@doriszka (Csehi Dorina)

@doriszka

Magyarországon nincsenek számára távolságok, imád utazni. Ha hívják, ő megy. Újságíró, akinek legnagyobb álma, hogy rocksztár legyen. Alapvetően szerencsésnek tarja magát, jó helyen szokott lenni a jó időben. Szenvedélye a főzése, talán ezért van mindig nála a gyülekező.

16 éves korod óta folyamatosan dolgozol.

Eleinte nyaranta a Balatonon, butikos voltam Siófokon. Nagy büszkeségem, hogy már ennyi idősen 10 napra rám bízta a tulaj teljesen egyedül a balatonfenyvesi üzletét, s szuper forgalmat generáltam. Szerencsém is volt, mert hideg idő lett, és a németek vitték a Chimsee kabátokat, mint a cukrot :) Egy másik nyáron Balatonföldváron voltam felszolgáló egy pubban (soha többé vendéglátás!). Amúgy szerintem már minden voltam: gyros árus, hostess, call-centerben árultam könyvet, hajtottam be tartozást, fitnesz teremben voltam recepciós és takarító, a Fressnapf cég kutyajelmezében szórólapoztam, stb… Soha nem válogattam, ha pénzre volt szükség. Mindig nagyon önálló voltam, így természetes volt, hogy legyen saját pénzem. Mondjuk otthonról nem is nagyon lett volna miből kérni, éppen hogy kijöttünk édesanyám fizetéséből.

A suliban is legalább ennyire odatetted magad?

Ének-zene tagozatos általános iskolába jártam, kórusban énekeltem és több hangszeren is tanultam játszani. Mindig a humán tudományok mentek jobban, de 14 évesen “eltérítettek”, hogy milyen fontos a nyelvtanulás, ezért kéttannyelvű idegenforgalmi szakközépbe iratkoztam. Azt hittem, jó lesz, de nem volt. Leszámítva az utazásokat. Három nagy utunk is volt: görög körút, itáliai körút és Anglia, illetve Magyarország nagyobb tájegységeit is bejártuk. Nem éreztem jól magam abban a közegben. Elkönyveltek butának, mert nem ment jól a német, s ezzel együtt a németül tanított szaktárgyak sem. Közben végig tudtam, hogy nem vagyok hülye gyerek, magyarból és töriből folyamatosan ötöseim voltak.

Igaz, hogy többször is jelentkeztél a Színművészetire?

Tinédzserkoromban hip-hop-ot táncoltam pár évig, aztán megismerkedtem egy színinövendék fiúval a Pécsi Országos Színháztalálkozón. Elmesélte a történetét, s onnantól kezdve már nem tűnt annyira lehetetlennek, hogy protekció nélkül színésznő legyek. Elkezdtem komolyan venni magam, musical-stúdióba jártam pár évig, minden magyar filmet megnéztem, színdarabokat olvastam, rengeteget jártam színházba, külön magánénekre is jártam egy operaénekesnőhöz. Szép időszak volt ez, sok fellépésünk volt a stúdiósokkal, szerettem. Kétszer felvételiztem a Színművészetire Pestre, egyszer Kaposvárra, aztán rájöttem, elfogadtam, hogy az íráshoz nagyobb tehetségem van.

@doriszka és @zakkantanett

A Kaposvári Egyetem Művészeti Főiskolai Karának kommunikáció és médiatudomány szakán kötöttem ki, egy évig Kaposváron éltem albérletben. Éreztem, hogy megtaláltam a helyem a tanulmányaimban, újra jöttek a jó jegyek, ösztöndíj, megvolt mindenem. Jó érzés volt, hogy tényleg nem vagyok buta, csak rossz helyen voltam a középsuliban. Aztán egy új szerelem megadta a lehetőségét, hogy végre Pestre költözhessek. Mindig ott szerettem volna élni, mert imádtam koncertekre járni, szórakozni, Pécsen erre kevesebb volt akkoriban a lehetőség. Két héttel a költözés előtt, egy komoly zh előtt 10 perccel mondta a fiú, hogy neki ez nem megy, mint kapcsolat, de lakótársként odaköltözhetnék… Sírva megírtam életem dolgozatát… Fogalmam sem volt mit írtam, de következő alkalommal az oktató külön kiemelte, s még az azt követő szigorlat egy részét is kiválthattam vele. (Ez később majdnem szóról szóra megismétlődött Egerben. Mármint szakítás, dolgozat, csoport legjobbja, jutalom.)

Végül költöztél?

Már szétkürtöltem a világba, hogy megyek Pestre, nem akartam leégetni magam, így mentem egy szál bőrönddel 2007 májusában. Az albérleti díjam pont annyi volt, mint a fizetésem. Jött egy új szerelem, s ha nincs a fiú és a családja, s a barátaim, tuti éhen halok. Jártam rengeteg piackutatásra ételutalványért, vállaltam alkalmi diákmunkát, s átiratkoztam a Zsigmond Király Főiskolára szintén komédia szakra. Ez borzalmas volt, közük nincs a kommunikációhoz, ráadásul egy nagyobb pénzösszeget rám akartak verni, mikor úgy döntöttem, kiiratkozom. Pár hétig jártam csak oda, aztán úgy döntöttem halasztok egy évet, mert ennek nincs értelme, inkább egy év után folytatom máshol. Ekkoriban már a Sanoma külsőse voltam, szerkesztettem egy magazint. Emlékszem, nagyon hideg ősz volt, s nekem nem volt hosszú nadrágom és kabátom, egy barátnőm hozott nekem ruhákat. Volt, hogy anyukámat hívtam fel sírva, hogy küldjön valamennyi pénzt, mert hiába dolgozom szét magam, nem jutok előrébb. Úgy volt, hogy 8-tól 15 óráig suli, 16-21-ig a call center, éjszaka pedig szerkesztettem a magazint.

Hogy kerültél Egerbe?

A barátom már oda járt főiskolára, s tavasszal felvetette, hogy ott is van kommunikáció szak, átiratkozhatnék oda, lakhatnánk együtt. Nem kellett sokat gondolkodnom, mert úgy éreztem Budapest kivetett magából. 2008 áprilisa így már Egerben talált. Azóta élek itt. A főiskola nagyon klassz, szeretek itt lenni. Bedolgozom a suli tévéjébe, az újságjába, az volt 2009-ben az egyik újévi fogadalmam, hogy tudják a tanszéken, ki az a Csehi Dorina. Szerintem ez sikerült is. Elég jók az eredményeim, s szeretem is csinálni, főleg a gyakorlati részét. A suli által jutottam ki például a nyáron Brüsszelbe egy 3 napos újságíró szemináriumra. A tanáraim által kaptam munkát. Közben a hotdog.hu-nál is egyre több feladatot bíztak rám, így szépen lassan helyre zökkentem anyagilag. Így amikor idén nyáron elindultam Mallorcára Egerből, a buszpályaudvarig végigbőgtem az utat örömömben, hogy milyen csodálatos dolog ez, hogy 24 évesen ilyen háttérrel, amiből indultam, megtehettem, hogy elutazom pár napra egy barátnőmmel repülővel Mallorcára.

Még egy évem van hátra a főiskolából, mellette dolgozom, s keresem az újabb és újabb lehetőségeket. Ja, és a barátom… A kapcsolat befuccsolt, de nem bántam meg, hogy Egerbe költöztem. Valamiért itt volt a helyem. Időnként kezdem szűknek érezni, s ahogy kezemben a diploma, még egyszer nekiugrok Pestnek, másodszorra nem hagyom, hogy kivessen magából :)

A félszavaidban sok fájdalmat érzek. Ezek még mindig élnek benned vagy már a múltté?

Tény, hogy rengeteg fájdalom gyűlt össze bennem a szüleim válása, a kamaszkori őrület, a szerelmi cívódások során, de kiben nem? Én azok közé az emberek közé tartozom, akik ezt nem titkolják: azt is kinyilatkoztatom, ha nem minden vidám és rózsaszín. Nem is akarom minden áron leküzdeni, elnyomni. Ha valami bánt, azt is meg akarom élni, át akarom élni, hiszen ez is bennem van, ebből fejlődöm, ebből tanulok. Ahogy a boldog pillanatokban is megmártózom, úgy engedek utat a kifejezetten boldogtalanoknak is. Úgy képzelem a fájdalmat, mint egy karosszéket, amibe bele kell ülni. Belesüppedek, megadom neki magam, hagyom, hogy átjárjon a szövete és ne engedjen felkelni. Ezzel a módszerrel nagyon hamar ki szokott derülni, hogy erősebb vagyok nála. Akkor van gond, ha elhitetjük magunkkal, hogy az aktuális szomorúságunk, bánatunk örökké kísérni fog minket, s nem hoz változást a holnap. Pedig mindig hoz. Ha éjszaka egy kicsit meg is haltam, reggelre mindig újjászületek. Érdekes módon a fizikai fájdalom kifejezetten riaszt. Mindig is féltem például a verekedéstől. A lányok kifejezetten kegyetlenek tudnak lenni ebben, úgy láttam.

Pár hónapja két alkalommal is nyertem lelki wellness-t Soma Mamagésánál (nem lehet véletlen, hogy kétszer is ajándékba kaptam Fortunától), ahol tanultunk különböző kineziológiai gyakorlatokat is, amelyek segítik a múltbéli sérelmek feloldását. Úgymond kihúzzák a tüskéket. Ennek, és a barátaimmal való tartalmas, rádöbbentő beszélgetéseknek köszönhetően (hiszen mindannyian ugyanabban a cipőben járunk, csak különböző a méret) már sokkal kevesebb tüske maradt bennem. Igyekszem továbbra is rendezetten tartani a viszonyaimat minden téren, hogy egyáltalán ne szaporíthassam a számukat.

Mesélj erről csodaútról, Mallorcáról…

Tündi barátnőm (@Legionella84) igazi kozmopolita, rengeteget utazik. Egy ideje már terveztem, hogy egyszer csatlakozom hozzá. Úgy döntöttünk, ránk férne egy nyaralás, hiszen én már évek óta nem láttam a tengert. Tündi volt az utazásszervező, nekem csak annyi volt a kérésem, hogy repülővel menjünk. Hamar sikerült is találni jó áron repjegyet és szállást. Július 2-án indultunk Orangeways busszal (nekem ez is új volt, Tündi mesélt róla sokat) Pozsonyba, itt volt egy kis időnk városnézésre is. Azt nem kalkuláltuk bele, hogy a fejenként 10 kg-os csomagunkkal a tűző napon ez nem lesz kellemes, így inkább csak egyik vendéglátóegységből vándoroltunk a másikba. A csúcspontja az volt, amikor igazi brazilokkal néztük a holland-brazil meccset (talán innentől kezdve érdekelt jobban a vb, mert eszméletlen hangulata volt).

Estefelé indult a repülő, szerencsére sikerült ablak melletti helyet szerezni. Mikor a gép “elrugaszkodott”, rájöttem, hogy van egy enyhe tériszonyom, és ilyen “jajmileszvelem” érzés kerített hatalmába pár másodpercig, aztán gyorsan el is engedtem magam, hogy mit rinyálok, ha most meghalok, legalább repültem, és ez nekem jó! :)

Persze úgy mentünk, hogy se térkép, se semmi, csak a szálloda nevét tudtuk, és hogy nagyjából merre van. A szerencsénk azonban jött velünk, leszálláskor kiderült, hogy egy magyar fiú ült mögöttünk (ami később adott okot nagy nevetésekre, mert enyhén szólva nem voltak felvállalhatók a témáink a repülés alatt… :D). Ő kint dolgozik, és készségesen segített nekünk: térképet nyomtatott, eljött velünk egy darabon busszal, átszálláskor szólt a másik busz sofőrjének, hogy itt és itt szóljon nekünk a leszállás miatt. Amúgy sok magyar él kint, utolsó este még egy bártulajdonossal is megismerkedtünk és jól kitárgyaltuk, hogy mi a helyzet Mallorcán :) Amint megkezdtük a tömegközlekedést az éjszaka közepén, az első gondolataim ezek voltak: “Milyen hangosak a spanyolok!” és “Nem tudnék itt élni életvitelszerűen.” Éjfél előtt pár perccel megtaláltuk a szállodát. Mikor megláttam, nem akartam hinni a szememnek, hogy itt fogunk élni 5 napig! A 4 csillag ott durván mást jelent, mint nálunk. Óriási fürdőszoba volt, gyönyörű szoba, és olyan kilátás az erkélyről a kikötőre, amibe azonnal szerelmes lettem.

Már aznap éjjel tettünk egy rövidebb felfedezőutat, fáradtság ide vagy oda… Lenyűgöző volt az a szabadság, amit ott tapasztaltam. Nemcsak a nyaralóké, hanem az ott élőké is. A fiatalok kilométereken át gyűltek össze hétvégén a kikötő mentén, s ott iszogattak, szórakoztak, zenéltek. A turistákra pedig a bárok előtt vadásztak hostessek. Behívtak egy italra, de ez nem járt kötelezettségekkel, ha nem tetszett a hely, nem nézett senki csúnyán, hogy kimegyünk. Minden este szórakoztunk, s bár nem vagyok egy feszengős alkat amúgy sem, ha bulizásról van szó, itt úgy éreztem, hogy még szabadabb vagyok, mint itthon. Együtt nevettünk boldog-boldogtalannal, táncoltunk önfeledten. Hamar megdőlt az álláspontom, hogy nem tudnék itt élni. Biztosan vissza fogok még menni, főleg azért, mert valójában keveset láttunk a szigetből. Egyrészt kocsi hiányában, másrészt az éjszakai bulik miatt későn keltünk, éppen csak sikerült levánszorognunk a medencéhez a nagy déli forróságban. 3 körül indultunk vagy a strandra vagy városnézésre. Szigorúan tömegközlekedéssel, volt is egy kedvenc buszsofőrünk, aki folyton döngette a zenét, el is neveztük bulibusznak :) Amúgy Mallorcán is le kell inteni a buszokat, mint Londonban, és itt nem áll meg, ha tele van a járat. Persze, ha csinos lányok állnak a megállóban, a helyiek szólnak a sofőrnek, hogy álljon meg, és szorítanak nekik helyet :) Büszke vagyok rá, hogy mellettünk sosem húzott el busz :)

Az esti erkélyen hesszeléshez, készülődéshez (bőven elég éjfélkor elindulni szórakozni) minden este beszereztünk egy nagy doboz Gazpacho levest (amúgy is paradicsommániás vagyok, de ebbe annyira beleszerettem, hogy még Brüsszelben is vettem később aranyáron) és Sangriát is, a helyi gyümölcsbort. Az erkélyünkről rengeteget bámultam a nagy utasszállító hajókat, s meg is tudtam egy helyi fiútól, hogy nem is lenne annyira drága átutazni egy ilyennel mondjuk Barcelonába. Az egyik következő cél tehát ez lesz :)

NETES HETES

1. Melyik oldalt nyitod meg reggel elsőként?

Gmail, de nem várom meg, hogy betöltődjön, azonnal újabb fülben nyitom a Yamm.hu-t.

2. Melyik honlapot zártad be legutóbb?

Facebook.

3. Mit vettél utoljára a neten?

Vonatjegyet.

4. Miért regisztráltál a Twitterre?

Ashton Kutcher miatt :)

5. Utoljára miért unfollow-ztál?

Mert rájöttem, hogy nem akarok én minden sztárt követni. Azt hiszem Eva Longoria volt.

6A following listád utolsó emberét miért kezdted el követni?

Felkeltette az érdeklődésem a kabbala, ezért Yehuda Berg-et, mert elismert kabbalista. Szeretném megérteni, miről szól ez a vallás.

7. Melyik a kedvenc Twitter kliensed?

Yamm.hu

Ki legyen a következő?

Ó, hát a Kálóczi Tomi (@kaloczit), ez nem is kérdés. Nem is értem, miért gondolkodtam :) És hogy miért? Mert egyszerűen imádom, azért :)))




  • Élvezettel olvastam, köszi! =)

  • Eddig ez volt ez egyik legjobb beszélgetés, hatalmas riszpekt Dorina. Muszáj lesz megismerjelek :)

  • KEME5

    Jó volt, köszi!

  • tusortamas

    Csodás! Doriszka for president! :D

  • Szuper volt, főleg “lelki szuflailag” :) Köszi!


Featuring Recent Posts Wordpress Widget development by YD