@kobak (Koren Balázs)

@kobak / kobak.org / androidportal.hu / mandroid.hu / fotolog.hu

Gyors jellemzőként a „father, teacher, geek” hármast szokta magáról mondani. Apa, mert ebben benne foglaltatik az a rengeteg öröm, amit a két gyermekétől kap (miközben az egész mögött mindig ott van a háttérben csendesen, de mérhetetlen szeretettel egy feleség, aki mindenben támasz), tanár, mert ez a hobbiként űzött hivatása (nagy bánatára Magyarországon az ember nem lehet „csak” tanár), illetve geek, mert itt jön be az, hogy a tanítást ki kell valamivel egészíteni.

Nappal matek tanár, este weboldalakkal legózó rendszergazda vagyok. De tanítani jó, egyelőre úgy érzem, nem tudnék mást csinálni. Mérhetetlen öröm viszontlátni az átadott tudást és foszlányokban visszakapni az átadott szeretetet.

Kollégáid körében mi a legextrémebb mellékállás?

Azt szoktam mondani viccből, hogy Magyarországon háromféle tanár van:
1) Akinek más nem jutott, ezért tanár lett.
2) Akinek a férje/felesége jól keres vagy nyert a lottón, és szeret tanítani.
3) Mint az előző, azzal a különbséggel, hogy nincs jól kereső házastárs, jackpot, stb. Tanít, mert szereti csinálni, de mellette 100 másik dolgot csinál, hogy fenntartson egy átlagos életszínvonalat.

Egyébként meg szerteágazó, hogy ki mit csinál (3), legtöbben magántanítanak, de van, aki borászkodik, van, aki újságot szerkeszt, fordít, rendszergazda, énekkart vezet, színjátszókört csinál, karate/tollas/egyéb sport edzést tart, szinte minden van.

Mint tanár, milyen vagy? Milyennek látnak a diákjaid, te milyennek látod magadat? Szerinted milyen egy jó tanár?

Az ideális tanár felkészült, empatikus, naprakész és következetes. Ebből bennem kevés van meg, mert sajnos jóval kevesebb időt töltök a felkészüléssel, mint szeretnék, az egyéb elfoglaltságaim miatt. Sok diákom ennek ellenére is jó tanárnak tart, holott sokszor a terembe lépve gondolom ki, mit fogok nekik aznap tanítani. Épp emiatt a következetességem sem mintaértékű. Nagy dolgokban az vagyok, de apróságokban nem tudok az lenni. A jó tanár törekszik a megújulásra, nem fásul bele a megszokottba. Ez az a gondolat, amit sokszor elmondok, mert addig akarok tanítani, amíg ezt be tudom tartani. Amint csak megszokásból, rosszkedvűen, esetleg unottan lépek a gyerekek elé, abba kell hagyni a tanítást, s valami mást kell keresni, legalábbis átmenetileg.

A tanítás mérhetetlen felelősség. És mindenki, aki csinálja, fontos, hogy tudatában legyen ennek. Rengeteg diákkal találkoztam, aki pl. utálta a matekot, de szerette az informatikát. Hogyan? A kettő kb. anya-gyerek viszonyban van. Vagy hogy lehet megérteni a genetikát, ha valaki nincs tisztában a valószínűségszámítás alapjaival? A matematika átszövi a (modern) világot. Ezt lehet felismerni, szeretni és kihasználni, vagy tudomást se venni róla. Sajnos ezek a dolgok sok esetben teljesen kimaradnak a középiskolás diákok (és későbbi felnőttek) életéből, így a matematika egy utált mumus, szükséges rossz lesz. A jó matek tanár feladata, hogy közvetítő legyen, idegenvezető a világban. Megmutassa, hogy jé, ez is matek, és eszközt adjon ezután annak a használatára.

Van egy jövőre érettségiző osztályod is. Szoktál velük beszélgetni a blogjaidról? Vagy magáról a blogolásról, online jelenlétről?

Természetesen tudják, hogy van egy blogom, néhányan követik is. Szerettem volna pl. egy osztályblogot, indult fórum is, de mindent lenyomott a Facebook. Végül feladtam, megszüntettem a fórumot is, és csináltam egy osztály group-ot Facebookon.

Amúgy mi a véleményed a Facebookról?

Hjajj, na ez egy érdekes kérdés. Egyre kevésbé használom napi szinten, de megkerülhetetlen, s nálam sok dolog végállomása. Kicsit olyan friendfeed jellegű. Bele van kötve a blogom, a Flickr, a YouTube, és szelektíven a Twitter. A Facebookon mostanra mindenki fent van, aki él és mozog. Remek hely az ismerkedésre, reklámozásra.

Viszont ott a másik oldal: tanárként nem biztos, hogy látnom kell minden diákom bulifotóit, hogy ki-kivel éppen mikor és mit csinál. Mert hiába meséltem, s mesélek majd’ minden diákomnak a Facebook privacy beállításairól, minimális, aki ezeket aztán tényleg beállítja. Emiatt az alapértelmezett nálam, hogy diákot nem jelölök be, illetve esetleg akkor, ha már leérettségizett. Ha ők megtisztelnek a bizalmukkal és belátást engednek a “magánéletükbe”, akkor természetesen örömmel viszonozom az ismeretséget. Vicces, hogy az osztályomból se jelölt be mindenki ismerősnek, de majdnem mindenki benne van a csoportban :)

Alapvetően a százezer idézet, játékokra és egyebekre szóló meghívók, amik zavarnak, s távol tartanak a napi bejelentkezéstől. A sok értéktelen tartalom mellett elvész az értékes. Persze lehet ezeket ignorálni, nem is ítélek el senkit ezek használatáért, hiszen pár évvel ezelőtt én is kipróbáltam az oldalon sok ilyet.

Nemrégiben a Google vezetője mondta egy interjúban, hogy szerinte a mai fiataloknak teljes identitáscserére lesz szükségük mire felnőnek, mert felvállalhatatlan és letörölhetetlen lesz mindaz, ami most szerepel róluk a neten, így csak egy új névvel lesz lehetőségük arra, hogy új életet kezdjenek és a karrierjüket építeni tudják. Szerinted a fiatalok értik, hogy a mostani online viselkedésük milyen módon befolyásolhatja a jövőjüket?

Szerintem nem az a kérdés, hogy értik-e, sokkal inkább az, hogy érdekli-e őket. A válasz röviden: nem. Sajnos ez a fiatalok többségére jellemző, hogy nem gondolnak bele a tetteik következményeibe, sokszor csak akkor, amikor már késő. Illetve nem az a baj, hogy nem gondolnak bele a tetteik következményeibe, hanem az, hogy nem tudnak tényleg hosszú távon gondolkozni. Nehezen fogják fel, hogy a mai cselekedetük hogyan befolyásolná, hogy mi történik velük tíz év múlva, főleg, ha mondjuk nincs hatása a holnapjukra. Ha pedig már a másnap se emlékszik a tegnapra, akkor a tíz év múlva hogyan tenné?

A másik baj, hogy még a mai fiatalokban is teljesen szétválik az online és az offline világ. Emiatt online sokkal többet engednek meg maguknak, szókimondóbbak, vicces képeket, videókat osztanak meg magukról. Sok esetben azzal az illúzióval, hogy az internet anonimitást biztosít. És nem gondolnak bele a már régen kimondott alapigazságba, hogy a szó elszáll, az írás megmarad. Az interneten meg  sok helyen van tárolva minden.

Persze a másik fontos dolog, hogy mindezt úgy kéne a tudtukra adni, hogy ne elriasszuk, hanem tovább biztassuk őket az internet használatára. Mert még mindig csak néhány foszlányát használják ki az internetnek. Vesszőparipám a Wikipédia, Geogebra, WolframAlpha nyújtotta temérdek lehetőség kihasználása. Amit nem győzök elégszer elmondani. Érdekes, hogy még az egyetemista tanítványaim se mind ismerik ezeket.

Angliában pl. már az általános iskolások szüleinek tartanak a témában előadásokat, hogy ők is tisztában legyenek azzal, mi történik a gyerekeik online aktivitásaival, és hogy rajtuk keresztül is óvatosságra legyenek intve a fiatalok. A ti sulitokban volt már szó ilyesmiről?

Sajnos ilyen nem volt, s úgy tűnik még nem is lesz. Valóban általános iskolában kell elkezdeni. Sok próbálkozást látok rendszergazdaként, ahol cégek igyekeznek betölteni ezt az űrt különböző tűzfalakkal, proxykkal, szűrőeszközökkel. De a program nem világosít fel, nem tudatja a szülővel, hogy mitől is tiltja el a gyermekét.

Mennyire feszélyez a neten, hogy a diákjaid, az ő szüleik, a kollégák olvashatják az oldalaidat?

Nem feszélyez, de azért átgondolom, hogy mit írok le, és kellemeset mosolygok magamban, amikor kiderül a blogomon egy-egy nick alatt kommentelő olvasóról, hogy melyik tanítványom. Viszont nem tűzöm a homlokomra, nem hirdetem mindenütt a blogomat. Illetve most épp megtettem a minap, amikor a BME-n ZH előtt nem tudtuk befejezni a feladatot, s hirtelen az jutott eszembe, hogy felteszem a megoldást az oldalamra. Így az osztályom ismeri, de nem minden diák vagy kolléga tud róla, hogy ha épp olyan gondolatom van, azt hol tárom az Internet népes olvasóközönsége elé :)

Tényleg görkorival közlekedsz?

Ez ebben a formában nem igaz. Az igaz, hogy most már nem ugrálok korlátokra, nem csúszkálok padkákon – de még mindig megnézem őket –, inkább csak az eljutásra használom A-ból B-be. Sajnos viszonylag limitált az időszak, amikor ez lehetséges. Inkább csak nyáron szoktam görivel közlekedni. Akkor viszont amikor csak tudok, ha nincs éppen 60 fok meleg. Egyébként meg hiányzik a sport, sajnos normál hétköznapokon alig jut rá idő, pedig kellene. Néha kosarazom a suliban, és sajnos már évek teltek el azóta, hogy eljutottam az utolsó frisbee edzésre.

Frisbee edzés? Az is egy olyan sport, amit mindenféle korosztály művelhet. Milyen szintekre lehet vele jutni?

A frisbee-nek nagyon sok fajtája van. Lehet csak dobálni a strandon, de ha már komolyan űzöd, speciális korongok kellenek. Sokáig ultimate frisbee-t játszottam, ami egy csapatsport. 7-7 ember egymás ellen egy kb. fél focipályányi területen. A cél a korong bejuttatása az ellenfél zónájába. A koronggal nem lehet lépni, nincs semmi testi kontaktus. Fair play sport, a nagy versenyeken sincs bíró. Minden játékos ismeri a szabályokat.

Van a CEL (Central European League), aminek keretében a környező országok csapatai versenyeznek egymással. Aztán vannak nagy európai, illetve világversenyek. Nekem a csúcs Portugáliában a beach világbajnokság volt, amin részt vehettem én is. Hatalmas élmény volt. Most épp a golffal szemezgetek, mint ami fix edzésidőpontoktól függetlenül űzhető, de azért mégis frisbee. Egy időben kacsintgattam a freestyle irányába is, tudom pörgetni a frisbee-t, pár alaptrükköt meg tudok csinálni, de azért ahhoz, hogy freestyle terén valamit felmutasson az ember, naponta több órát kéne gyakorolni.

Kütyük terén mi hoz izgalomba?

Ez milyen kérdés már?! :D Alapvetően vagyonokat tudnék elkölteni fényképezőgépre, objektívre, vakukra… aztán a mobil kütyükre, telefonokra, mindenféle számítástechnikai eszközökre. De hála Istennek a család ebben visszatart (vagyis elgondolkozom mielőtt kiadnék egy talicska pénzt valamire, ami másnap már harmadannyit sem ér). Nem kell mindenből azonnal a legjobb, de azért szeretem az eszközeimet a 3 éves szinten belül tartani.

Külföldi utazások során valahogy mindig betévedek egy-egy elektronikai üzletbe, felmérem az árakat, eszközöket. Ezt már egész jól tolerálja a család is :) Viszont a kezdeti (első iPod utáni) Apple láz erősen lecsengőben van. Továbbra is az Apple laptopokat tartom a legjobban használhatónak, de hosszú iPod touch használat után rövid ideig maradtam iPhone birtokos. Nagyon szép telefonokat csinálnak, de Steve Jobs túl szorosra húzza a gyeplőt. Ez sokakat nem zavar, nekem nem jött be. Zenelejátszónál ez teljesen elfogadható, az iPod touch egy kiváló eszköz, az új megjelenésével bennem is felmerült újra, hogy kellene-e nekem egy ilyen :)

Mit gondolsz az Apple-fanatizmusról?

Jó érzés egy klikkbe tartozni. Az Apple pedig ezt nagyon okosan kihasználja. Nemcsak egy terméket ad el, hanem egy életérzést. Boldog leszel, ha Apple terméket használsz, jobb lesz Neked. És ezt az érzést sokan szeretnék. Ki ne akarna boldog lenni? Ehhez csak egy új Macbook, iPhone és pár kiegészítő kell? Megyek és veszek hármat!

A másik oldal pedig, akik ezen kívül rekedtek. Szemükben az Apple terméket használók a burzsuj sznobok. Vagy azért, mert nekik nincs pénzük Apple termékre, vagy mert úgy érzik, az övék jobb, csak ezt senki nem látja Steve Jobs árnyékában.

Most készült el az első PhD cikked. Milyen témában?

Maga a PhD témája a modellezés témakörét járja körül a matematika oktatásban. Azaz olyan feladatok alkalmazása matematika órán, melyek sokszor nyitottak, valóságosak, s akár nem feltétlen megoldhatók. Ez elsőre esetleg rémisztően hat, de mégsem az. Itt írtam az egyik feladatról. Sajnos ez itthon még alig-alig működik, mind a diákok, mind a tanárok hajlamosak megijedni, hátrahőkölni, amikor azt hallják, hogy több megoldás is lehetséges. Nem egyszer látom, hogy egy egyszerű egyenletet inkább áthúznak akár a dolgozatban is, ha azt kapják, hogy nincs megoldása, vagy “csúnya” lett a megoldás.

Ez a beidegződés nagyon nem jó. Mert a világ sem ilyen. Ugye, ismeri mindenki a történetet Pythagorasról és tanítványairól, amikor felfedezték az irracionális számokat? Pedig nem kellett hozzá más, csak egy egyszerű egység oldalú négyzet átlója. A világ tele van “nem szép számokkal”, amiket csak az tart nem szépnek, akit arra szocializáltak, hogy csak a természetes számok szépek.

NETES HETES

1. Melyik oldalt nyitod meg reggel elsőként?

Gmail.

2. Melyik honlapot zártad be legutóbb?

Azt hiszem, a Gmail is záródik utoljára, de ebben nincs rendszer.

3. Mit vettél utoljára a neten?

A veddvelemen ipm előfizetést :)

4. Miért regisztráltál a Twitterre?

Erre már nem emlékszem, de általában minden új és érdekes dologra regisztrálok. A Twitter azon kevesek egyike, ami megmaradt napi használatra.

5. Utoljára miért unfollow-ztál?

Valami nyereményjáték miatt iratkoztam fel, aztán le. Azt hiszem, mert sok szemetet twitteltek ki, ráadásul nem is nyertem.

6A following listád utolsó emberét miért kezdted el követni?

@asszem válaszolt az egyik twittemre, aztán rájöttem, hogy nem csak a válaszaira vagyok kíváncsi.

7. Melyik a kedvenc Twitter kliensed?

Számítógépen a Tweetie, egyszerű és gyors (utálom benne, hogy a favokat nem kezeli rendesen, ezért naponta egyszer a webes kliens), androidon a Twidroyd és a Twitter for android között lavírozok jelenleg.

Ki legyen a következő?

@setalosas , mert a munkásságát ismerem, de őt magát már kevésbé :)



  • Rég olvastam ennyire szép befejező mondatot.

  • Meyikre gondolsz, hogy @setalosas legyen a következő? :-)


Featuring Recent Posts Wordpress Widget development by YD