@doransky (Dobó Mátyás)

@doransky  / doransky.posterous.com / endlessmobil.hu

Zárkózott. Ahogy ő fogalmaz, “más, mint a képeken”. Bármire tud egy mondatban válaszolni, ami nagyszerű képesség, kivéve, ha interjút akarsz vele készíteni. Az a típus, aki jól hallgat. Mindenkire figyel, aki értelmes dolgokat mond, mindent megszűr, aztán önfejűen következtet. Céljai a szokásaihoz kapcsolódnak, karrierjében pedig próbálja meghatározni, hogy mivel próbálkozzon. Manapság az üzleti megbeszéléseiből tanul a legtöbbet, mert ott tiszta reakciókat tud kapni. Nem viseli túl jól a nagyszabású rendezvényeket, kivéve ha családi összejövetelről van szó. Twitteren sem egy beszélgetős típus, tudatosan arra használja a 140 karaktert, hogy érdekes tartalmakat osszon meg és szakmai kérdésekhez szóljon hozzá.

Mesélj azokról az időkről, amikor még nem voltál Doransky.

Azok voltak a régi szép idők! :) Mielőtt Doransky lett belőlem, teljesen szokványos fiatal voltam, az átlagosnál erőteljesebb technológiai/online érzékenységgel. Sokat buliztam, éltem a gimnazisták és egyetemisták szokásos életét. Dolgoztam az éjszakában, nappal pedig webes dolgokon, ami időm volt, azt mind az egyetemen töltöttem. Mivel a Doransky online identitást az egyetem alatt vettem fel, onnan rögtön jött a váltás. Persze mire ismertebb szakember lett belőlem, az jó pár évig tartott, inkább szerves fejlődés volt, mint hirtelen váltás.

És hogy bírod a szakemberséget? Azt, hogy mindig valami okosat kell mondani, hogy időnként mégis hülyeséget mondasz és neked mennek miatta…

Mindennek ára van. Annak is, ha valaki elmondja a véleményét, és annak is, ha nem. Nem vagyok közösségi író, nem a véleményekért és a visszajelzésekért publikálok, így különösebben nem is foglalkoztat, hogy amit írok, annak milyen hatása van, vagy éppen ki mit gondol róla – persze örülök, ha tetszik. Elsősorban eszköz, ami segít a gondolkodásban, hogy jobban megértsem magam körül a dolgokat. Néha hibás következtetésekre jutok, néha viszont pontosabban beletalálok, ez utóbbi pedig kárpótol szakmailag és emberileg is.

Képes vagy rá, hogy csak akkor írj, amikor valóban van mit mondanod, vagy működik a posztolási kényszer?

Szerintem úgy írok nagyjából, mint bárki, aki rendszeresen publikál blogot. Általában akkor, amikor eszembe jut valami érdekesebb téma, néha persze akkor is írok, amikor nem kéne. Amikor bennem van egy téma, de nem tudom megírni rendesen, vagy nincs igazi téma, mégis írok. Természetesen jobb lenne csak a legjobb pillanatokat elkapni, de sok blogot láttam már két-három szuper bejegyzés után a negyedik inspirációra várva meghalni. Az írásaimon, a szerkesztésen, az ellenőrzésen is látszik, hogy én többre tartom a dolgok gyors kirakását, mint túlzott csiszolgatását. Segít megelőzni a blokkot, ami a túlzott analizálással mindig előkerül.

Mit tartasz eddigi életed és a karriered csúcsának? Nők Lapja interjú például? :)

Volt pár olyan dolog, amit nagyon sikeresnek éltem meg, de nem éreztem, hogy lenne csúcsa a karrieremnek, inkább korszakaim vannak. Korábban webes területen voltam aktívabb, most épp konferencia szervezésben és mobilban. De ugyanígy korábban erőteljesen szakmai területen tevékenykedtem, ma már üzleti területen dolgozom többet.

Mivel kapcsolódsz ki, mit csinálsz a szabadidődben?

Úszom, meditálok, egy-két közeli baráttal találkozom, semmi extra. Ami különlegesebb, hogy szeretek vitorlázni, meg szeretem a téli hegyi túrákat.

A meditálás mióta tart és mit ad neked?

Két éve kezdtem el csinálni, olvastam róla, hogy segít a stressz oldásában. Autodidakta módon elsajátítottam néhány technikát, azóta pedig rendszeresen – lehetőleg naponta – űzöm. Nem tudnám megmondani pontosan, hogy mit adott, de leginkább napi pozitív élményt és némi önismereti rutint.

Mit értesz önismeret alatt? Látod például, hogyan változtál, ahogy egyre sikeresebb lettél?

Mostanában jobban be tudom azonosítani, honnan érkezik egyfajta “állapot”, hogy fizikai, érzelmi, értelmi hatás hozza-e létre, és ennek megfelelően, ha időben észreveszem, jobban is tudom kezelni.

A klasszikus értelemben vett sikertől kifejezetten félek. Van néhány dolog, amire próbálok fókuszálni, hogy szakmailag releváns dolgokat csináljak, hogy egzisztenciálisan egyensúlyban legyek, és közben emberileg is egyben maradjak. Ezek számomra a fontos dolgok.

Ha már így feldobtad: a sikerben rejlő bukástól félsz?

A félelmeim ennél sokkal hétköznapiabbak :) Soha nem ébredtem még arra, hogy úristen, mi lesz, ha ma már nem leszek sikeres?

Sokat buktál már anyagilag, erkölcsileg… bárhogy? Mit tanultál belőle?

Mindenhogy buktam már, az élet már csak ilyen. De alapvetően szerencsés ember vagyok, a mérleg pozitív. Hogy mi a tanulság? Az életben érdemes kis kockázatokat vállalni – ez nem játék, amit újra lehet kezdeni -, de lehetőleg ebből minél többet.

Tanítasz a Kürt Akadémián és a BKF-en. Milyen érzés?

Nem érzem magam különösebben tanár alkatnak. Beszélgetni szeretek az emberekkel és hallgatni, hogy a fiatalabb generáció mit gondol a technológiáról. Próbálom belőlük kihozni a rejtett tartalékokat, de a frontális oktatással nem tudok mit kezdeni.

Mostanában elkezdtem vágyni arra, hogy kertész legyek. Te el tudnád képzelni magad valami egészen más területen?

Abszolút. Gyerekkoromban állatorvos szerettem volna lenni, de felnőttem és rájöttem, hogy egy állat és egy vérző állat nem ugyanaz. Szeretnék csillagászattal foglalkozni, akarok írni egy sci-fit, csak úgy. Csinálnék egy Michelin-csillaghoz hasonló rendszert, csak fürdőkre. Foglalkoznék meditációs technikák pontos feltérképezésével is. A Balatonnál 89 km környékén csinálnék egy exkluzív klubot, ahová drága a belépő, de le lehetne fogyasztani, és benyúló stégeken lehetne pihenni párnák között, minőségi hangfalakkal, 40 percre a várostól a pályán. Megreformálnám a főzést, a receptek pontatlan, darabos leírásait, kitalálnám, hogyan lehet mesterműveket egészen pontosan digitális eszközökkel dokumentálni… Ilyesmik. :)

Otthonról milyen hozzáállást hozol?

Voltak kimondott gondolatok, a “tanulj fiam”, a “sportolj”, de egyiket se mondták túl sokat. Az élethez talán a ki nem mondott dolgokból kaptam a legtöbbet. Apámtól a munka iránti alázatot, anyámtól az állhatatosságot, nagymamámtól némi stílust, nagyapámtól a digitális dolgok iránti szeretetet (rendszertervező volt), meg persze olyanokat is, amit jobb lett volna, ha nem, de úgy néz ki, nem rossz a keverés.

Mennyire vagy modern a mindennapok szervezésében? Appokat használsz vagy kockás füzetet?

Moleskine-nel kezdtem, most azonban már mindenre webes szolgáltatásokat és alkalmazásokat használok. Céges projektmenedzsmentre próbáltunk mindenfélét, de aztán valahogy a Basecamp maradt meg, személyes feladatkezelésre Omnifocust – ezt telefonon és táblán is használom a saját tennivalóim követésére. A telefon most már ugyanannyira alkalmas feladatok és naptári adatok betöltésére, mint egy füzet, ezért teljesen leszoktam.

A jegyzetfüzetet sokáig használtam koncepcionálásra, de mostanában erre is inkább táblagépet. Mivel ma már minden nagyjából digitálisan érkezik és feladatokat is így kell kiosztani, nincs túl sok értelme papíron követni.

Okostelefon témában minden infó elérhető Magyarországról, vagy szükséges a személyes jelenlét külföldön egy-egy konferencia alkalmával?

Minden elérhető, ami leírható és megmutatható. Ami ezen túl van és fontos, elérhetetlen a neten keresztül. A személyes jelenlét több ok miatt is fontos. A kapcsolatok miatt, amik nélkül amúgy sem megy semmi, illetve az élmények miatt, amik inspirációt adhatnak.

A végtelen mennyiségű szolgáltatás közül mi az, ami népszerű, de neked már sok? Túl öreg vagy hozzá például… Hová csekkolgatsz és hová nem, hol lájkolgatsz és hol nem…?

Nem tudom, a Foursquare például soha nem tudott igazán megfogni, mert nincs benne tartalom, ami van, annak meg kevés relevanciája van. A Foursquare-t azok szeretik használni, akik szeretnek játszani és “elfoglalni” helyeket, az utóbbi időben azért külföldi utazásokkor nagyon hasznos volt. De ebbe a kategóriába tartozik a Pinterest is, amit zseniálisnak tartok, de a női tematika annyira dominál rajta, hogy nem vagyok célcsoport.

Sok dolgot kipróbálok, de most elsősorban mobil területen, táblagépen. Amit személyesen szeretek és használok, elsősorban azok a szolgáltatások, ahonnan információkat tudok gyűjteni a piacról. Imádom a Zite-ot, a Flipboard-ot is sokat szoktam használni, az utóbbi időben nagyon megszerettem a StumbleUpont, használom az Instapapert és persze továbbra is nagy kedvencem a Twitter, a Facebook-ot meg a személyes információk begyűjtésére látogatom. Szeretem még a TED appot, az ottani videókat nézegetem, írásra használom az IA Writert, olvasok az iBooks-ban, böngészek a Chrome-mal, ötleteket skiccelek az Adobe Ideas-ban, illetve néha rápörgök egy-egy játékra, most pl. a Ski Safari – run jump collect kategória – és a Kingdom Rush – tower defence – megy.

NETES HETES

1. Melyik oldalt nyitod meg reggel elsőként?

Gmail.

2. Melyik honlapot zártad be legutóbb?

Facebook.

3. Mit vettél utoljára a neten?

Alkalmazást. iA Writer. 

4. Miért regisztráltál a Twitterre?

Mert Evan Williams, az egyik alapító akkori oldalán megjelent, hogy csináltak egy külön szolgáltatást Twitter néven. Megnéztem, regisztráltam, kb. 30 000-ik voltam a rendszerben, felírtam valami semmiséget kétszer-háromszor, nem értettem, hogy mire jó, aztán egy évig nem is láttam. Utána egyszer csak bedurrant és hirtelen mindenki erről kezdett beszélni.

5. Utoljára miért unfollow-ztál?

Nem emlékszem, biztos nem érdekelt már, amit ír.

6A following listád utolsó emberét miért kezdted el követni?

Nem is tudom, talán pont Gergőt a Szifontól, mert írt valamit, amit nem tudtam elolvasni.

7. Melyik a kedvenc Twitter kliensed?

A Maces hivatalos Twitter klins. iPhone-on pedig a Tweetbot.

 





Featuring Recent Posts Wordpress Widget development by YD