@EndySmyle (Gyöngyösi Attila)

@EndySmyle / Music Is For Rich People

Bár programfejlesztőnek tanul, a zene körül forog az élete. Érdekli minden, amiben kreatív lehet, kiélheti magát, kimutathatja az érzéseit, illetve a saját tudása és eszközei segítségével segíthet másoknak. Szabadidejében főleg sitcomokat és a vígjátékokat néz (szeret nevetni, na), de a különleges atmoszférájú sci-fi alkotások is közel állnak a szívéhez. Nagy füstölőmániás, kutatja a legjobb aromákat, amit én most egy kalap alá veszek azzal, hogy kedvenc könyve a Nagy Indiánkönyv James Fenimore Coopertől. Szeret twitterezni, kifejezetten családiasnak érzi a magyar Twitter közösséget.

Kezdetben nem igazán követtem magyar arcokat, mivel részben azért regisztráltam, hogy az általam kedvelt külföldi DJ-kkel, illetve producerekkel, kiadókkal kapcsolatos történéseket a lehető leghamarabb tudjam meg. Ismerőseim, barátaim közül talán én voltam az első, aki elkezdte használni ezt a szolgáltatást; nem is volt kit követnem idehaza. Aztán belekóstoltak a többiek is, és a hagyományos chatelést elkezdte leváltani a Twitter: csak megejtettek egy “Este valami?”-t, és este lett valami :)

Egy idő után elkezdtem ismeretleneket is követni, vagy épp ők engem; érezni lehetett, ahogy a Twitter kezd teret hódítani az országban. Sikerült “megismernem” jó pár érdekes embert, felvenni a kapcsolatot hozzám hasonló zenekedvelőkkel. Néhányukkal találkoztam már élőben is, de a legtöbbjüket még mindig az internet homálya fedi. Vannak olyanok is, akikkel itt kezdtem el beszélgetni anno, mára pedig meglepően közel kerültek hozzám és az életem szerves részét képezik. Az élet nagyon különös dolgokat tud produkálni. Úgy érzem, a hazai Twitter közösség igen nyitott, közlékeny, barátságos és tele van színes egyéniségekkel. Képes új barátságokat teremteni vagy megerősíteni a régieket. Olyan, mintha egy valóságshowt nézne az ember. Illetve olvasna. Irdatlan gyorsan cikáznak az információk, a poénok, a vélemények, szituációk. Mindennap tanulok tőlük valami újat :)

Másrészt azt gondolom, a Twitter az intelligens emberek játékszere: sokan nem értik mire jó, miért érdemes használni, vagy (a fiatalok között gyakran) csak arra mennek rá, hogy minél többen kövessék őket (aminek semmi értelme egy átlag ember tekintetében). A Twitter egyfajta automata rosta: összegyűjti és összehozza az ország haladó gondolkodóit, művészeit, józan észjárású embereit, technikai guruit és szakembereit.

A zene szeretete és a zeneírás élménye a citerás nagyapádhoz kötődik, te mégsem népzenei vonalon indultál el. Sterbinszky Hyperoxid albuma az etalon számodra.

A fiatal generáció mennyire elfogadó az idősebb DJ-kkel szemben? Meg tud újulni pl. egy Sterbinszky? Mert ugye egyrészt ugyanazt várja tőlük a közönség, ugyanakkor kell valami változatosság is.

Ez egy jó kérdés :) Sterbinszky például egy olyan DJ, akinek egyszerűen nem szabad megújulnia. Az ezredforduló idején elképesztően jó volt, hihetetlen rajongótáborra tett szert. Aztán mára ő lett az a lemezlovas, akit én egyfajta retro-elektronikusnak mondanék. Nagyrészt még ma is azokat a zenéket játssza, amik őt egykor naggyá tették. A trance és a house hőskorából válogat, és épp ezért szeretem, illetve szeretik. A hazai DJ-k túlnyomó része rá van állva a hülyén összerakott tömeg- és divathouse dalokra, vagy a monoton és táncolhatatlan, érzelemmentes minimálra (főleg a lokális diszkók szűklátókörű rezidensei); mindenhol ezt kapod, akármerre mész. Magyarországon nem sok olyan aktív DJ van, akire elmennék, vagy úgy gondolnám, hogy megérné elmenni, ha meglátom a nevét egy plakáton. Sterbinszky viszont ilyen: nála kapunk egy szeletet abból, milyen volt 10 éve bulizni idehaza.

Ha a nemzetközi színteret nézzük, bonyolultabb a helyzet. A rövid válaszom az lenne, hogy igen, meg tud újulni egy DJ/producer annyira, hogy a fiatalokat is rajongókká tegye. Kérdés, hogy akarja-e, és hogy milyen áron. Paul Oakenfold az ezredforduló környékén maga volt a mágus. Fantasztikus DJ volt a trance műfaján belül, olyan élő szetteket és mixalbumokat hozott össze, hogy ha az elektronikus zenét tanítanák, kötelező ”hallgatmánnyá” tenném őket. Itthon mondjuk nem hiszem, hogy túl sokan ismerik az akkori munkásságát. Elég underground zenét játszott ahhoz, hogy meglegyen egy nem eget rengető, de biztos rajongói bázisa.

Aztán kezdett kikopni/kivonulni, most pedig sokan nem is gondolnák, de többek között Madonna producereként tevékenykedik. Csak úgy a háttérből. Ha azt nézzük, a zenéje rengeteg emberhez eljut és szeretik, de talán nem tudják, kitől származik. De hogy az elmúlt 1-2 évből is hozzak példákat, itt van nekünk ez a David Guetta legény, akit 5-6 éve még olyan emberkék hallgattak, akik konyítottak valamit az innovatív house hangzáshoz. Mára (a One Love album után) már úton-útfélen őt hallani, a tinilányok és trendifiúk rojtosra hallgatják a dalait és cserepesre nézik a klipjeit, miközben azok, akik korábban szerették, nagyrészt elpártolnak tőle, mert nem azt játssza már, amiért megszerették. Megújult, ami mint látjuk, kétélű fegyver.

Ugyanez a helyzet Tiestoval is. A trance egyik ősapja, aki mikor belekezdett a producerkedésbe, olyan dalokat, olyan remixeket írt, hogy az valami hihetetlen! Úgy 2000 környékén, egészen az Olimpiáig. A hirtelen jött hírnév szerencsére annyira nem ártott meg neki, 2004 után is olyan dalokkal operált, hogy csak na; úgy volt képes egyszerre 3-4 főtémával megpakolni egy dalt, mint senki. De ő is újított, legutóbbi albuma, a Kaleidoscope már sokaknak nem fekszik (nekem sem, csak 1-2 dal róla), viszont a mainstream média, és az az által könnyen befolyásolható fiatal réteg kajálja, mint a cukrot. Bár ő nyíltan kijelentette, hogy szakít némileg eddigi munkásságával és új dolgok felé tekint.

Aztán itt van mondjuk ATB, szintén az ezredforduló nagyja. A hazai rádiók is szénné pörgették a slágereit, nem volt olyan ember, aki ne ismerte és ne szerette volna, pedig ő is trance producer (holott az ilyen stílusú dalokat nagy ívben elkerülik a magyar rádiók, pedig ma lenne kit támogatni idehaza is). Vele épp fordítva van a dolog. Ahogy múltak az évek, úgy vonult ki a mainstreamből és maradt meg a tudatos trancerek legendájának. Ma már nem játsszák a rádiók (itthon legalább is) és nem látod a TV-ben annyira, viszont az új albuma, a Future Memories még mindig észbontóan jó. Látszik és hallatszik rajta, hogy nem a pénzért vagy a hírnévért zenél, hanem magáért a zenélésért.

Szóval a fiatal generációnak nem számít, mennyi ideje van már az iparban a lemezlovas; ha olyat ad a talpa alá, amit szeret, akkor nyert ügye van. Az már más tészta, hogy a többség mit szeret. Néha olyan érzésem van, mintha a józan zenei érzék kiveszett volna a tizenévesek egy részéből. Megújulni pedig muszáj egy zenésznek; egyrészt megköveteli a világunk, másrészt ez elkerülhetetlen, egy természetes folyamat része. Lehet, hogy elveszítünk eddigi rajongóink közül párat, de lehet, hogy kétszer annyit nyerünk.

A jó öreg retro “stílus” és az azt játszó DJ-k esete is érdekes a fiatal generációval. Őket imádjuk! :) A ’70-es, ’80-as és ’90-es évek nagyon fekszenek nekünk. Épp a múltkor tértünk be a srácokkal egy retrobulira, ahol a vendég Soltész Rezső volt egy félórácska erejéig. Kicsit meghökkentünk amikor láttuk, hogy enyhén visszavetettük az átlagéletkort, de nagyon jót buliztunk! A közelünkben, Kisújszálláson minden nyáron van retro medencebál a strandon, na azok is irgalmatlan bulik szoktak lenni. Idehaza különösen jó, hogy kapunk végre olyan zenét is, amire tényleg lehet táncolni és énekelni.

Van egy zenész ismerősöm, aki akkor boldog, ha senki nincs a koncertjén, mert akkor úgy érzi, valami nagyszerűt csinál, amire még nincs felkészülve a világ. De azért normális esetben mégiscsak az a szerencsésebb, ha a zenénk minél több emberhez eljut. A trance ilyen szempontból most inkább befogadó vagy inkább kirekesztő? Arra gondolok, hogy tágulnak a trance műfaj határai (már csak amiatt is, hogy több világsikerű trance DJ tovább merészkedett), vagy inkább szűkülnek, hogy a trance színtiszta trance maradhasson, akár a kevesebb rajongó árán is.

Ez egy érdekes terület. A műfaj sokat változott az elmúlt 10 évben és ez mindig is heves viták tárgya volt a szcénán belül. Főleg ha egy ilyet elsütsz egy fórumon, hogy „színtiszta trance”, már robban is belőle egy 10 oldalnyi társalgás :) Azt viszont el lehet mondani, hogy világviszonylatban egyre nagyobb érdeklődés övezi a stílust. A fejlett Nyugat-Európában a népszerűsége sosem volt kérdéses, az USA-ban tör előre, mint a talajvíz (az olyan nevek hatására, mint Topher Jones, DJ Eco vagy Breakfast), legújabb forráspontja pedig úgy tűnik, hogy az ázsiai országok, mint például India vagy Szingapúr. Az külön említést érdemel, hogy 2010-ig egyetlen egy trance DJ sem lépett fel Szíriában (ezt törte meg a kanadai Arnej júniusban). Szóval a promóterek és klubtulajdonosok egyre szívesebben veszik a trance zenét, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy több emberhez jusson el.

Az egyik legolvasottabb, trance stílussal foglalkozó hazai blog a tiéd. A„Music Is For Rich People” szerkesztőjeként hogy látod, Magyarországon mekkora közönségről beszélünk?

A hazai trance rajongók egy egészen kicsi csoportot alkotnak meglátásom szerint. A stílus még mindig viszonylag ismeretlen, vagy hibásan house-nak titulálják. mivel az elektronikus zenét kedvelő fiatalok sajnos csak azt “ismerik”. Azért az idézőjel, mert a trance zene kedvelőinek többsége céltudatos és felvilágosult zenefogyasztó, ők tényleg ismerik a műfajt, amit szeretnek, ismerik a történetét, honnan jött, hová tart, melyek a stílus ágazatai (uplifting, tech, progressive, psy, goa, epic trance… stb.), kik a képviselői (nem csak a nagy nevek), milyen dalokat kell kiemelni a körülbelül 20 éves múltból, ahova a trance visszatekint. A web segítségével szinte közvetlen kapcsolatban állnak a producerekkel és DJ-kel, percről percre nyomon követik a szcéna alakulását; tudják, kikre kell odafigyelni és mikor fog megjelenni egy-egy kislemez, illetve album. Ők azok, akiket ha megkérdezel, hogy “Milyen zenét szeretsz?”, akkor kiselőadásba kezdenek :) Szemben azokkal az emberkékkel, akik azért hallgatják a populáris house klubzenéket, mert menő, vagy az olyan mindenevőkkel, akik nem tudják mit, csak hallgatnak valamit. Nem tudom más hogy van ezzel, szerintem egy határozott zenei öntudat a mai ember nagy erénye.

A trancerek nagy általánosságban nem rögzültek be erre a stílusra, tapasztalataim szerint kedvelik a klasszikus és kortárs komolyzenét (tekintve, hogy a trance nagyban arra támaszkodik), de vevők drum and bassre, punkra, különböző metalokra, rock’n’rollra, house-ra, rave-re, és különösképpen a chill outra és ambientre.

A magyarországi trance rajongói bázis olyan, mint egy család (kivetítve lényegében a nemzetközi is, lásd pont a Twitteren hódító #trancefamily taget). A keménymag egy összetartó csapat pár viszonylag különálló klikkel, amik azért összekapcsolódnak. Ők sokszor a való életben is jó ismerősök, de a neten mindenki tartja egymással a kapcsolatot, megbeszélik mely bulikon kötelező a megjelenés, megosztják az aktuális kedvenc szerzeményeket, stb. Érdekes módon úgy vettem észre, hogy sokuk aktív blogger, DJ, illetve producer, partifotós, vagy legalább is valamilyen szinten benne van a keze a zenei bizniszben.

A külföldi DJ-k imádják a magyar közönséget. Mivel a műfaj kevésbé ismert, a rajongók viszont ismerik egymást, így ha egy-egy buli keretén belül megkapnak egy nemzetközi nevet, akkor egy emberként repesztik be a táncparkettet, óriási partik szoktak kerekedni. A helyzet nem egyedi: ugyanez észrevehető például a lengyeleknél és a spanyoloknál is.

Az a fajta hűséges közönség, aki pénzt is ad a zenéért?

Abszolút. A szándék legalább is mindenképp megvan, az már egy másik kérdés, hogy a hazai gazdasági helyzetben kevesen engedhetik meg maguknak, hogy a sok költség és egyéb hobbi mellett tudjanak némi pénzt félretenni zenére. Sajnos én is csak ritkán vásárolok meg egy-egy kislemezt vagy dalt, pedig a producerek megérdemlik a támogatást.

A digitális zeneterjesztés lassan teljesen átveszi a fizikai megjelenések helyét, ami részben jó, részben meg nagyon nem jó. Az átlagember olcsóbban juthat hozzá a neki tetsző anyagokhoz, mivel a hanghordozó előállítási költsége kiesik a folyamatból; másrészt a vásárlás az online mivolta miatt felgyorsult, sitty-sutty ott pihen a winchestereden a kívánt nóta. Ennek a régi jó öreg lemezboltok viszont megisszák a levét, de bizonyos szinten a fogyasztók is, mivel egy CD-t vagy bakelitet mégis csak szívesebben fog az ember és mutogat az ismerőseinek.

Szóval aki megteheti, az támogatja a trance szcénát és igenis megvásárolja a kedvenc számait, félretesz egy-egy bulira. Rengetegen utaznak ki külföldre, hogy láthassák a DJ-ket fellépni, és sok olyan emberkét is ismerek, akik arra sem sajnálják a pénzt, hogy az ilyen partik alkalmából jól betárazzanak, és különféle mintájú (kiadó logója, producer szignója, stb.) pólókat nyomjanak és abban menjenek el tombolni.

Te zeneszerzőként is keresed az utadat a műfajon belül. Milyen újításokat lehet még bevetni? A Wikipédia szerint Magyarországon a trance elhalt az ezredforduló után.

Vannak olyanok, akik kezdik leírni a műfajt idehaza, holott még mindig rengeteg lehetőség rejlik benne és hatalmas rajongótábort tudhat magáénak szerte a világon. Újítások tekintetében a mai világban nehéz lenne konkrétumokat mondani. A felkapott producerek mind különböző hangzásvilággal operálnak, ami kellőképpen megkülönbözteti őket. Ők azok, akik berobbanásuk idejében valamilyen szinten megreformálták az egyes alműfajok talaját (Gareth Emery, Ferry Corsten, DJ Eco, Aly & Fila, The Blizzard, Arnej, Aurosonic, stb).

A változatosság kulcsa szerintem még mindig a szintetizátorokban és különböző technológiákban rejlik; elképzelhetetlenül sokféle hang sajtolható ki az egyes vas-, és szoftverszintikből, amiket aztán elképzelhetetlenül sokféleképpen lehet manipulálni. Ahány ember, annyi szokás, szokták mondani, és ez a zenében sincs másképp. Ami szerintem még viheti előre a szcénát és új színt vihet a dolgokba, az a más stílusokkal való keveredés és az egzotikus motívumok beleszövése a trance dallamokba. Ez persze most is jelen van, a trance eddig is nagyon jó kapcsolatot ápolt például az alternatívabb, rockosabb jellegzetességekkel (Nic Chagall használ előszeretettel élő dobokat és ropogós basszgitárt a dalaiban), illetve a nagyzenekari aláfestésekkel (Andy Blueman ismertetőjegyei a filmzenékbe illő kiállások). Roger Shah 2007-ben a köztudatba ültette a baleár trance fogalmát, vagyis az erős tribal ritmusok és a spanyol flamenco, valamint a klasszikus akusztikus gitárjáték ötvözetét; White Sand című száma azóta a legkedveltebb dalok között van.

http://www.youtube.com/watch?v=VtRF8QCXYgs

Aztán a norvég The Blizzard lepett meg engem tavaly nagyon, amikor is az ottani népzene egyediségeit hozták össze a progresszív trance-szel, és megalkották az első norvég énekkel megspékelt trance nótát, az Iselilját.

Szóval az élet ezen a téren is pezseg, a stílus még mindig tartogat egy-két meglepetést. Ami a magyarországi elhalást illeti, a Wiki nem mond hülyeséget. A ’90-es évek végén és az ezredforduló idején egészen népszerű volt a műfaj, akkor még a jó öreg Sterbinszky is előszeretettel írt és játszott trance zenéket. Aztán szépen elsüllyedt az egész, de mára ismét javulni látszik a tendencia: egyre több buli, egyre nagyobb nevek idehaza, egyre több magyar DJ/producer kap elismerést a nagyvilágban. Kelet-, és Közép-Európa most egyébként is virágzik ebből a szempontból: iszonyúan ügyes emberkék törnek be a műfajba főleg Oroszországból, a lengyelektől, a szlovákoktól, és ebből mi is kivesszük a részünket.

Ez egy videóinterjú a zalaegerszegi Szkok Istvánnal, amiben elmeséli, hogyan jött létre az a remixem, ami zeneszámaim közül először ért meg hivatalos megjelenést áprilisban.

Néhány aktuális kedvenc:

Super8 & Tab feat. Jan Burton – Empire
(Jelenleg talán a legjobb és legelgondolkodtatóbb klip ezen a területen.)

Above & Beyond feat. Justine Suissa pres. OceanLab – On A Good Day
(Mindig jó kedvre derít.)

Armin van Buuren feat. Christian Burns – This Light Between Us
(A legfrissebb.)

NETES HETES

1. Melyik oldalt nyitod meg reggel elsőként?

Netvibes, ahol átnyálazok egy halom blogot és híroldalt, miközben reggelizek. Vagy Twitter :)

2. Melyik honlapot zártad be legutóbb?

A Neptunt, az egyetemisták rémét.

3. Mit vettél utoljára a neten?

Egy Moleskine noteszt, ami sajnos lassan betelik.

4. Miért regisztráltál a Twitterre?

Tavaly májusban valahogy a fülembe jutott, hogy van ilyen, aztán kiváncsi voltam. Azóta függök :)

5. Utoljára miért unfollow-ztál?

Ha jól emlékszem azért, mert már nem aktív az illető nagyon régóta.

6A following listád utolsó emberét miért kezdted el követni?

A Defcon Recordings hivatalos Twitter profilját kezdtem el követni, mert egyrészt beajánlotta a Twitter, másrészt pedig igazán jó dalok jelennek meg náluk.

7. Melyik a kedvenc Twitter kliensed?

Általában a webes felületet használom, de ha mégsem, akkor bizony twhirl.

Ki legyen a következő?

@chrishangacsi, csak hogy maradjunk a zene vonalán, és mert józan elmének tűnik, ami jó :)




  • Csak megjegyzésként említem, hogy az Iselilja, az alapvetően egy Gåte (Gaate) szám volt, akik egy tök jó zenekar (voltak) (még egy kevés tőlük: http://www.youtube.com/watch?v=mes1pKLax-Y ;) ). De a remix is bejövős :) Zene fanokról pedig mindig jó olvasni. :)

  • EndySmyle

    Úgy-úgy, az eredetit is nagyon szeretem :)


Featuring Recent Posts Wordpress Widget development by YD