@hexkelly (Farkas Mariann)

@hexkelly / hogyvolt.blog.hu

32 éves elvált anya. Apukája magyar, anyukája félig cigány, félig zsidó. Pechére a cigány nagymamája színeit örökölte, így élete meghatározó részében úgy érezte, sehová sem tartozik: a magyaroknak cigány, a cigányoknak magyar (a zsidó rész nem kapott hangsúlyt.)

Ugyanennek a vérvonalnak azért van pozitív öröksége is: 12 éves korom óta forgatom a cigánykártyát, és ezzel együtt nagyon érzékeny vagyok az emberek rezdüléseire. Anyukám nem örült, hogy a saját nagyanyjára emlékeztettem, azt mondja, kizárólag olyan emlékei vannak róla, hogy egy pakli kártyát keverget. Nekem nem annyira a jövő a fontos, inkább az emberek működése, az emberi kapcsolatok dramaturgiája. Voltak időszakok az életemben, mikor napi rendszerességgel raktam a kártyát, de a lányom születése óta már alig veszem elő. Párszor kisegítettem egy-két barátot, tudom, hogy nyitva van egy kapu, de nem akarok belépni rajta. Rengeteg energia kellene hozzá, és most „idekint” kell helytállnom.

Valójában hogyan működik szerinted a cigánykártya? Arra gondolok, hogy szerinted a kártya jóslata valóban elkerülhetetlen, vagy éppen attól valósul meg, hogy akiről szól, elhiszi.

Egy jó kis társaságban erről hajnalig lehetne diskurálni. Sokféle nézet és magyarázat van a kártya hatásáról, szerepéről, talán nem túlzás azt mondani: ahány használó, annyi féle értelmezés. Nem gondolom azt, hogy a kártya megmondja, megjósolja a jövőt. Annak ellenére sem, hogy pl. fél évre előre megmondtam valakinek, hogy XY-nal legyen óvatos, vagy másfél hónappal korábban „látszott” egy hozzátartozó váratlan halála. A kártya számomra azt mutatja meg, hogy ott, abban a pillanatban a kérdező (azzal, hogy kevergeti a kártyát, és/vagy választ belőle egy lapot, emel, stb.) a saját energiáinak hogyan ad fizikai megjelenést. Azoknak, amelyek mozognak benne a dolgok miatt, amelyek aggasztják, foglalkoztatják – függetlenül attól, hogy ezeknek tudatában van-e, vagy sem. Azért azt ne felejtsük el, hogy aki úgy érzi, hogy rendben az élete, és amit lehet, azt képes irányítani benne, az nem fordul ezoterikus válaszajánlatok felé. A kártya nekem azt mutatja meg, hogy a kérdező, vagy a kérdező által fürkészni kívánt személy abban a pillanatban hol tart. Az életében, karrierjében, emberi kapcsolataiban. Az itt feltett kérdésre is csak olyan választ kaphat, ami azt mutatja, hogy ha minden más körülmény változatlan marad, AKKOR mire lehet számítani. És így már azt kell mondjam, nem is ígér olyan sokat ez a „jóslás”. De a kártyavetésnek nem is az ígéretben áll a jelentősége, haszna. Hanem abban, hogy fél-egyórányi kártyarakosgatás közben a kérdező egy belső utazáson vesz részt, kicsit elmélyül, és ha szerencséje van, kap egy vagy több olyan új nézőpontot, amiből tekintve a helyzetét, könnyebben rátalál a keresett megoldásra.

Kis kreativitással persze bele lehet magyarázni a kirakott lapokba azt a választ, amit a kártyavető szerint a kérdező hallani akar. Ebből sok pénzt lehet csinálni, nekem sosem volt gyomrom hozzá. De a kártyával kapcsolatos alapvető hitem az, hogy a kérdezett helyzet kimenetelét nem az befolyásolja, hogy a „jóslatban” hisz-e a kérdező. Hanem az, hogy a helyzethez való – egyébként is meglévő – hozzáállásával mit tud „intézni magának”. Mindenkinek van plafonja, árnyéka, a kártyavetéssel járó utazás vagy ráébreszti, hogy képes kitolni-átlépni, vagy nem. Aki pozitív fordulatot akar az életében, annak nem kecsegtető jóslatokban kell hinnie, hanem önmagában. És a végeredményre kell fókuszálni, nem szabad az oda vezető út miatt görcsölni. Minden út Rómába vezet, ha Stockholmon keresztül, hát akkor úgy – nyilván a személyiségfejlődés szempontjából szükséges útvonal lesz a nyerő. Ezt nehéz elfogadni, sokáig nekem sem ment, aztán rájöttem, hogy kár türelmetlennek lennem, mert engem sosem az emberek igazoltak, hanem az idő.

Az internet milyen formában lett az életed része?

Közel 4 éve egyedül nevelem a lányomat, az ő születése előtt Budapesten éltem, azokban az időkben kezdtem az interneten mozogni, túlnyomó részt az nlcafé-n. A terhességem idején ott szereztem azt a barátnőmet, akivel a földrajzi távolság ellenére összenőttünk, nemcsak barátnők vagyunk, de testvérek is, nekem ő is a családom része. Őt abszolút mértékben az internetnek köszönhetem, és van még pár barátság, amit szintén. Nekem könnyebb így barátkozni, mert itt nem kell azt fürkésznem, hogy az illető, akivel épp társalgok, hogyan néz rám. Mert van egy embertípus, akinek a tekintetében az van, hogy „Mariann, mondhatsz bármit, akkor is csak egy cigány vagy” – sokáig ez ellen lázadt az igazságérzetem, de idővel rájöttem, hogy ilyesmi miatt létre nem jött barátság vagy el nem nyert állás után kár bánkódni, megette a fene azt, ami olyasmin bukik el, amin úgysem tudok változtatni.

Eleanor Roosevelt mondta, hogy “Senki sem kelthet bennünk kisebbrendűségi érzést a jóváhagyásunk nélkül.” – és én ezzel maximálisan egyetértek. Úgy érzem, te is jóváhagyod ezt a dolgot.

Jól hangzik, meg minden, de van az a helyzet, amikor az az ember annyira kapaszkodik az értékrendjéhez (?), hogy nem tudod megmagyarázni neki, hogy nem lehet az előítéleteit MINDENRE ráhúzni. Nézd meg azt a sok fröcsögést, ami a cigány témájú blogbejegyzések kommentjeiben megy. Katasztrófa. Vannak emberek, akiket nem lehet meggyőzni arról, hogy senki nem választja a bőrszínét, és ezért nem is ez alapján kell megítélni. Volt, hogy bizonyítani akartam egy-egy ilyennek, de semmi értelme, mert valami erős oknál fogva az ilyen emberek ragaszkodnak az előítéleteikhez, nem tudom, talán kell valaki, akinél többnek érezhetik magukat. Adott pillanatban természetesen elkeserítő, mert ez is egyfajta kudarc, de nem ez határozza meg, hogy minek és mennyinek tartom magam. Sőt, azt kell mondjam, egy-egy ilyen eset után látom, milyen jó, hogy nem vagyok olyan rugalmatlan és merev, mint ő. Biztos vagyok abban is, hogy több örömöm van az életemben, mint neki az övében.

Miért olvasol cigány témában kommenteket?

Mert minden érmének két oldala van, és attól még, hogy egy vélemény nem egyezik az enyémmel, még lehet benne igazság, vagy olyasmi, amin érdemes elgondolkodni. Vagy mert ilyen hülye vagyok, hogy meg akarok érteni mindent és mindenkit – még az ostoba, szűklátókörű, vagy pechből csak rossz tapasztalatokkal rendelkező embereket is. Persze annyira nem vagyok hülye, hogy ne tudjam azt, hogy ez egy lehetetlen feladat. Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy vadászom a cigány témájú blogbejegyzésekre, fórumokra. Ha valamitől hangossá válik az ország vagy a cybertér, akkor belenézek, beleolvasok.

A lánya szobáját ő festette ki

A lányodnak mit mondasz a származásáról?

Ez most még így nem téma, csak 5 és fél éves. A fényképalbumból már ismeri a dédszülei arcát. Minden attól függ, mennyi idős lesz, mikor beszélni kell róla, és hogy minek az apropóján. Azt tudja például, hogy azért tudunk szépen énekelni, mert a dédipapa muzsikus volt, és látta már a nagyapám gyerekkori hegedűjét. Arról is beszéltünk már, hogy Magyarországon mindenféle emberek telepedtek le azóta, hogy megépültek az első várak, meg arról is, hogy nincsen két egyforma gyerek vagy felnőtt, mert még az ikrek is különböznek, és nincs azzal baj, ha nem akarja mindig mindenki ugyanazt a dolgot.

Gyerekkoromban azt láttam, hogy a szüleim, akik egyszerű, dolgos emberek, mindenkit aszerint kezeltek, ahogyan azok viselkedtek. Azt tanultam tőlük, hogy mindenért, de mindenért meg kell dolgozni (a bőrszínem miatt akár háromszor keményebben is, mint másnak), és semmi sincs ingyen az életben, de ez nem is baj, mert amiért küzd az ember, azt jobban meg is becsüli, és nagyobb a sikerélménye is.

A szülők általában ezt az életszemléletet adják át a gyerekeiknek, mert ezt tapasztalták. De azt gondolom, ezzel meghatározzák a gyerekük jövőbeli tapasztalatait is. Azért remélem, találkoztál pozitív helyzetekkel. Én például borsodiként cigányok között nőttem fel, olyan iskolába jártam, ahová a cigány gyerekeket irányították a környékbeli falvakból, és csak jó emlékeim vannak az együtt töltött évekről.

A legtöbb közösségben, ahol jelen voltam (a családot leszámítva) nem volt cigány. Volt olyan osztálytársam, akinek a szülei nem örültek, hogy velem barátkozik, és a fősulin a szobatársamtól egyszer megkérdezték a többiek, hogyan képes velem egy fedél alatt élni. A fiúja próbálta győzködni őket, hogy „a Mariann nem olyan”, de hiába. Amikor a szobatársam elmesélte, nem is értettem, és csak évekkel később esett le. Utólagosan megsértődni nem volt értelme, csak nevetni lehet azon, hogy hiába látták, hogy ápolt, tiszta és kulturált vagyok, nem tudták elképzelni, hogy az életvitelem is teljesen normális :DDD

Mindig volt 1-2 olyan bizalmas barát körülöttem, akiket tényleg nem érdekelt a származásom. Velük mély, önfeledt és gazdag barátságot ápoltam. Volt, akit jobban felháborított egy-egy negatív élményem, mint engem. Emlékszem, a fősulin volt egy srác, akivel járni kezdtem, és kiderült, hogy utálja a zsidókat, cigányokat, és nagy rajongója Hitlernek. Amikor elmondtam neki, hogy én meg vagyok, aki vagyok, azonnal szakított velem. Mert neki ez így nem megy. És azt mondta, hogy meg sem fordult a fejében, mert hát nem is úgy öltözöm, meg fősulira járok, szóval… Ezen már csak nevetni tudtam, és azt mondtam, hogy nem mindenki jár rózsás szoknyában, és egy cigány is tud érettségizni, nyelvvizsgázni, stb.

A nagyszüleim Szolnoknak azon a részén laktak, amit Cigányvárosnak neveztek. Tudod, mi áll most a régi házuk helyén? McDrive! Belvárosi közeg, értékes terület, szépen lassan eltűntek onnan a cigányok, és a város szélére kerültek, arrafelé, amerre a mostani munkahelyem van. Reggelenként látom, ahogy állnak a gyerekek a buszmegállóban, várják az iskolabuszt. Van arrafelé egy általános iskola, egy ismerősöm ott tanít, és vannak nehézségek a cigány gyerekekkel, szülőkkel, de van színjátszó körük, versenyre járnak, és szeptembertől átveszi az iskolát a Magyar Görög Katolikus Egyház. Nemrég láttam egy beszámolót a Dunán valamelyik cigánypasztorációs konferenciáról, és elmondták, hogy Spanyolországban például, ahol a nagyon erős katolikus egyház öleléséből is kihullott a cigányság, a szombatista egyház a maga zenélős-éneklős módján rövid idő alatt valami félmillió cigány hívőt toborzott. Rájöttek, hogy vissza kell szerezni a cigányságot, így egymást érik a konferenciák Európa-szerte a témában. És ez jó, csinálják csak, kell. Kb. egy éve bukkantam rá a YouTube-on a pécsi Gandhi Gimnázium kórusára. Egy amerikai pasas, Glen Adkins a kórusvezető, misszionárius, énekelteti a tiniket, és állati jók!

Mesélj erről a Gyilkos elmék hogyvoltozásról. Miért éppen ez a sorozat?

Kiskorom óta imádom a krimiket. Agatha Christie-vel kezdődött, anyaként most már azt mondom, aggasztóan korán. Nagyon tetszett, hogy szövevényes bűnügyeket figyelmesen beszélgetve old meg Miss Marple és Poirot, élettapasztalatukra, a személyiségtípusok és a gyarló emberi viselkedés ismeretére támaszkodva. Aztán sorra olvastam el a család és más rokonok könyvespolcain sorakozó krimiket, köztük olyanokat is, amelyek Magyarországon megtörtént bűncselekmények nyomozásairól szóltak. Aztán jött a JFK-könyv. Filmeket nem nagyon néztem, mert nagyon tudok félni. Szóval inkább olvastam, és nem a hullákra koncentráltam, hanem a nyomozásra, a bűnösök motivációjára. Aztán pár éve elkezdték a TV-ben promózni a Gyilkos elméket, jó előre. Azonnal tudtam, hogy nézni akarom, és néztem is. Két éve rábukkantam a Hogyvolt-blogra, de nem volt Gyilkos elmék-hogyvolt, pedig jó lett volna, mert néha már lemaradtam egy-egy epizódról. Aztán Sixx toborzott, és szóltam, hogy írnék a Gyilkos elmékről, de addigra már foglalt volt. El is készült három epizód, de aztán abbamaradt. Eltelt egy kis idő, és Sixx újra toborzott, én meg írtam neki, hogy látom, megrekedt a Gyilkos elmék, ha lehetne, folytatnám. Írtam egy próbamunkát, azt mondta, jó, csinálhatom. Kiderült, hogy sokan várták, hogy folytatódjon a hogyvolt, kellemes volt a fogadtatás, és az előző író is küldött egy e-mailt. Azt írta, látja, nekem nagyobb sikerem van, mint neki volt, merthogy most jóval több a komment, mint amikor ő írta.

Sokszor kiborító egy-egy rész, bonyolult lelki folyamatok vezetnek a gyilkosságokhoz, és a sorozat készítői gyakran ténylegesen megtörtént eseteket dolgoznak fel, vagy a történetben megemlítenek régebbi sorozatgyilkosságokat. Rengeteget beszélnek benne, és emiatt sokszor hosszabbra sikerül, mint szeretném, de van egy kis törzsolvasó-kommentelő kemény mag, akik rendszeresen biztosítanak arról, hogy kifejezetten kedvelik a hosszabbra sikerült posztokat. Nem mindig van meg egy ülésre, de szeretem csinálni. Volt már olyan, mikor utáltam előre, hogy csinálni kell, mert rémes volt a sztori (mármint jó volt, csak nyomasztó és felháborító), akkor elég pikírt hogyvolt született. @lunanyuszi akkor azt írta, hogy jól áll nekem ez is. Ha a mostani eszemmel újraszületnék, szerintem kriminálpszichológusnak mennék. Aztán tönkremennék benne, mert nyilván idővel bedarálná a lelkemet a sok rémség.

"Ablakaim a globális felmelegedésre néznek"

Szerinted mi az oka, hogy népszerűek az ilyen témájú sorozatok/filmek? Miért van szükségük az embereknek ilyesmire?

Az élet tele van igazságtalansággal, pontosabban olyan helyzetekkel, amelyeket az emberek (saját szempontjukból) igazságtalannak éreznek. Ezt kompenzálni kell valahogyan. Például úgy, hogy megkapunk egy 42 perces vagy 200 oldalas lehetőséget arra, hogy részesei legyünk egy olyan történetnek, melyben az igazság győzedelmeskedhet. Meg ott van az is, hogy sok kisfiú akar hős rendőr lenni, de nem mindenki lesz az. Aki nem, na, az nézi a TV-t, és 42 percre azzá válik. A procedurális krimisorozatok (CSI-franchise, Gyilkos elmék, Dr. Csont, stb.) pedig lehetőséget teremtenek betekinteni abba a folyamatba, aminek eredménye egy száraz, négysoros hír az újságban vagy a neten arról, hogy a rendőrség letartóztatta a tettest. Nyilván azért működik és azért népszerű, mert olyan szakmát látunk, amit kevesen ismernek belülről: a helyszínelést, a labormunkát, a bűnügyi profilalkotást. Persze az is hozzátartozik, hogy változatosabb történeteket lehet írni. Azért a piaci hentesekről, meg a telefon-összeszerelő üzemről, varrodáról szóló történetekkel nem lehet évadokat megtölteni. Ha például úgy lehetne galaxisok vagy dimenziók közt ugrálnia bármelyikünknek, mint elmenni a strandra, nem lett volna olyan sikeres a sok űrsorozat, vagy a Sliders, a Quantum Leap.

Azért nyugtass meg, hogy nem csak ilyen filmeket nézel.

Nem, sőt! Mindig is több vígjátékot néztem, nézek, mint krimit. Minden filmnél jobban szeretem a Madárfészek-et, amiben Robin Williams Nathan Lane-nel és Gene Hackman-nel bohóckodik az Őrült nők ketrecé-nek adaptációjában. Frenetikus és megunhatatlan, a barátaim zömével már megnézettem, és eddig még mindenki megszerette. Nagyon szeretek nevetni, és megnevettetni másokat – erre a hogyvolt-írásban sort is szoktam keríteni, és az olvasók szeretik, mindig sok vigyori kommentet kapok. Az egyik ilyen kedvencem egy 25 éves sráctól érkezett: “Keresek valami nem túl bizalmaskodó szót, hogy kifejezzem tetszésemet a beszólásaiddal kapcsolatban :) “. A szót még azóta sem találta meg, és ez a szó-tlanság nekem nagyon is jólesik.

Ki legyen a következő?

@KEME5 legyen, de csak a VB-döntő után. A Twitterről ismerem, és nagyon megkedveltem. A sok munka miatt olykor úgy érzem, sodródik, de túl fiatal még ahhoz, hogy bedarálja az élet. Jó lenne többet megtudni róla, és azt remélem, hogy egy veled folytatott beszélgetés hasznos belső utazásra vinné.

NETES HETES

1. Melyik oldalt nyitod meg reggel elsőként?

Google.

2. Melyik honlapot zártad be legutóbb?

hubblesite.org Gyakori vendég vagyok ott.

3. Mit vettél utoljára a neten?

Afrikai fekete szappant és mangóvajat.

4. Miért regisztráltál a Twitterre?

Eleinte a Hogyvolt miatt, mivel a színészek is fent vannak, gondoltam, sokadik háttérinfó- forrásnak jó lesz. Aztán beszippantott.

5. Utoljára miért unfollow-ztál?

Kevin Pollack-ot követtem, de nagyon sok volt az olyan twitje, amiben a cimbijeivel dumált. Szomorkás döntés volt, de nem bírtam, hogy a belterjes poénokkal van tele a képernyőm.

6A following listád utolsó emberét miért kezdted el követni?

Olvastam az interjúdat @Pikszi -vel, szimpatikus volt, meg a twitjei is,  így követni kezdtem.

7. Melyik a kedvenc Twitter kliensed?

A Twitter maga. És amióta @KEME5 megtalálta a csodatételt, amivel a középső mezőt átlátszóvá lehet tenni, hogy lássam a hátteremet, azóta nagyon jól megvagyok vele. Ajánlgatják a Yamm-ot, de valahogy úgy vagyok vele, mint a kólával, a Coke az igazi.





Featuring Recent Posts Wordpress Widget development by YD