@Midnite_ (Ferencz Mónika)

@Midnite_

Világ életében író akart lenni. Ez az egyetlen, amiben eddig csak elismerést és biztatást kapott. Szereti a (holt)nyelveket, emiatt másfél évig járt a Vámbéry Ármin szabadegyetemre, ahol az egyiptológia mellett több nyelvet is tanult.

Sokáig kutatott spirituális/ezoterikus/okkult vonalon, tanult tanfolyamokon és mesterektől többfajta energiával működő gyógyítást, mágiát, szellemgyógyászatot, filozófiát, metafizikát… Tele van oklevelekkel és elméleti tudással, de egy kicsit már “túl” ezen az egészen. „Egy ideig oktattam pl. tarot kártyavetést, de azóta is csak magamnak hiszek. Buddhista vagyok szellemiségben, de szanghába, közösségbe nem járok már. Kialakult a saját véleményem Istenről és a világ dolgairól, amire egyedül is tudok építkezni, ahogy haladok. Ezt úgy merem mondani, hogy pl. 6 évig szigorú vegetáriánus voltam, csináltam lelkigyakorlatokat, de volt olyan is, hogy szartam az egészbe… A szinte-aszkétizmustól a hedonizmusig ismerem a spektrumot. Azt már tudom, hogy nem tudok semmit.”

13(!) évesen jelent meg az első novellád egy igazi könyvben. Hogy történt és miről szólt?

Hogy miről szólt, azt már nem tudom pontosan felidézni. Volt benne időutazás, misztikum és hatalmas csattanó a végén. Soha nem akarom újra látni vagy elolvasni azt a sztorit, de szerintem ez érthető is, ha hozzáteszem, hogy 11 évesen írtam. Könyvbe úgy került, hogy édesanyám elküldte egy kiadó novellás pályázatára, ahol beválasztották a publikálandók közé. Először természetesen nagyon boldog és büszke voltam, de amikor megjelent… Na hát az brutálisan borzasztó érzés volt. Már akkor is egy régi, kiforratlan írásnak tűnt (abban az életkorban két év óriási időszakadéknak számít), és konkrétan szégyelltem, hogy az én nevem van mellette, hiába találta a kiadó elég jónak a megjelentetéshez.

Ugyanez másfél év múlva újra lejátszódott, akkor már direkt egy pályázatra írtam megadott tematikájú sztorit, de amint nyomtatásba került, ismét egy rettenetesen nyomasztó érzés kapcsolódott hozzá – hogy nem egyszerűen pocsék, de kifejezetten a legrosszabb dolog, amit ember valaha leírt. Szóval mind a két könyv összes nálam levő példányát rövid úton kidobtam. Végtelen önbizalmamra jellemzően azóta is állandó meggyőződésem, hogy bármilyen irományom csakis elképesztő tévedések sorozatának köszönhetően kerülhet más emberek elé. Egyébként a dolgok egészét nézve nem volt ez negatív töltetű tapasztalat. Szeretnék igazi író lenni, és így legalább már 15 évesen rájöttem: ahhoz hogy valami vállalhatót és igazán értékeset hozzak össze, még sok idő, gyakorlat, élettapasztalat, meg hasonló pátoszos dolog kell.

Most dolgozol valamilyen könyvön, novellán…?

Az elmúlt két év pont életem irodalmilag terméketlen időszaka volt. Persze mindennap dolgozom valami többé-kevésbé kreatív szövegen a munkám kapcsán, és mostanában hál’ istennek több, az átlagnál érdekesebb projektbe is beszállhattam. Kiemelném közülük – mert teljesen vállalható témájú, így nem sajnálom tőle a reklámot :) – a PC Guru magazint, ami megszállott ősgamerként a szívem csücske, és az írást bele annyira élvezem, amennyire kötelező jellegű, elvárásokkal nehezített feladatot normális ember csak élvezni tud.

A kérdés “novella” részével kapcsolatban: egy ideig azzal szórakoztam/gyakoroltam, hogy elkezdtem egy viszonylag rendszeres énblogot írni álnéven, álszemélyiséggel, egy álélet áltörténéseivel. Halálosan meglepett egy időben a sikerével (pályafutása csúcsán majdnem 9000 oldalletöltést produkált per nap, nagyon durva). Aztán ahogy megsűrűsödtek a való életem való eseményei, elbúcsúztam tőle. Lehet, hogy egyszer újrakezdem, más emberként.

Ami a könyvet illeti, fejben jó ideje dolgozgatok egy ötleten – sajnos ez az a tipikusan túl nagyszabású, minden részletéig általam kreált világban játszódó dolog, ami már ötlet szinten is egy könyvsorozatot kitesz és ezért tutira sosem készül el. Túl nagy falat, hogy most komolyan elkezdjem, de talán nem ragad bele a halva született ötleteim mocsarába. Meglátjuk.

A kalandos szakmai utad mostani állomása kielégít annyira, hogy megmaradj ennél?

Arra jöttem rá ebben az évben, hogy igazából a változás elégít ki. Most több oldal tartalmának szerkesztésével, előállításával foglalkozom, ami valamennyire változatos és szeretem is, de már nem látok benne meghódításra váró csúcsokat vagy különösebb előrelépési lehetőséget. Ezért nézelődök kifelé, új projektek irányába, de egyetlen dolog mellett akkor sem fogok kitartani, ha az elméletileg biztonságot adhatna. Az egész életem eddig egy hosszú búcsú volt a biztonságtól, és felszabadító érzés végezni ezzel az illúzióval.

Mellékállásban még mindig megy a szinkrondramaturg(izálás)? Hogy zajlik egy ilyen munka?

Jelenleg nem, túl időigényes az “ellenértékéhez” képest. Pedig óriási és fantasztikus kihívás egy idegen nyelvű szöveget újraalkotni magyarul úgy, hogy közelítsen az eredeti humorához, hangulatához, apró szépségeihez és árnyalataihoz. Tökéleteset teremteni szinte lehetetlen
is, ezért sok szempontból inkább olyan a szinkrondramaturg munkája, mintha a nulláról kezdve vadiúj szöveget találna ki. Ezt imádom csinálni, és elméletben próbálkozhatnék a stúdióknál, hátha akad munka, de más is visszatart. Az esetek 70%-ában eddig valami végtelenül érdektelen és számomra ismeretlen témáról szóló (dokumentum)filmet kaptam meg, ami amellett, hogy kínszenvedősen unalmas, rizikós dolog is. Nagyon rövid határidőkkel, sokszor lektor nélkül kell dolgozni, így ha mondjuk én épp nem értek a kohászathoz, időm/lehetőségem nincs egy hozzáértővel felvenni a kapcsolatot és a Google sem segít, akkor meg vagyok lőve. Így könnyen lehet, hogy utána sokak szemében én leszek az az idióta fordító, aki elbénázta a kohászati szakszavak felét. Kontár munkát nem adok ki a kezemből, akkor inkább semmit.

Egyiptológiát tanulva eljutottál Egyiptomba?

Kétszer voltam tanulmányi úton, oda-vissza átutaztunk rajta, azóta szeretem és másképp ismerem az arab kultúrát (a nyelvet is, de nem tanultam meg írni). Untatott a régészet meg a történelem. Ez is a “dolgok, amikben tévedtem” kategória :) Annyira szerettem volna akkoriban nyelvekkel foglalkozni, főleg összehasonlító nyelvészettel, hogy az egyiptológia egy jó opciónak tűnt. És tényleg, a modern arab és az egyiptomi hieroglifák mellett, ami alap ebben a témakörben, sok más nyelvet tanulhattam volna meg ezen az úton. Az volt a baj, hogy egy csomó egyéb is társult hozzá. Történelem, évszámok, érdektelen adatok lexikonnyi mennyiségben, és az a nyomorult régészet, ami távolról érdekesnek és romantikusnak tűnik, de szerintem ritka unalmas és agyfaszt okozó tevékenység. Szóval itt is felismertem a korlátaimat.

Egyiptom teljesen elképzelhetetlen ország egy európai számára. Szerintem az embereket, az alapjaiban más neveltetést és kultúrát könnyű megszokni (talán a hajnali müezzin éneket nem), de a látványokat és a tájakat képtelenség. Voltam például feltárás alatt levő sírkamrában, ahol egyelőre még a rombolásnak kitett turistahelyekre nem jellemzően élénk színű maradt a fal festése, meg tiszta holdfényes éjszaka egy oázis melletti forrásnál (a hold úgy áll az égen, hogy pont az ember feje fölött van, szóval ha hosszan akarod nézni, muszáj a földre feküdni), és olyan helyeken mélyen a sivatagban, ahol a teljesen halott homokot mintha késsel vágták volna el a zöld, termékeny növények sávjától. Spirituális/kísérteties élményeket nehéz nem begyűjteni, főleg aki érzékeny a több ezer éves romokra vagy érdekli a (kopt) kereszténység/iszlám/zsidó vallás – én pl. megtettem az éjszakai zarándokutat a Sínai hegyre, és onnan néztem a napfelkeltét, ahol Mózes állítólag megkapta a kőtáblákat (és vettem egy laminált csipkebokor levelet, amihez mindenféle kétes sztorik jártak). Letaglózóan csodálatos dolgok vannak Egyiptomban, meg persze a szegény országokra jellemző nyomor és kosz még a városokban is, de ha visszamennék, öt perc gondolkodás után talán ott is maradnék, akár örökre. Még ebben a két évben is fél életemre elég sztorit és élményt adott. Azt gondolom, annak aki teheti, kötelező egyszer elmennie, de nem “pihenni” és főleg nem a turistás helyekre. Megéri nélkülözni kicsit a kényelmet.

Mik vannak még a “dolgok, amikben tévedtem” kategóriában?

Például egy hosszú párkapcsolat az első éve kivételével teljes egészében. Meg más is akadt, amit máshogy kellett volna, de legalább tanultam belőle. Akitől kellett bocsánatot kértem és szerencsére kaptam is, magammal meg lépésenként rendezem az ilyen ügyeket. Vagy soha, vagy minimum sokára jön el az a nap, amikor elég érett és bölcs leszek ahhoz, hogy ne legyen több tévedésem, úgyhogy vannak még betöltendő helyek a listán.

Szeretem a humorodat, de érzem, hogy bizonyos esetekben rezeg a léc, nem mindenkinek jöhet át. Voltak már gondjaid belőle?

Milyen diplomatikusan fejezed ki azt, hogy sokszor bunkó vagyok :D Komoly gondjaim nincsenek belőle, a két jellemző reakció a rossz talajt érő “humorom” szenvedő alanyai körében a totális értetlenség, mikor nem ül a poén és kicsit idiótának néznek, illetve az “úristen, hogy mondhatsz ilyet?”, mikor inkább érzéketlen parasztnak néznek. Egyébként ez a vicceskedés egy félig gyerekkoromban berögződött, passzív-agresszív kommunikációs forma, ami könnyebbé teszi a más emberekkel történő érintkezést, félig meg az életszemléletem alapja, miszerint az egész élet egy nevettető műsor, csak a legtöbb poén szar. Ez biztos érdekes egy pszichiáternek, de én elvagyok vele :) Egyedül azzal nem tudok mit kezdeni, ha valaki komolyan vesz. Sőt, fel se tudom fogni, hogyan lehet engem bármilyen kontextusban komolyan venni, de pláne amikor messziről látszó, bődületes baromságokat mondok… Szóval, akit megbántottam olyasvalamivel, amiről azt gondolja nem viccből mondtam, attól bocsánatot kérek. De azért mindig jó érzés megtudni, ha akad ember, akinek átjön. A húgom szerint például stand-up műsorba simán elmehetnék (persze ő nem egy releváns forrás, a Doctor Who-t is szereti).

Követőid számára nyilvánvaló a (tech) játékok iránti szenvedélyed.

Nekem már akkor ez volt a világ, amikor még csak cégeknél fordultak elő számítógépek és hasonló tech kütyük. Mondhatni egy számítógép szervizben nőttem fel, IT mérnök édesapám műhelye és cuccai elfoglalták a lakás nagy részét, szóval ha akart sem tudott volna távol tartani a gépektől. És nemcsak az otthonos érzés, ha körülvesznek a kütyük, de bütykölni is imádom őket – szóval miközben elismerem, hogy egy Mac munkára jobb, hiányolom belőle a PC képességét arra, hogy folyamatosan lehessen/kelljen javítani, karbantartani, vacakolni vele.

Játszani meg egyébként is minden formában szeretek, ezt talán a kelleténél egyértelműbbé tettem már, pl. a Lego figura gyűjtögetés meg a gyilkos robot építés kéretlen közvetítésével. A kettő ötvözése adja magát, a Duke Nukem óta nem jelent meg olyan játék, amiről legalább annyit ne tudnék, hogy miért nem akarom kipróbálni. (Először azt akartam, hogy a Pong óta, de az elég átlátszó blöff lenne, hátha később kiderül a születési évem.) Igyekszem aktívan tenni az ellen a népszerű, de teljesen átgondolatlan tévhit ellen, hogy csak fiúk lehetnek megszállott gamerek.

A férfias játékok közepette könnyen megy a női szerep vagy dolgoznod kell érte?

Szeretek nő lenni, és bevallottan feminista vagyok (a “nő létedre” kezdetű vagy végű mondatok köztudottan kihozzák belőlem az állatot :)) De abban most nem vagyok biztos, hogy pontosan mik a női szerepek, vagy hogy miért lenne kifejezetten férfias, amit csinálok, amíg az nem favágás vagy szumóbirkózás. Mindenkiben van női és férfi “oldal”, optimális esetben egyensúlyban. Azt látom magam körül, hogy ha a férfi az, aki a gondoskodó, otthonteremtő érzelmeket, a nő pedig az, aki az irányító, aktív cselekvő erőt képviseli egy párkapcsolatban, akkor is működik a dolog, mert megvan az egyensúly. Szóval az egyetlen kifejezetten női szerepnek az anyaságot látom, és abban teljesen biztos vagyok hogy – bár egyelőre nem készültem fel rá – ha eljön az ideje, azt a szerepet is tökéletesen tudom vállalni.

Láttam, twittelted, hogy saját site-ot indítasz (binarychoice.hu), és többek között szexről fogsz írni benne. Milyen mélységekig mész majd el?

Áh, ez remek kérdés, kicsit tudom előre marketingezni az oldalt :D Persze, ha ezt akarnám, azt válaszolnám, hogy óriási pornó site lesz, csupa ingyen szex tartalommal, külön gondolva a mindenféle perverz fantáziák kielégítésére, kifejezetten lovakkal és törpékkel… :D De nem, valószínűleg nem lesz kitárulkozó találkozásom a szex témával. Nem össze-vissza beszélni kell róla, hanem rendszeresen csinálni, ugye. Főleg azért került bele a felsorolásba, mert fontos és a mindennapok része (a “mi kell neked… mármint cigin és szexen kívül?” pl. a párom boltba menős mondata, elég beszédes és ebben (is) tükör nekem), úgyhogy persze, valamilyen szinten biztos karcolom néha, miután elindul az oldal… amin terveim szerint főleg a nekem tetsző geek dolgok lesznek, csak hogy ne változatos tartalommegosztókon szemeteljem a webet, és nyugodtan, saját moderálási elveim alapján veszhessek össze azokkal, akik beszólnak. Különben is vissza kell fognom magam, otthon vár a szent családom, akikre nem hozhatok szégyent: a pasi, a macska és a kis iPad.

Ki legyen a következő?

@poptimista , mert róla abszolút semmit nem tudok, de biztosra veszem, hogy jól kijönnénk az offline életben. Van stílusa és egy High Fidelity idézettel nyit a tumblelogja.

NETES HETES

1. Melyik oldalt nyitod meg reggel elsőként?

Az iGoogle nyílik meg magától, ahova be vannak pakolva az olyan feedek, amiket csak akkor olvasok el, ha nagyon érdekes egy-egy cím, plusz az időjárás meg a Gmail.

2. Melyik honlapot zártad be legutóbb?

A vanity.hu admin felületét.

3. Mit vettél utoljára a neten?

World of Warcraft feliratú öngyújtót. Jut eszembe, fel is kéne tölteni.

4. Miért regisztráltál a Twitterre?

Mindenhova regisztrálok :) De itt valamiért ki is tartottam.

5. Utoljára miért unfollow-ztál?

Mert ő is unfollow-t nyomott rám. Az egómnak nagyon tud fájni, ha valaki többé nem kíváncsi rám. És figyelek ám! -> Useqwitter.com

6A following listád utolsó emberét miért kezdted el követni?

@garamiz az, pár napja, de már nem tudom miért kezdtem követni. Viszont jó döntés volt, nagyon bírom.

7. Melyik a kedvenc Twitter kliensed?

Hootsuite.com (Mondjuk hogy holtverseny, mert van egy saját kísérleti kliensem is, MonTweet a neve és kegyetlen ronda, de használható.)




  • potdom

    tudtam, hogy jó embert választottam :D

  • syck

    الهيولى

    nade, h pont a buddhizmus…? ;)

  • Tetszett az interjú. Azt hittem csak én vagyok olyan, hogy ha lehetne fél évente szakmát váltanék. :-))))

  • Vikusz

    Azért a Starbucks befigyel ;)

  • @Vikusz: meg az ipad is.


Featuring Recent Posts Wordpress Widget development by YD