@eszement (Szinkó László Csaba)

@eszement / Instagram / Blog

Kitörölhetetlenül benne van egy világjobbító/világmegmentő szándék, ami nagyobb csalódások után alábbhagy, de amint talpra áll, kezdődik elölről. Gyakran szenved közléskényszerben, ilyenkor kihasználja a web nyújtotta lehetőségeket. Érintésfüggő, állandó kettősségben él, és jól ért az emberek nyelvén. Extrém sport mániás, nagy szerelme a levegő: a siklóernyőzés, ejtőernyőzés és bázisugrás.

Eredeti szakmád szerint pék vagy, de jó ideje a BKV-nál dolgozol, órákig tudsz beszélni a budapesti tömegközlekedésről, belülről.

Elmesélek két történetet. Pár napja fodrásznál voltam, és a fodrászlánynak nagyon tetszett a piercingem. Sokat kérdezgetett róla és tanácsot kért, hogy szerintem hova tetováltasson és mit. Elmesélte, hogy neki a szenvedélye a fodrászat, ami most már 2 éve a munkahelye is. Gyűjti az olló és hasonló fodrász motívumokat, kapott egy ilyen karkötőt is. Nagyon jó volt látni a lelkesedését, hogy a munkája a hobbija.

A másik kis történet: ülök a trolin és várom, hogy induljon végre. Hideg van kint és a troli sem fűtött… morgok magamban. Odamegy egy kisfiú a vezető fülkéhez, áhítattal csüng rajta, majd megszólal, hogy ha nagy lesz, ő is trolivezető lesz! Nem azt látja, hogy alig járnak a járművek, azt sem figyeli vagy érdekli, hogy majdnem szétesnek alatta, hogy ócskák vagy hidegek, és bunkók a sofőrök. Az ilyen gyermeki lelkesedés a legmogorvább sofőrből is mosolyt csal elő. Ilyenkor eszembe jut, hogy mennyi csodálkozó tekintetet látok vezetés közben, mennyire szeretik nézni a gyerekek a járművet, hogy “mit csinál a vezető bácsi”…

Mert ez is egy szakma, van akinek szenvedély. Van akinek csak az volt. Van akinek meg csak sima “meló”. Én úgy gondolom, hogy ezt is csak szenvedéllyel szabadna csinálni. Édesanyám már több mint 20 éve dolgozik itt, így kézenfekvő lett volna, hogy én is járművezető legyek. Mégis majdnem 6 évig tartott, mire beadtam a derekam és eljöttem a céghez. Ráadásul ezt a váltást kudarcként éltem meg, valamint itt a Twitteren is nagyon sokáig titkoltam, hogy mit dolgozom. Azért, mert nem könnyű olyan cégnél dolgozni, ahol nincs becsülete az embernek, se a cég, se az emberek szemében. Valamint tudni, hogy ha az érdek úgy kívánja, bármikor alám is tesznek.

Már nagyon régen el lett rontva, és teljesen felesleges meddő vita, hogy hol. Nagyon sok tényező játszik közre. A legtöbbet a mindenkori felsővezetés ártott, de ugyanúgy hibásak a dolgozók, mint az emberek. Ami a legfőképpen hiányzik mindkét oldalról, az a tolerancia. Egymást rontjuk el. Aki szenvedéllyel csinálja, abból kiölik, aki becsületes vagy rendes utas, azt meg megtapossák annyira, hogy megváltozik. Nemcsak hogy javulás nem várható egyelőre, hanem kifejezetten romlik a helyzet, de előbb-utóbb mozdulnia kell valamerre, mert sokáig így úgysem maradhat. Ezt csinálom hat éve, és ez alatt az idő alatt annyi minden ért itt, hogy érzem, megváltoztam. Én nem tudom ezt úgy csinálni, mint egy egyszerű melót, amiben semmi örömömet nem lelem. Mert szeretek vezetni. Nagyon. Jó érzés, hogy részem van a körforgásban, ahogy az emberek általam jutnak el a céljaikhoz. Viszont ennek a szakmának Európához képest legfőképpen nálunk nincs semmi becsülete.

Ezért tudom azt, hogy ha az a kisfiú megnő és a helyzet nem változik, akkor feladja az álmait és keres másik állást, vagy ha mégis idejön, itt fog megkeseredni. Nem véletlenül nagy nálunk a cserélődés, az elhasználódásról nem is beszélve. Szeretem ezt csinálni, de már nem itt. Külföldön szeretnék új életet kezdeni, most ezt a projektet építem gőzerővel, és idővel szívesen dolgoznék ott is a közlekedésben. Nem csak vezetni szeretek, viszonylag sokat tudok is róla. Mindig is érdekelt a dolgok háttere, úgy műszakilag, mint emberileg és történelmileg is.

A külföldre költözésed kiket érintene?

Jó ideje egyedül élek, pontosabban albérletről albérletre járok az utóbbi egy évben. A szüleimet és a testvéreimet hagyom itt, de mivel évek óta nem élek velük, kis túlzással se kutyám, se macskám. Ez az ideális állapot az ilyen döntések meghozatalához, úgy érzem.

Ha elmész Magyarországról, szerinted mi fog a leginkább hiányozni?

Mivel az életem eddigi részét itt töltöttem, valószínűleg sok minden. Két dolgot emelnék ki: az egyik a társaság, akikkel ugyanúgy lehet tartani a kapcsolatot, de mégsem az igazi személyes találkozó nélkül. (Más tészta, hogy kint is van egyre több ember, akikkel beszélgetek, és akiket szívesen megismernék személyesen is.) A másik, ami nagyon fontos számomra, a sport. Mivel az első időkben az embernek meg kell állnia a helyét, valószínűleg egy darabig nem fogok tudni “hódolni” azoknak a dolgoknak, amik érdekelnek. Meg természetesen a sport által összegyűjtött ismerősök is hiányozni fognak.

Művészpalántának tartod magad a szó vad értelmében.

Igen, mert az alkotás is tud legalább akkora örömet adni, mint a látvány. Van, hogy ez segít át a nehéz időszakon. Fotókat készítek, ami nem mentes a szárnypróbálgatásoktól meg a kötelező köröktől, de állítólag akadnak jobbak is, legalábbis mások szerint :) Egy kép hihetetlen sokat tud hozzáadni az ember életéhez, akár érzés vagy gondolat formájában is. Ugyanúgy ahogy a zene, ezek a fotók is hangulatokat hoznak ki belőlem. Adott esetben célt, amit el kell érni, de többnyire csak megnyugtatnak vagy ellazítanak, vagy a szépérzékemet hozzák előtérbe. Tudom, hogy rengeteg képet “manipulálnak”, de a a természetnél szebbet úgysem lehet létrehozni, meg én szeretem a manipulált képeket is, adott esetben egy teljesen más világot mutatnak be. A képeimmel én is főleg ebbe az irányba mozdulok el.

Nemrég posztoltad egy hosszabb lélegzetvételű spirituális írásodat. Korábban nem tűnt fel nekem, hogy érdekelnek ezek a témák.

Ez a fajta gondolkodásmód nagyon fiatalon rám ragadt, mondhatni a kezdetek is különlegesek voltak :) Valamikor 2004-2005 tájékát kezdtem blogolni és azonnal ilyen témával indítottam egy kereskedelmi csatorna oldalán. Mióta az eszemet tudom, mindig ezeket a válaszokat kerestem. Talán az a legnagyobb baj az emberekkel, hogy a nyitottság hiányzik belőlük igazán.

Meg tudod fogalmazni, hogy miben hiszel és mire kéne nyitottnak lenniük az embereknek?

Ezzel a kérdéssel jól feladtad a leckét :) Vízöntőként az egyik (talán) rossz tulajdonságom, hogy meg vagyok győződve arról, hogy tudom, hogyan is kéne élniük az embereknek. Így saját magammal is harcot vívok olyankor, amikor írok vagy mondok bármit is. Ha kifejteném az egészet, akkor joggal pályázhatnál a “világ leghosszabb beszélgetése” címre, szóval próbálom nagyon röviden.

Miben hiszek? Abban, hogy nincsenek véletlenek. Az sem véletlen, hogy itt vagyunk és ezt az életet éljük. Számtalan lehetőség közül választhatunk, mert miénk a választás szabadsága. Bárhogy is döntünk, tudnunk kell, mindig van más út. A fő cél, hogy minél boldogabb, harmonikusabb, elégedettebb életet éljünk, amire csak akkor vagyunk képesek, ha megtanuljuk az élet “leckéit”, ha alkalmazkodunk. Nevezhetjük ezt ezoterikának/vallásnak/hitnek… a végcél ugyanaz. Csak az utak különböznek, amik odáig vezetnek.

Mire kéne nyitottnak lenniük az embereknek? A változásokra. Az életünk folyamatosan változik. Itt csak a megszoksz vagy megszöksz kitétel működik. Elsőre. Később viszont megtanuljuk, hogy van beleszólásunk a dolgokba, és máris nem egyfajta kötelező jellegű dolognak éljük meg, amibe nem sok beleszólásunk van, hanem egy feladatnak vagy inkább egy lehetőségnek. Sokszor vidám, néha fájdalmas, de mindenképpen érdekes lehetőségnek. Rajtad áll, hogy mire jutsz vele és mit vagy hajlandó feláldozni érte. Ugyanis áldozatok mindig vannak. Kellenek. Ha mindenki könnyedén jutna mindenhez, amit csak gondol/elképzel, semmit nem értékelnénk igazán. Ez az a lecke, amit nem lehet kipuskázni :)

NETES HETES

1. Melyik oldalt nyitod meg reggel elsőként?

Instagram, Twitter, Tumblr, Email… attól függ, hogy a telefon notification alapján melyikben történt valami érdekes :)

2. Melyik honlapot zártad be legutóbb?

Workline

3. Mit vettél utoljára a neten?

Tőlem nem meglepő módon egy appot az App storeból.

4. Miért regisztráltál a Twitterre?

Kíváncsiságból. Mikor először hallottam róla, még nem láttam túl sok értelmét, azután olvastam pár évvel később egy cikket, és adtam neki egy esélyt.

5. Utoljára miért unfollow-ztál?

Mert szinte semmi olyat nem írt, ami engem is érdekelt volna, vagy ha igen, azt negyvenezer XD kíséretében.

6A following listád utolsó emberét miért kezdted el követni?

@eeniko -vel a Punnany Massif akusztik után futottunk össze az Akváriumban, és váltottunk pár szót. Miután élőben már találkoztunk, kíváncsi voltam, milyen írásai vannak az éterben.

7. Melyik a kedvenc Twitter kliensed?

Tweetbot, de időnként kísérletezgetek másokkal is.

Ki legyen a következő?

Ez nehéz kérdés. Nagyon sok emberre kíváncsi lennék, de kevés van, aki nincs lakat alatt. Vannak akik szakmailag érdekesek, vannak akik inkább emberileg. @hanka legyen a következő, úgy érzem, ő mindkét szempontból az. Szintén egy másik ország lakója, egy cseppet sem könnyű helyzetben levő 2 gyermekes apuka, érdekelne az ő története, sokat köszönhetek neki is, és akivel remélhetőleg majd személyesen is találkozom kint :)





Featuring Recent Posts Wordpress Widget development by YD