért vagy az AdWords felület, vagy a FLOW projekt management szoftver online felülete.

2. Melyik honlapot zártad be legutóbb?

pba.hu – éppen most kötöttem újra az autó kötelező biztosítását.

3. Mit vettél utoljára a neten?

Fegyverhez alkatrészeket, gyakorló tárat, range baget és fegyverövet, valamint kontaklencsét, biztosítást és egy vinyót a gépembe, mert az éppen megadni készül magát. Lassan az a kérdés, hogy MIT NEM a neten veszek meg.

4. Miért regisztráltál a Twitterre?

Kíváncsi voltam, Longhand miért a telefonját buzerálja, miközben velem beszélget :-)

5. Utoljára miért unfollow-ztál?

Politikai trollkodás miatt. A politika önmagában egy szennyes műfaj, nincs kedvem még a Twitteren is azt olvasni.

6A following listád utolsó emberét miért kezdted el követni?

Idézte valaki, és tetszett. Csak follow miatt nem követek vissza senkit.
7. Melyik a kedvenc Twitter kliensed?
Simán a Twitter OSX és IOS kliensei. Nem keresgélek újat, nem érzem szükségét.

 





Featuring Recent Posts Wordpress Widget development by YD