@angelday (Sasvári József)

@angelday / Plastik média

A Plastik média szerkesztőjével történt levelezgetésünk után azt kell mondjam, izgalmas hetek voltak ezek számomra is, mert nemcsak hogy sokat nevettem, de megismertem egy egészen más Józsit is.

A népszerű bloggerek közül egyedül téged tudnálak elképzelni igazi celebnek. Tetszene a dolog?

Számomra a “celeb” kifejezés kevés megfogható tartalmat jelent, holott az én értékrendemben elsődleges a tartalom és a tartalomkészítés. Az ismertség, az arc mindig csak másodlagos; a show és stíluseszköztár része, hanyag kiegészítés, ami egy tudatosan épített, megjelenésében átgondolt, de hangsúlyozottan kreált imázs. Én szórakoztató, olykor elemző tartalmat készítek, amiből kiderül, hogy időnként teljesen idióta vagyok (lásd: ICE MC!).

Szórakoztatni a legnehezebb, legalábbis átlagon felül kell bele energiát tenni. Te mennyit foglalkozol gondolatban és ténylegesen a blogoddal?

Átlagon felettit, ráadásul soha nem lehet kiszámítani, hogy mi fog tetszeni az embereknek. Én mindig csak azt tudom, hogy nekem mi tetszik, aztán majd lesz belőle valami (lásd: ICE MC!). Látszólag sokat foglalkozom vele, a valóságban azonban inkább teljesen ötletszerű a dolog. Az évek során megtanultam az eszközeimet annyira használni, hogy mindent a lehető leggyorsabban oldjak meg megfelelő szoftverek felhasználásával, így azt gondolom, hogy van látható eredmény. Az egy másik kérdés, hogy mindennap van valami poszt a blogomon, tehát napi szintű, intenzív a kapcsolat. Ez a foglalatosság egyébként nem terhes, szeretem csinálni, jól érzem magam akkor, amikor írok valamiről vagy feldolgozok egy témát, vagy kellően el tudom magam engedni, és táncolok a videókamerám előtt. Nem voltak még passzív periódusaim, mindig megtalálom a számomra érdekes dolgokat.

A vicces dolgokkal gyakran van úgy az ember, hogy az egyik pillanatban még jónak találja, a másikban pedig már nagyon nem. Előfordult ilyesmi a posztjaiddal?

Volt példa rá, de nem szoktam olvasgatni a régi anyagokat. Az a gyakorlat, hogy ha kimegy valami, akkor az kis szerkesztések, pontosítások kivételével már úgy is marad. Néhány alkalommal előfordult, hogy utólag levettem valamit, mert nem tetszett. A régebbi – különösen a többéves – posztok olvasgatása során mindig szembesülök azzal, hogy milyen ember voltam. Kirajzolódik mindig egy látásmód, valami távolabbi dolog, sokszor nagy a kontraszt. Nem mindig vagyok büszke arra, amit írok, de ez ilyen dolog, szembe kell nézni vele.

A blogod, a kommentekre adott válaszaid és a twitjeid alapján látszólag jobban kiadod magad az átlagnál. Nálad (és a bemutatott családtagok körében) mi a határ, mi az, ami nem lehet nyilvános… és most nem arra gondolok, hogy titokban HTC-n telefonálsz.

Igen, látszólag. A szórakoztató tartalom része ez a fajta kontrollált megjelenés is. A való élet sajnos rákényszerít bennünket arra, hogy mindenféle normákkal átszőtt kegyetlen világban éljünk. Én a blogon leginkább ebből engedem ki magam. Persze az évek során elég jól behatároltam már, hogy mi mehet és mi nem. Gyakran észreveszem, hogy az emberek azt gondolják, ismernek, de ez nem teljesen igaz: egy kivetített képet ismernek, aminek nagy része a fejemben levő ábrándozásaimból születik, másik része pedig valóságos. Ennek a keveréke van a blogon is.

Van olyan téma, amiről nem szoktál írni, de amúgy nagyon érdeklődsz iránta?

Inkább úgy fogalmaznék, hogy vannak olyan témák, amikből remek posztok születhetnének, ha tudnám, hogy a benne érintettek nem olvasnák el, vagy a híre nem jutna el hozzájuk. Sajnos a blog népszerűsége egyben az átka is ilyen szempontból.

Lindával veszekedtetek már valamilyen poszt, komment, kritika… miatt?

Sokakkal volt már nézeteltérésem arról, hogy mikor mit rakok ki. Ettől függetlenül azt gondolom, hogy ezen dolgok nagy része azon megy el, hogy a személy, aki érintett, másképp látja saját magát, a saját nyilvános megítélése sokkal merevebb, így feszültebben reagál. Idővel persze jobban kezelem a kérdést, ugyanakkor szűkült az az értékkészlet is, amiből dolgozhatok.

Én még mindig a kiboldozott “Imádom a fogyasztói társadalmat!” mondatodon mosolygok az iPhone 4 posztban. Amúgy tényleg? Vásárolsz ész nélkül?

Azt nem mondanám, hogy ész nélkül, de szeretek vásárolni és rajongani új dolgokért, technológiákért. Annak idején, kisgyerekként, amikor jöttek az új játékprogramok, őszintén tudtam rajongani. Rájöttem, hogy 33 évesen, 2010 áprilisában az iPad megjelenésekor ugyanez történt. Hárman mentünk ki kocsival Budapest szélére, mert lecsaptunk a Vaterán 160 ezerért egy iPad-et és ott döntöttük el, kié legyen (persze udvariasságból mindenki lemondott a másik javára). Fantasztikus volt! Ezt sokan nem tudják megérteni vagy feldolgozni, hogy az Apple nekem visszahozza a gyerekkoromat. Ezért imádom a fogyasztói társadalmat.

Gondolom, azért nem értenek meg, mert amikor a fogyasztói társadalomról beszélünk, többnyire arra gondolunk, hogy az emberek ahhoz mérten helyezik el magukat és egymást a társadalomban, hogy mijük van. Azt, hogy rajongsz egy márkáért, nem sorolnám ide.

Akkor lehet, hogy úgy kell csak érteni, hogy a fogyasztói társadalom kitermeli azokat a márkákat, amikért rajongok. Az emberek javakban mért hovatartozása engem nem érdekel, bár én is szeretnék magamnak farokméret-kompenzálós terepjárót. De nem kapkodok, kivárom.

Amúgy hiányzik a gyerekkorod?

Úgy fogalmaznék, hogy vannak részek, amik hiányoznak. De fölnőttnek is jó lenni.

Mely részei hiányoznak?

Gyerekkorban a világ sokkal egyszerűbb volt, mint most. Egyszerűbbek a szabályok, kevesebb és jobban definiáltabb a kötelesség. Felnőttként azt érzem, hogy egy csónakban evezek valami hatalmas óceánon, amiben van egy lék és folyamatosan szivárog a víz. Ebből aztán merni kell folyamatosan, különben elsüllyed.

Élethelyzet függő inkább. Van, akit a gyerekkora nyomaszt egy életen át. Általában szükséged van az élethez valamilyen külső segítségre, lelki támogatásra?

Egyetértek, tényleg függ attól, kinek mi volt az útja. Én jól elvoltam a számítógépeimmel, miután megírtam a leckémet. Szerintem mindenkinek szüksége lenne lelki támogatásra. Nagyon kevesen vannak, akik egyedül rá tudnak jönni a lelki folyamataikra, hogy jobb emberré válhassanak. Én szívesen meghallgatom mások véleményét egyébként, általában véve nyitott vagyok kérdésekre és nem érzem magam soha sarokba szorítva, ha kényes kérdéseket tesznek fel. De ez egy folyamat volt, amikor elkezdtem dolgozni, egy sértődékeny, kiforratlan kis majom voltam. Mára ez sem változott sokat.

Az öcséd is olyan beállítottságú, mint te?

Nem, ő képekkel kommunikál, tehetséges művészember. A különböző látásmódunk miatt másképp érzékeljük a valóságot, de hiszek benne, hogy a világnak szüksége van mindkettőnkre.

Szoktad játszani a nagy és okos báty szerepét?

Persze, szeretem megmondani neki, hogy mit kéne csinálnia. A kisebb testvéreknek egyrészt nehezebb emiatt, ugyanakkor könnyebb is, hiszen a nagyobbak már kitaposnak előttük bizonyos utakat a családban. Az emberi kapcsolataim közül talán az öcsémmel való viszonyom során fejlődök a legtöbbet, szóval ha fentről nézzünk, inkább ő az én tanítóm, mint fordítva.

Hamarosan esküvő, utána ha minden jól megy, gyorsan apa leszel. Milyennek képzeled az életeteket hármasban? Az első években még annyira nincsenek el a babák a számítógépekkel.

Biztos újra kell rendezni és rendszerezni mindent, de ez már csak ilyen. Megpróbálok kellően türelmes és rugalmas lenni.

Elég sokáig húztad ezt a lánykérést.

Igen, én már 33 éves vagyok, sokkal hamarabb meg kellett volna lépnem. Az élet más területeivel ellentétben sajnos totojáztam a kérdésen.

Mi volt a totojázásod oka?

Azt hiszem a videójátékok. De azóta már sokat fejlődtem! Az esküvő 2011-ben várható, az időpontot még fundáljuk, a hivatalos lánykérés novemberben lesz valamikor, de ahhoz megint ki kell majd utazni Malmöbe, ahova Linda valósi.

Ez nem gond, mert már most befoglaljuk a Wizzair jegyet és alig várom, hogy újra abban a székben ülhessek, ahol nem fér el a lábam, így nyomorognom kell a Nintendo DS készülékemmel.

Kaptok reklamációkat a TwitterTop helyezésekkel kapcsolatban?

Fura módon nem. Édesanyám szokta figyelni, hogy mikor előzöm meg Winkler Róbertet. Ilyenkor mindig küld egy SMS-t és emailben megindokolja, hogy szerinte mitől történhetett a változás. Eddig még nem tapasztaltam ok-okozati összefüggést az elméleteiben, bár lehet, hogy van benne igazság.

A twitteket mennyire olvasod folyamatában?

A Twitteren nálam mindig egy időszelet látszik. Soha nem olvasom vissza senkinek az írásait. Ha éppen azzal foglalkozom, akkor látom az előttem levőket, viszont nem tekerek vissza. Ahhoz túl zajos. Érdekes, hogy ugyanakkor rengeteg jó tartalom sokkal gyorsabban bejön a Twitter csatornából, mint más irányokból. RSS-t is csak úgy olvasok mostanában, hogy átmazsolázom szemre, aztán mindent olvasottra állítok. Így képes vagyok megőrizni az ép elmémet addig a pontig, amíg a macska nem kezdi el a bútorokat szétszedni.

NETES HETES

1. Melyik oldalt nyitod meg reggel elsőként?

Ez nálam a bűvésztrükk kategória.

2. Melyik honlapot zártad be legutóbb?

Szintén.

3. Mit vettél utoljára a neten?

Apple in-ear bud-ot (kis harang a füldugóra) — sajnos az Apple ilyet nem szállít, eBayeznem kellett.

4. Miért regisztráltál a Twitterre?

Érdekesnek tűnt, olvastam róla, kipróbáltam, mint a pudingot, aminek próbája az evés.

5. Utoljára miért unfollow-ztál?

Bedét. Mert folyton kiröhög.

6A following listád utolsó emberét miért kezdted el követni?

Nagyon régen vettem fel embert, most megnéztem, a kedvedért, valami TwitterBFF-akármi, szerintem véletlenül kezdtem követni, de jó, hogy van ez az interjú, mert legalább most kivettem.

7. Melyik a kedvenc Twitter kliensed?

Tweetie for Mac.

Ki legyen a következő? Fejes Balázs, @fb2




  • “Elég sokáig húztad ezt a lánykérést” – ez most komoly? 33 évesen ez egy késői döntés? ne már.

  • Vonzo Vera

    Én nem az évei számára gondoltam.


Featuring Recent Posts Wordpress Widget development by YD