@setalosas (Barczi Imre)

@setalosas

4 és fél hónapot átvitatkoztunk – így tudom összefoglalni. Mindenről, ami éppen akkor téma volt az országban vagy a világban. Bár úgy érzem, alapvető értékeinkben nincs különbség, mégis egészen máshogy látjuk a dolgokat. Elárulta, hogy időnként szokott követni a Twitteren, de ha sokat írok, elnémít a Csiripen. A twitjeire is jellemző karcos stílusa az interjúra megszelídült, jó, hogy az elején nem szaladtam haza sírva anyukámhoz. Van egy mindjárt felnőtt lánya, de mivel túl pátoszosnak találta a vele kapcsolatos kérdésemet, többet nem tudtam meg róla. A karácsonyfát május előtt ritkán szedi le, és olyan racionális dolgokban hisz, mint a befektetett munka. Kedvenc rendezőjétől, Antonionitól tudja, hogy a világ nem megismerhető.


Szerintem ma a neten a legnagyobb kincs a keresési képesség, a jó keresési stratégia, a keresés minősége. A keresők is ezt a szabályszerűséget keresik. Ha két ember internet segítségével nekiül egy adott feladatnak, óriási különbség lesz a végeredményben, ha az egyik tud, a másik meg nem, keresni.

Szétválaszthatjuk a tudást tényekre és szkillekre (ennél bonyolultabb persze). A Google napi szinten a tény típusú információk megszerzését segíti, szkillek fejlesztésére csak közvetetten használható. Szkillek alatt azt értem, amikor egy csomó információ egy ember fejében összeáll egy használható eszközé, pl. az, ha valaki profi egy programozási nyelvben, az szkill, ha nem tudja az egyik függvény nevét, az olyan típusú tényinfó, amit a Google simán kiad neki. Google-ban jól keresni: ez egy szkill. (És van benne persze képesség is.) Engem baromira idegesít, hogy van egy-két ismerősöm, akik jobban tudnak nálam keresni :-)

A trend – ami egyébként régebbi, a Google ebben csak egy lépcső – az, hogy a lexikális infók jelentősége csökken, a pragmatikus dolgoké pedig nő. Ez nem baj, bár ha egy bizonyos szint alá csökken, akkor leérünk az amerikai szépségkirálynő szintjére, aki valószínűleg ki tudta volna guglizni, hol van Magyarország, de mégis kiderült, hogy ezt fejből nem tudni azért égő. Kell egy alapműveltségi szint, olyan tényinfók, amiket Google nélkül is tudunk, enélkül szerintem nem lehet élni.

Nem tudom, mi a legnagyobb kincs. Ha az internetre gondolsz, akkor én ott több nagy kincset látok, amik közül nem tudok feltétlenül választani. Az egyik mindenképpen a keresés, az információ demokratizálódása. A másik a kommunikáció, a tér eltüntetése, az, hogy aki akar, mindig elérhető, ez a fajta jelenlét nem létezett korábban. A harmadik óriási dolog a kulturális globalizálódás, az, hogy én meg tudok nézni egy amerikai sorozatepizódot az eredeti sugárzás után pár órával, az jóval nagyobb jelentőségű dolog annál, mint elsőre látszik. Azt jelenti, hogy a mocskos kiadók által ránk kényszerített kulturális széttagozódás egyre kevésbé működik. A kulturális trendek, mémek egyszerre izzanak fel az egész világon, nincsenek vasfüggönyök, amik bizonyos dolgokat képesek lennének késleltetni pár évvel, illetve az is fontos itt, hogy hozzáférhető az emberiség eddigi kultúrájának nagy része is.

Munka szempontjából érdekesnek találod még az internetet?

Elmúlt már az aranyláz kora :-) Az internet üzleti része teljesen érdektelen számomra, muszájfeladatnak veszem. Ami érdekelt benne a “hőskorban”, az elsősorban az volt, hogy olyan dolgokat lehetett megcsinálni, létrehozni, amik addig nem léteztek, vagy akkor kezdtek létezni, nem voltak rájuk szabályok, bevált minták, lehetett kísérletezni, a meglévő dolgokat fel lehetett rúgni. (Ebből a szempontból az internet és az előtte pár évig tartó multimédiás/cd-romos korszak is hasonlóan jó időszak volt, csak az előbbi hamar megdöglött). Ma már sokkal szűkebb a játéktér, az internet konszolidálódott, ami ma óriási újdonságnak számít, az vicc. És persze ma már nem elsősorban az új ötletek, hanem a nagyok meg a tőke tehetetlensége alakítják a netet, egyre szűkül az a terület, ahol még lehet kísérletezni.

Mivel szerettem, egyáltalán nem éreztem munkának a legtöbb dolgot, amit csináltunk, és egyáltalán nem érdekelt, hogyan lehet belőle pénzt csinálni. Rosszul vagyok, amikor valaki üzleti tervvel akar kezdeni valami webes dolgot. Szerencsére az internet története is azt mutatja, hogy a legsikeresebb, ma legnagyobb dolgok mind úgy jöttek létre, hogy üzleti modellekkel csak a siker után kezdtek el foglalkozni. Most, amikor az internet már csak egy iparág a sok közül, konzervgyári módszerekkel dolgozunk itt is, nem azzal foglalkozunk, hogy valami klassz legyen, hanem azzal, hogy legyen működő üzleti modell, bevétel mögötte. Szerencsére vannak mások, akiket ez érdekel, de ez nem az én részem a munkamegosztásban.

A tartalom-előállítás természetesen sokkal olcsóbb és hatékonyabb az interneten. A cégek jelenlétét én nem értem bele az internetbe :-), csak a média része jelent valamit, engem az nem érdekel, amit valaki le akar nyomni a torkomon. Fizessen 8000 keresőszóért, nem baj. Ami igazán jó vagy érdekes, ahhoz nem kell keresőszavakat venni, megtalálják a felhasználók, mert az internetnek az a legjobb tulajdonsága – még most is -, hogy nehezen kontrollálható, így ami érdemes a terjedésre, az el is fog terjedni, rá lehet találni.

Mi vagy most, minek tartod magad?

Én rendező szeretnék lenni. Tehát nem az, aki játszik, nem az, aki forgat, nem az, aki összetartja a pénzügyeket, hanem az, aki az egészet elképzeli, irányítja és kézben tartja. (Annak idején gondolkodtam is a rendező szakon, de győzött a józan ész :-))

A valóságban persze nincsenek ilyen állások. Olyan rendező lehetsz csak, akinek minden szarral foglalkoznia kell a rendezésen kívül is, ja és a főnök lánya lesz a főszereplő. Ezt nem szeretem. Azt akarom ezzel mondani, hogy a rendezőség, ami a filmeseknél egy aránylag független és kreatív poszt tudott lenni, más szakmákban is létezik analóg, csak ott nem olyan szép tiszta és alkotói jellegű, mint a filmeknél.

Hivatalosan tanácsadó a munka megnevezése, a poszt pedig termékmenedzser. Ki kell találni egy termék stratégiáját, meg kell tervezni, végre kell hajtatni, kontrollálni kell, szóval ilyesmi. A valóságban még minden aprószart meg kell csinálni, amire nincs más ember, pl. válaszolni a júzereknek, basztatni a fejlesztőket, veszekedni a kontrollinggal, stb.

Mi jelenti számodra a teljes kikapcsolódást?

Ez nehéz kérdés. Ez a fajta internetes munka nem választható el élesen az élet többi részétől, összefolynak, időben, témában és ismerősökben is. Tíz éve még teljes kikapcsolódás volt elmenni messzire pár hónapra, most elképzelhetetlen lenne offline-ban lenni ennyi ideig. Ráadásul a munkám az utóbbi években egy-egy termék hosszabb életútjához köt, amit nem nagyon lehet hosszabb időre otthagyni. Szóval a mostani helyzetben lehetetlen a teljes lazulás.

Nem szokott eleged lenni az internetből? Az online megnyilatkozásokból, közösségekből… ?

Nem :-) Az internet nem egy olyan valami szerintem, amiből az embernek elege lehet, az életből meg a hülye emberekből lehet eleged, de ezekről az internet nem tehet. Az online megnyilatkozásokat szkippelem, mint ahogy a többi idegesítő online dolgot is próbálom. Nem szabad komolyan venni ezt az egész online odamondogatást, úgyis tudod, hogy ha találkozol valakivel irl, akkor valószínűleg normálisan el tudsz vele beszélgetni akkor is, ha a virtiben nem tudod elviselni vagy egyáltalán nem érted. Ez benne van az online kommunikációban. Sokkal nyersebb, kétértelműbb, kontrasztosabb, nem szabad megítélni ott elhangzottakat a kinti normák szerint.

Az emberek internetes viselkedését nem lehet szerintem néhány mondattal elintézni. Hix Józsi mondta egyszer, hogy az online fórumokon virtuális területfoglalás zajlik – ez szerintem nagyon találó. Beözönlik egy csomó ember, akik az életben építettek maguknak személyiséget, baráti kört, tekintélyt, stb., itt pedig majdnem nulláról kell kezdeni kiépíteni ugyanezeket az állásokat rövid idő alatt. Természetszerűleg agresszívabb lesz az egész. Erre jön rá az, hogy sokan azt gondolják, tiszta lappal indulhatnak, meg lehet próbálni egy másik, jobb vagy érdekesebb személyiséget felépíteni, mint az igazi énjük. Vagy csak egyszerűen felszabadulnak ebben a verbalitásban, jobban érzik, mint a valódi kommunikációt, ilyen is van sok. Amúgy egy szűk kör kivételével mindenki nyitottabb lesz a neten, ilyen a média természete, transzparens, ha nem akarsz mindig ezzel harcolni, akkor beletörődsz, és egy idő után rájössz, hogy sokkal egyszerűbb így élni, mint állandóan a jogosultságokat piszkálni a Facebookon meg lakatoskodni a csiripen, és izgulni, van-e betörő a 4sq-barátaid között.

Mit szeretsz/nem szeretsz a Twitterben?

Mindig kell egy kapocs ahhoz a nagyobb közösséghez, amihez tartozol, akár személyes ismeretségeket, akár csak valami hozzád közeli közéleti térbe kapcsolódást értünk közösség alatt. Nekem a CompuServe fórumai meg a HIX volt az első ilyen, aztán az irc volt sokáig az eszköz, ami mindig ment, zúgott a háttérben, meg néhány remek levelezőlista. (A blogok nem ilyenek, ott kevésbé társaságok vannak, inkább tematikusan szervezettek.) Aztán jött pár idióta év, amikor néhány béna IM kiszorította az irc-t úgy, hogy közben a közösségi beszélgetős funkciót egyszerűen elszabotálta. Ebbe a vákuumba jött a Twitter, számomra ez a lényege, kapcsolódni a saját emberi/szakmai közösségemhez. Van ezen kívül pár másodlagos funkciója is, talán a real time információáramlás fontos még, bár ott a Tumblr erős konkurencia.

Amit nem szeretek a Twitterben, az a túl sok zaj, nehéz visszaolvasni, mert sok, illetve nehézkes követni a threadeket, bár erre egyre okosabb eszközök vannak. Alapvető különbség az irchez képest, hogy nem húsz, hanem néhány száz emberes háló, emiatt kevésbé személyes, kevésbé érint egy átlagos twit, innen jön a zaj is. Amit még szeretek benne – pl. a Facebookhoz képest -, hogy én határozom meg, kiket olvasok. Facebookon ez sokkal nehézkesebb, hiszen ott egy valós ismeretség az alap, nem pedig az, hogy én kivel szeretnék egy beszélgetésben lenni.

Olyan igazából nincs, hogy el akarnék szakadni, kibírom Twitter vagy Tumblr nélkül egy napig, olyan nem volt még, hogy Twitter-undorom lett volna, vagy hogy egy hónapig ne akarnék twitterezni – ez most trend – de szerintem meg marhaság, már elnézést az érintettektől :-)

Ezek ilyen Matt Cutts féle 30 napos kihívások. Neked mi lenne az, ami valódi lemondás lenne a részedről, ha egy hónapig nem csinálnád?

Először azt hittem, ez valami vicc. Mi ennek az értelme? Nem derül ki a blogból, de tényleg kíváncsi vagyok. Azt még értettem, miért nem mosdott Szent Margit 30 évig, de ezek teljesen haszontalan dolgoknak tűnnek. Én biztosan nem mondanék le semmiről egy üres gesztus miatt.

Vágytál már el az országból?

Sokszor, persze. Én anglomán vagyok, ami inkább egy kulturális beütés, teljesen szubjektív, nem hiszem, hogy racionális dolgokat tudnék mögé tenni, nem is akarok. Agatha Christie-vel meg Woodehouse-zal kezdődött szerintem még gyerekkoromban, az az egész miliő, az a finom, aprólékos, ráérős életérzés, a teázás, a falusi plébános meg az After Eight, ilyenek :-) Nyilván nem volt túl valós kép bennem erről, de érdekelni kezdett, és ami azóta lejött, az is azt erősíti, hogy egy csomó olyan érték vagy szemlélet van ott, ami közös az enyémekkel.

Párszor voltam csak régebben kint, leghosszabban három hétig, mostanában pedig a médián és néhány ismerősön át látom, de ez is sokat elárul. Ami nálam mindennapos élmény, az pl. az angol és amerikai sorozatok közötti különbség. Szeretek sok amerikait is, de a Doctor Who, a Spaced vagy a Life on Mars után minden amerikai sorozat közönségesnek, sekélyesnek és görcsösnek tűnik.

Aztán ott az angol humor, a Black Books, a Big Train vagy a Coupling, vagy akár régen a Monty Python is, ez is közel áll hozzám. De bírom a brit prolidrámákat is, mint a Skins, a The Scheme vagy a Misfits, és persze a BBC-t is bármeddig el tudnám nézni az idióta tévéműsoraival (pl. amiben oxfordi matematikusok versenyeznek a paddingtoni könyvtáros egylettel).

Nem biztos ugyanakkor, hogy jól érezném magam ott, ha ott kéne élnem, oda inkább születni kellett volna. De kialakul az emberben egy ilyen kép az onnan jövő dolgok stílusából, meg abból, ahogyan ábrázolják az ottani életet, ennyi.

NETES HETES

1. Melyik oldalt nyitod meg reggel elsőként?

Nem szoktam becsukni a böngészőt. Amit először nézek meg, az a gmail / csirip / tumblr.

2. Melyik honlapot zártad be legutóbb?

Mondom, nem szoktam becsukni a böngészőt!!! :D Amit elolvasok, azt becsukom. Amit nem olvasok el, azt egy idő után berakom a Readitlaterbe és úgy csukom be. Természetesen soha többet nem találkozunk.

3. Mit vettél utoljára a neten?

Valami sorozatos pólót, ha az nem számít, hogy az előbb befizettem a telefonszámlámat. Amit lehet, neten veszek, hacsak nem azonnal kell. (Márpedig általában…)

4. Miért regisztráltál a Twitterre?

Mert a Benedek és a Kelt már fent voltak és úgy éreztem, ciki, hogy én nem.

5. Utoljára miért unfollow-ztál?

Fogalmam sincs, de mostanában méregből nem nagyon unfalózok, inkább azért, ha túl sokat ír valaki.

6A following listád utolsó emberét miért kezdted el követni?

Charlie Sheent, de nem érte meg.

7. Melyik a kedvenc Twitter kliensed?

Win alatt a csirip, ami bár borzasztóan bugos és nem fejlődik jó ideje, mégis van három olyan featúra benne, ami máshol nincs, és ez itt tart. Telefonon a Plume az, ami fényévekkel jobb bármelyik más kliensnél.

Ki legyen a következő?

@bangkokcharlie. Nem tudom, volt-e még ember, aki anonimként fel tudott kerülni a posztjával az index címlapra :-) (már nem a blogketrecbe). Ő az egyik utolsó igazi anonim, mondjuk ezért.




Featuring Recent Posts Wordpress Widget development by YD