@kelt (Szedlák Ádám)

@keltworldshots.huharmaskonyveles.hu / Cyberculture.hu

Pályaelhagyó irodalomtanár, javíthatalan generalista, vallásos technológiai rajongás ellen beoltott újságíró. Irodalmat hallgatni ment Debrecenbe, de zöldbetűs terminálok és szélessávú internet várta. Sikerült kiegyensúlyoznia a két szerelmet: este irodalomról beszél, nappal technológiáról ír, néha pedig hagyja összekeveredni a kettőt.

Egészséges bölcsész-mérnök családból származom. Apám adta a kezembe a csavarhúzókat meg a forrasztópákát (ennek ellenére baromi rondán forrasztok), anyám meg a könyveket. Egy idő után egyiküknek sem kellett nagyon igyekeznie, gimiből hazafelé már többnyire úgy jártam, hogy útba essen az antikvárium is, hátha érkezett egy új Ráth-Végh vagy Asimov.

Azt meg az apai tanításnak köszönhetem, hogy nagyon nyugodtan állok neki dolgok szétszedésének. A szórakoztató elektronikához, számítógépekhez, internethez… meg úgy általában az élethez nem árt ez a mentalitás. Ha valamit sikerült nagyon elcseszni, és csak backupból áll vissza, még akkor is lehet idézni vigyorogva a Cult of Done-t, hogy a piszkos kezű embereknek igaza vagyon, hibázni pedig ér.

Hogy ki vagyok? Viccből azt szoktam mondani, hogy pályaelhagyó magyartanár, de valójában soha nem volt meg az esélye, hogy tanítsak. Valamiből meg is kell élni, nem? :) Na de Debrecenben végeztem, hackerirodalomból írtam a szakdogám, ami eleve tech, és akkoriban indult el a jobb szó híján webkettőnek hívott dolog, ami miatt az internet a technológiák helyett elkezdett az emberekről szólni. Technológiával foglalkozó bölcsészként meg az emberből újságíró lesz. (A héten egyszer szerkesztő úrnak is hívtak, na az meglepett. Tiszta századelő.)

Mostanában, Jobsszal szólva, amúgy is divatos a technológia és a szellemtudományok keresztútjáról beszélni, az én projektjeim is ilyesmik. Van olyan, amiben irodalomról beszélünk, viszont podcastban – ez a Hármas könyvelés Gabival és Balázzsal – , van ami a technológiáról szól, viszont történeti kontextusban – ez meg a kelleténél ritkábban frissülő cyberculture.hu.

A Hármas könyvelés nyár végén indult, azt írtad @fb2 vett rá. Mi az előzménye?

Balázzsal korábban is ajánlgattunk egymásnak könyveket, és az egyik ilyen után megkérdezett, hogy nincs-e kedvem podcastot csinálni könyvekről, e- meg papírkönyves hírekkel, meg ami úgy jön témaként. Recenziókat korábban is írtam pár helyre, de azoknak az elkészítse hihetetlenül időrabló volt. A könyvekről való írás mindig az olvasás elől vette el az időt. A relatív kis időigény és az, hogy a podcast már majdnem rádiózás, amit iszonyú menőnek tartok, vett rá, hogy igent mondjak. A döntéshez maximum húsz másodpercre volt szükség.

Könnyedén tudjátok hozni a podcast tartalmát, mindig van időd olvasni?

A podcast egyik felét hírek vagy megbeszélős témák teszik ki, azok maguktól teremnek munka közben. Pont úgy, mint a #napimti twitek. Mostanra ráadásul eljutottunk oda is, hogy egy-két hallgató küld nekünk linkeket olyan hírekkel, amik nélkül nem tudják elképzelni a következő adást.

Az olvasott könyveket még sosem számoltam – mondjuk a könyves blogolás is rejtély számomra – de egyelőre mindig úgy jött ki a lépés, hogy mire összejöttünk Skype-on felvenni az adást, vagy volt egy könyv a tarsolyomban, vagy olvastam pár novellát. Nem tervezek előre hosszú távra, szakmai ártalom, viszont így az összes hobbiprojekt mellett is marad időm. Ha máskor nem, reggel a metrón, vagy a nap végén a kádban olvasni.

Időnként bele szoktál folyni a papír alapú vs. ebook témakörben zajló vitákba a Twitteren. Úgy érzem, középen állsz, sem egyik mellett, sem másik ellen. Amióta elindult a podcast, mozdultál ez ügyben valamerre?

Miért változott volna? Jól érzem magam középen, amúgy se illik hozzám a rajongói mentalitás. Ha változott is valami, akkor az nem a podcast óta, hanem azóta, amióta a Techbázisban e-könyv-olvasókkal is foglalkozunk.

A papír könyveket nem szeretem kevésbé azért, mert villanykönyveket is olvasok. A kiadókkal, terjesztőkkel meg úgy általában a könyviparral azonban lettek problémáim. Angolszász irodalmat tudok eredeti nyelven olvasni, viszont a többi nyelv miatt örülnék, ha jól működne, és nem körbetartozásokra épülne a biznisz. Ilyen körülmények között talán még az is érthető, hogy csak nagyon vérszegény e-könyves kísérletek vannak, ennek viszont az az eredménye, hogy a digitalizált magyar irodalomra vágyókat nagyrészt a feketepiac szolgálja ki.

Egyébként elégedett vagy a magyar kiadók választásaival az idegen nyelvű könyvek magyarországi megjelenését illetően? Pl. szoktad érezni, hogy ez vagy azt akár te is megjelentetnéd, mert annyira hiszel a sikerében?

Egy kossuthos rendezvényen hangzott el, hogy az, aki ki meri jelenteni egy könyvről, hogy biztos siker lesz a magyar piacon az indokolatlanul magabiztos. A podcast készítése közben jöttem rá, hogy több zseniális leletnek tartott könyv (például Jason Goodwin Janicsárfája) már megbukott itthon. Szóval így “öreg fejjel” hajlamos vagyok megértőben nézni az amúgy valóban létező tizenpár év késést. Teljesen nem tettem le arról, hogy Stephenson Cryptonomiconját magyarul fogom olvasni. Egyszer. Majd.

Hogyan válogatsz a rengetegből? Szerzők/kiadók új megjelenése után mész, antikváriumokban kutatsz, valaki(k) ajánlásának adsz esélyt, toplistákat figyelsz…?

Az egyetlen jó szűrő, amit találtam, azok a barátok, hasonló ízlésű ismerősök vagy ismeretlenek. Régi, és abszolút megoldatlannak tűnő probléma, hogy az algoritmusok tudnak ajánlani olyan anyagokat, amik illenek a nézői, olvasói, hallgatói profilomba, olyanokat viszont nem, amiknek “nem kéne tetszeni”, viszont remekek. Ezt egyelőre csak emberekkel lehet kiküszöbölni. A Hármas Könyvelés mondjuk pont ilyen szűrő, de sok ötletet adott az Endless.hu és Komaváry is.

(szün, közben felvettük az eheti adást)

Antikváriumba sajnos a legritkább esetben jutok el. Amíg Debrecenben tanultam, addig irigyeltem a pestiektől a Múzeum körutat, most viszont már tudom, hogy hatra mindegyik üzlet bezár. Nagy kedvenceim viszont a raklapos könyvesboltok. Az egyik legkedvesebb szerzőmet, Borisz Akunyint is valami Alexandra bolt közepén találtam egy turkálóban.

A Cyberculture miért frissül a kelleténél ritkábban?

Azt hiszem leírt, megválasztott mottónk sosem volt, de azért kezdtük el Gazzsal, mert mindkettőnket zavart, hogy az internet állandó itt és mostban él. Vacak viták vannak arról, hogy az Apple a Nokiától lopta-e a videotelefonálást, miközben ezt a szolgáltatást legalább hatvan éve próbálják eladni. A másik, hogy az internet nagy legendáit – például ahogy Tim Berners-Lee a CERN-ben egy NeXT gépen megteremté a WorldWideWebet, és látá, hogy ez jó – szokás tudni, de a magyar sztorikat úgy kell darabokból összevadászni. A régi geek definíció nagy híveként ez zavart.

Nem feltétlenül akarom, hogy mindenki technikatörténész legyen, de akartam egy helyet, ahol utána lehet nézni, mi is volt a Geocities mintájára elkészített, közösséget is felnevelő Főzelék.com. Vagy, hogy pontosan mi is volt a botrány a Subbacultcha körül. Ezek közül mindkét sztori vázlatban van, még emberekkel kéne beszélni hozzá, az pedig idő. Most Hacktivity előtt kiraktunk pár videót és hangfelvételt a tavalyi hackerkonferenciáról, ami az első magyar vírusokról meg Rákóczi György kriptójáról szólnak, szóval megint el tudunk lébecolni negyed évet frissítés nélkül :)

Nálad milyen szerepet tölt be a Twitter, milyen elveid vannak (twittelt témák, követés, nemkövetés… stb.)?

Folyamatos backchannel a Twitter, még munka közben is ott van a harminc nyitott böngészőfülem egyikében. Nem annyira személyes, mint az a lista, ami a chatkliensemben van, de körülbelül ez a következő szint, aztán jönnek az igazi közösségi oldalak, ahol az emberek politizálnak és YouTube videókat osztanak meg. Ha nagyon kell valami, akkor jellemzően a Twitteres ismerősöket kérdezem meg, úgyis tudnak mindent.

Szabályaim vagy elveim nincsenek a Twitterhez, talán csak az, hogy igyekszem senkit nem szórakoztatni a magánéletemmel, amúgy se annyira vadul érdekes. A letiltások meg a barátnak jelölések, visszajelölések is ad hoc történnek. Legutoljára akkor tiltottam le embert, amikor már hetek óta azt olvastam tőle, hogy aznap épp mivel lett még rohadtabb az amúgy sem túl jó világ.

Hogyan viseled azt a hullámzást, ami a munkádban van, hogy hol semmi, hol nagyon sok a feladat?

Lubickolok benne. A hullámzás annyira nem durva, hogy egyik nap megszakadunk, a másik nap viszont nem történik semmi. Lehet tudni, hogy karácsony és szilveszter között a fű se fog nőni, a nyár közepe-vége megintcsak uborkaszezon. Január lassan indul, majd egyszercsak kezdődik a Consumer Electronics Show szakkiállítás és bejelentik az év összes kütyüjét. Szóval vannak biztos pontok az évben. Máskor meg lemond Eric Schmidt, meghal Steve Jobs, és borul minden, az alvással kezdve.

Az üresjáratokban pedig az a jó, hogy egészen extrém hülyeségekre is van idő. Még nem voltam a lapnál, de ettől függetlenül büszkén mutogatom, hogy az állatok öt éve februárban szétlőttek egy golyóálló pendrájvot egy teszt keretében. De voltam már flippergyűjtőknél, a legjobb pesti múzeumokban (Telefónia!), egy kollégám meg a pesti légóbunkereket járta végig hobbiprojektként. Újságot írni remek.

Mi foglalkoztat mostanában a leginkább?

Hű, ez nagyon változó. Most éppen a hidegháborús amerikai kémműholdak, amiknek a leírása egészen mostanáig titkosítva volt, pár hete oldották fel, most ment ki a cikk belőle.

A másik ilyen a linkblogolás, amit most próbálunk feltámasztani. A Google Reader megosztás funkciója révén egy raklap érdekes cikkhez jutottam hozzá, meg lettek olyan ismerőseim, akikről csak azt tudtam,
hogy mit szeretnek olvasni. Fél évvel azután, hogy a Google kivette ezt a funkciót, most megpróbáljuk újra összeszedni magunkat, és eljuttatni egymásnak a jó leleteket. Ha minden igaz, napokon belül indul Sharewood.hu – igen, szóvicc, bocsánatot kérek @ktamas nevében – ahol ezek a megosztások egy felületen fognak látszani.

Közben pedig készül a New Tech Meetup szülinapi kiadása. Felvetődött egy remek interjútéma, és a rekorderemen áll egy másik a crowdfunding oldalakról, amit be kéne gépelni.

 

NETES HETES

1. Melyik oldalt nyitod meg reggel elsőként?

Valójában be sem zárom őket, többnyire a böngészőt sem, és a gép is csak alszik. De amúgy a Gmaillel kezdek.

2. Melyik honlapot zártad be legutóbb?

BLDGBLOG, a legügyesebb blog az épített környezetről, amit eddig találtam. Nemcsak épületekről ír, hanem mondjuk a kikötői térképektől egészen az egymillió évig zárva tartandó nukleáris temetőkig mindenről.

3. Mit vettél utoljára a neten?

A pizza ér? Ha az nem, akkor az Ezeregyéjszaka meséinek két hiányzó kötetét meg egy Transmetropolitan első kötetet.

4. Miért regisztráltál a Twitterre?

Szántó Balázs azt mondta, hogy “gyakran vicces spontán aszinkron csetelés alakul ki rajta”, én meg elhittem neki. Igaza volt.

5. Utoljára miért unfollow-ztál?

Nem tudom ki lehetett az, de szinte biztos, hogy a folyamatos negativitás miatt nyomtam unfollow-t. A ‘ma is ennyivel rosszabb a világ’ szemléletet csak egy ideig bírom.

6A following listád utolsó emberét miért kezdted el követni?

Fantát (@bdzs) hol követem, hol nem. Most épp a hol igennek volt ideje, pláne, hogy harcostársam a linkblogosdiban.

7. Melyik a kedvenc Twitter kliensed?

Nincs ilyen. Most épp sima Twitter.com-ot használok, azért, mert egyik sem az igazi.

Ki legyen a következő?

Utánam mindenképpen @komavary-t ajánlom, akivel ugyan sokat beszélek, de időnként még így is meg tud lepni. Mindenképpen kérdezd meg tőle, hogyan nyert könyvet azzal, hogy felismerte a hentes lánckesztyűt.





Featuring Recent Posts Wordpress Widget development by YD