@hh (Szabó Gergely)

@hh / Webisztán / Posterous

A zen állapotot bringázás közben éri el, de kiválóan tud multitaskingban is létezni. Szerintem sokat ír, szerinte még így is rengeteg dolog kimarad, de már beletörődött.

Mi miatt marad ki valami? Időhiány, energiahiány… olyan vagy, aki nem tudja kiadni másnak a munkát…

Nem nagyon emlékszem olyan napra az elmúlt évekből, amikor nem tudtam volna miről posztot írni. Egy kritérium van: legalább engem érdekeljen a téma. Ebből meg elég sok van. A blogomat nyilván nem nagyon adnám ki másnak, de a valódi munkámban már kész vagyok rá, ha úgy az optimálisabb. Időhiány folyamatosan van. Néha például aludni is kell, ami egy otromba evolúciós hiba. De amíg ezt nem oldja fel egy okos ember, addig kénytelen vagyok én is úgynevezett időbeosztásokban gondolkodni.

A mindennapokban ki vagy mi motivál?

A csajom, a barátok, ismerősök, a legmagasabb színvonalú szolgáltatások megalkotói, a valóban okos és kiválóan dolgozó szakmabeliek. De motivál David Hume, a kortárs építészet, és bizonyos szempontból minden, ami körülvesz.

Miért éppen David Hume?

A középiskola óta meglehetősen sokat foglalkoztam filozófiával, azon belül is a nyugati filozófiával. Ennek egyenes következménye volt, hogy az ELTE filozófia szakán is eltöltöttem jó pár évet. Azt gondolom, hogy a szkepszis és a racionalitás, a logikához való ragaszkodás, valamint az optimizmus a legtöbb, ameddig a nyugati civilizáció gondolkodástörténete eljutott. Már persze, ha valaki egyáltalán még vágyik egységes világképre, filozófiai rendszerre. Ezt pedig szerintem Hume filozófiája testesíti meg leginkább azon a szinten, ami könnyen befogadható és megérthető bárki számára.

New York hogy tetszett?

Az elmúlt években talán az egyik legnagyobb hatással volt rám ez a város. Olyannyira, hogy tavaly vissza is mentem. Azt gondolom, hogy New England, és azon belül is New York pontosan azt a történelmi küldetést teljesíti be, amit Európának kellene – ha meg tudna szabadulni a sok ezer éves konfliktusaitól, problémáitól, rossz beidegződéseitől. New York szabadságszeretete, élni akarása, optimizmusa nagyon távol áll a kelet-európai mentalitástól. Ott is sok hülyeség van, de a szemlélet, az alaphozzáállása az embereknek nagyon inspiráló és felszabadító számomra.

Gyerekkorodban is valami olyasmi szerettél volna lenni, mint ami most vagy?

Nem volt konkrét karrier, amit szerettem volna bejárni. Érdekes dolgokat csinálhattam az elmúlt években, jelenleg pedig tanácsadóként dolgozom a Virgónál, pre-sales, hagyományos tanácsadás vonalon. Szolgáltatások, fícsörök kitalálása, sikeressé tételének mikéntjével foglalkozom. Kitalálás, funkcionális specifikálás, usability, ügyfélkapcsolatok – ezekben a témákban merülök el nap mint nap. Próbálom az ügyfeleink álmaiból kihozni a lehető legtöbbet, egyben bevezetni őket egy kicsit a web és a webes közösségek működésébe. Én abban vagyok érdekelt, hogy az ügyfél jobban megértse saját helyét a weben, és jó ötletekkel, megoldásokkal valódi sikereket tudjanak elérni. Engem ez motivál a legjobban: győzni, sikereket elérni, jó és szép dolgokat építeni. Hiszek abban, hogy szakmai tudással, jó helyzetfelismeréssel és munkával sikeres lesz az ember. Azokkal szeretek együtt dolgozni, akikben megvan ez a fajta tettrekészség és hit.

Az emberek többsége nemhogy egy idegen környezetben (belépve az internetre), de alapvetően sem tud elsőre sikeresként gondolni önmagára, sőt a sikert is mások (a konkurencia) legyőzésével azonosítják. Mi a fő üzenet, amit átadsz nekik, ha a sikerről van szó?

Általános tanács kevés van. Inkább az adott, konkrét projektre vonatkozó tanács, javaslat, ötlet értékes. Általánosságban én azt tartom fontosnak, hogy az ügyfél komolyan gondolja, magáénak érezze a projektet, legyen nyitott új megoldásokra, szokatlannak ható ötletekre, és készüljön fel lélekben arra, hogy ez egy sok iteráción, fázison átívelő folyamat lesz. Nagyon fontos, hogy az ügyfél minőségi szempontból tényleg presztízskérdésként kezelje a vele közösen készülő projektet. A konkurensnél jobbat akarás persze alapcél. El kell hinni, hogy ez sohasem lehetetlen feladat. Én mindent beleadok, és a projekt többi szereplőjétől is ez az alapelvárás.

A Webisztán egy véletlenül indult sikertörténet vagy tudatosan akartál ennyire részese lenni a magyar webnek?

A Webisztán valójában a Hírbehozó blog folytatása. Akkor kezdtem blogolni, amikor idehaza ez még egy nagyon pici szubkultúra volt. Érdekes évek voltak. Akkoriban a bloggerek többsége ismerte és olvasta is egymást, néhány baráti kör játszótere volt a web. Ma már nagyon nehéz belegondolni, de akkoriban a bloggerek még egymás blogjára kommenteltek. Szóval nem volt ebben hatalmas nagy küldetésvágy. Inkább reflektáltam az akkori web történéseire, különösképpen az online média történéseire, hiszen én is abban dolgoztam. Aztán 2005-ben Tim O’Reilly megírta nagyléptékű cikkét, ami alapvető hatással volt rám is. Onnantól egyre inkább az új technológiák és a közösségi web kezdett el érdekelni. Ebből jött a Webisztán is.

A hh előtti időkben politikai újságírással is foglalkoztál. Most mennyire érdekel a politika, mennyire veszel részt benne… a politikusok mostanság mennyire igénylik azt a fajta tudást, amivel pl. te rendelkezel?

Mint öntudatos állampolgárt természetesen mindig érdekel a nagypolitika és a közpolitika is. Amúgy politológia szakos is voltam az ELTE-n, ez is tükrözi valamennyire az érdeklődésemet. A politika – amennyire én látom – érdeklődik az újabb technológiák, webes eszközök, kommunikációs lehetőségek iránt, de az áttörés idehaza még várat magára. Amúgy ebben a kérdésben is optimista vagyok. Sok pozitív jel azt mutatja, hogy a politikai marketing és pr is rajta tartja a szemét a webes történéseken. Azt gondolom, hogy az én tudásom az ő szemükben is értékes, már most is. Szerintem izgalmas téma az online politikai marketing és pr.

Nem is csak az online kommunikációra gondolok, hanem a teljes körű hivatali ügyintézésre. Össze sem lehet hasonlítani, hogy mi mindent lehet külföldön online elintézni és mi mindent (nem) Magyarországon. Minden átláthatóbb, tisztább, kevesebb macera, kevesebb papír… stb. Az áttörés szerinted mi miatt várat magára?

Az egyik probléma a pénz hiánya. Jelenleg nem költenek eleget ilyen irányú fejlesztésekre és kutatásokra. A másik, fontosabb hiányosság a szemléletben van. Egy kicsit még mindig félnek az új megoldásoktól. Kevés a kísérletező kedv, sok a ragaszkodás a fennállóhoz. Sajnos ebben a témában nemcsak a Nyugattól, de sok szempontból a többi kelet-európai országtól is le vagyunk maradva.

Ugyanakkor a mai tízen-huszonévesek már egy másik szemléletet hordoznak. Hiszek abban, hogy ha ők kerülnek döntési pozíciókba, a ma még tapasztalható beidegződések nem fognak annyira dominálni. Ehhez persze nekik is sok nemzetközi tapasztalatra lesz szükségük. Elsősorban a nyelvtudást és az önbizalmat kell magukévá tenniük. Meg persze egyfajta elvonatkoztatási képességet a helyi viszonyoktól. Világszinten érdemes jót alkotni. És lehetséges. Tudni kell hinni benne, és akkor már csak egy kis szerencse kell. Magyarország a világnak csak egy pontja. Mi azt visszük a világba, amik mi vagyunk. De ha nem tudunk szót érteni a világgal és az ott zajló történésekkel, akkor nem lehetünk igazán sikeresek. Az emberi agy pont úgy épül fel Magyarországon, mint Japánban vagy az USA-ban. A rajtnál tehát mindenki ott van. Rajtunk múlik, hogyan tudunk hajrázni. Felejtsük el a kifogásokat. Az online világban ez az elhivatottság hatványozottan fontos, de hatványozott a megtérülése is. Egy szóval: hajrá!

Itthon gyakran téma nálunk, hogy milyen tudásra és információkra van szüksége a mai fiataloknak ahhoz, hogy a jövőben boldogulni tudjanak. Sok országban sokkal specifikusabb, a gyerek tehetségéhez igazított a tananyag, nem kell mindenkinek mindenből mindent tudni. Viszont ami érdekli, abból nagyon magas színvonalon kaphat képzést.

Szerintem az iskolák és egyetemek szerepe elsősorban az, hogy a diákoknak olyan alaplátásmódot, alap tudásbázist adjanak át, ami segíteni fogja őket az életben való eligazodásban. Az bizonyos, hogy vannak olyan szakterületek, és ilyen például a szoftverfejlesztés, vagy egyáltalán az IT, melyhez képtelenség magas szintű, naprakész tudást szerezni az egyetemeken. Tehát az egyetemen a fejlesztők inkább a szemléletet és az alapokat tanulják meg. Aztán önszorgalomból felfejlődnek a piac által diktált követelményszintre. De ez szerintem sok szakmában van így. Nem az egyetemtől kell várni, hogy a diákok okosak és sikeresek legyenek, hanem maguktól a diákoktól. Amelyik ember hajlandó fejlődni, rendszeresen felszedni magára új ismereteket, nyitott a szakmai kihívások és feladatok iránt, annak döntően több esélye van boldogulni az életben, mint annak, aki csupán az iskolapadban megszerzett tudásra kíván hagyatkozni.

Amit idehaza még tanulni kell, az a mobilitás és a rugalmasság. Egy jó munkahelyért néha el kell költözni máshova. Néha pedig új ismereteket, új szakterületeket kell megtanulni. Aki nyugdíjas állásról álmodik fiatalként, szerintem rossz úton jár.

Ez biztos, hogy így van. Most olvastam egy amerikai kormányzati megbízásból készült kutatás eredményét, ami szerint egy ma végző diáknak élete során 3-5 alkalommal várhatóan teljes karrierváltásra lesz szüksége, és fel kell készülnie rá, hogy 38 éves koráig 10-14 alkalommal kell munkahelyet váltania.

Ami engem mostanában foglalkoztat a téma kapcsán, az a tehetség felfedezése. Mégpedig az a része, hogy ha látom, hogy a gyerekem (de ez lehet tanárként, oktatóként más gyereke is) valamiben tehetséges, azzal teszek neki jót, ha kiragadom a normális és önfeledt gyerekkorból és keményen taníttatom (amivel nyilván sikereket fog elérni, de korántsem biztos, hogy boldog lesz; rengeteg élsportoló, művész későbbi önéletrajzi regénye végtelenül szomorú) vagy azzal, ha hagyom, hogy önmaga fedezze fel a saját képességeit, és így nyilván jóval később lesz sikeres, de talán boldogabb. Mit gondolsz erről?

Én nem annyira hiszek a tehetségben. Őszintén szólva nem is nagyon értem, hogy mit értenek alatta az emberek. Egy gyereknek affinitása, érdeklődése van bizonyos dolgok iránt. Jó esetben az egyik ilyen érdeklődésből lesz később egy karrier. Vagy több. Az is igaz, hogy tizenéves korban a fiatalok még nem feltétlenül látják, hogy milyen irányba kellene indulniuk. A tájolásban a szülő nyilván sokat segíthet, de azért a szülő szerepét sem dimenzionálnám túl. Vannak olyanok, akik családi tradíció vagy szülői nyomás hatására választanak maguknak karriert. És éppen ők is lehetnek ugyanolyan sikeresek az életben, mint azok a fiatalok, akik saját kútfőből választanak maguknak pályát.

De a kulcs ott van, amit az előbb is mondtam, meg amit ez az amerikai kutatás is megfogalmaz: rugalmasnak és mobilnak kell lenni, és nem kell félni attól, ha néha úgy alakul, hogy komplett szakmát kell váltania az embernek. Amúgy az sem feltétlenül elvárás szerintem, hogy a Föld összes lakója azt csinálja, amit a legjobban szeret. Ezért vannak a hobbik. Ha a munkájában az ember épp nem olyan sikeres, nem köti le annyira, akkor rendszerint jó hobbikkal kompenzálja ezt. Szerintem ez is teljesen jó irány. A lényeg, hogy nem kell azon görcsölni, hogy mi van, ha az ember egy olyan egyetemre kerül, amiről hamar kiderül, hogy egyáltalán nem neki való. Váltani, változtatni mindig kell tudni. Ennek a megtanulása pedig egy elég fontos alapkészség. Főleg ahhoz a világhoz, amiben a gyerekeink fognak felnőni.

NETES HETES

1. Melyik oldalt nyitod meg reggel elsőként?

Gmail.

2. Melyik honlapot zártad be legutóbb?

Strangemaps.wordpress.com

3. Mit vettél utoljára a neten?

Pólót.

4. Miért regisztráltál a Twitterre?

Mert ki akartam próbálni.

5. Utoljára miért unfollow-ztál?

Passz. Általában spamelésért szoktam. Vagy mert valaki rendszeresen hülyeségeket írogat.

6A following listád utolsó emberét miért kezdted el követni?

@twtmnt . Érdekesnek gondolom a projektjüket.

7. Melyik a kedvenc Twitter kliensed?

Natív twitter kliens Androidra. (Weben a twitter.com-ot használom.)

Ki legyen a következő?

@tct mert érdekel, hogy mi van vele mostanában.




  • Ez is tetszett. Érdekes, de @hh is teljesen másnak jött át a weben, mint amilyen. Erre jó ez az interjú oldal. Köszi!

  • vanabi

    A Webisztán alapján teljesen másnak képzeltem el. Az interjúk amúgy egyre jobban tetszenek ;-)

  • Kedves Vera! Nagyszerű ötlet, nagy érdeklődéssel olvastam minden interjúdat. Kedvelem az emberi történeteket. Köszike.


Featuring Recent Posts Wordpress Widget development by YD