@GabrielVaraljay (Váraljay Gabriel)

@GabrielVaraljay / varaljay.com

Megrögzött social media és marketing rajongó, akinek az a célja, hogy mindenki megértse és hatékonyan használja az új internetes eszközöket. Elsősorban a Twitterre és a Facebookra hívja fel a figyelmet, melyeket szerinte mindenkinek ismernie kell. Hisz abban, hogy a siker fontos – ha nem a legfontosabb – alkotó elemei: a közösség és egymás segítése.

10 éve élsz Magyarországon. Korábban hol és hogyan éltél?

Igen, én igazából felvidéki magyar vagyok. Komáromban születtem, csak a Duna másik partján az akkori Csehszlovákiában, ahogy ti neveztétek “cseszkóban” :) Édesapám Baja mellől származik, édesanyám pedig Ógyallán született. Egyébként itt van a Zlatý Bažant, alias Aranyfácán sörgyár is.

15 éves koromig egy Komárno melletti faluban nőttem fel, ahol az iskola szemben volt a házunkkal (nagymamám ugyanis tanítónő volt ott), mégis én voltam a notórius késő, aki 8.02-re ért be az órára. Később – a gimis évek alatt – beköltöztünk a városba. Számomra nem volt egy leányálom, utáltam az egészet, amire a nyitrai egyetem még jobban rátett. Sosem voltam nagy lokálpatrióta, így irtó nehéz volt egy olyan szlovák városban létezni, ahol elég sokan beszéltek magyarul, miközben megindult egy olyan vonal, hogy már nem mertek magyarul megszólalni. Az évfolyamtársak folyton ránk szóltak, hogy szlovákul beszéljünk előttük, ami mostani fejjel érthető is, mert nem valami tapintatos, de akkor ezt beszólásnak éltük meg.

Az általános iskola első osztályától kötelező volt a szlovák nyelv, ami végigkísért egészen az érettségiig, tehát ezzel nem volt gond, hiszen az ország nyelve. Ugyanakkor nem éreztem teljesen magaménak azt a kultúrát. Ettől függetlenül bennem van minden, ami Szlovákiával kapcsolatos. Harmadikos egyetemista voltam, amikor kitaláltam, hogy egy évre ki kell mennem Angliába nyelvet tanulni. Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy a diploma megszerzése után külföldön kell élnem.

És Magyarország? Itt most itthon érzed magad? Olyan, amilyennek elképzelted?

Magyarországon most már nagyon is otthon érzem magam. Előzetesen nehéz volt elképzelni, mert évente csak kétszer jöhettünk át, ezt a vámosok szigorúan ellenőrizték, az útlevélbe mindig pecsételtek. Ez nekem gyerekként felfoghatatlan volt, mert itt élt a nagynéném és az unokatesóim (apám oldaláról mindenki), és nagyanyai ágon az egész család. A nagymamámról nem is beszélve, aki Felsőszentivánon lakott. Na, ez volt az igazi Trianon… de nem szeretnék politizálni. Érdekes volt ezt megélni, miközben a magyar állampolgárok napi szinten átjöttek pl. cipőt vásárolni a PRIOR-ba. Emlékszik még valaki erre a márkára? :)

Imádtam Magyarországra utazni, főleg a pesti forgalmat szerettem, és lásd, pesti lettem. A szlovák és a magyar emberek között talán annyi különbség van, hogy itt mindig is jobb volt a gazdaság és az életszínvonal, de annyi panaszt sosem hallottam Szlovákiában, mint itt. Aztán egyszer csak a kocka megfordult és Szlovákia lett a gazdasági példakép. Ettől függetlenül én nem szeretnék visszamenni, mert nem ezért jöttem át. Mellesleg én azt imádom Pestben, amit mások ki nem állhatnak: ez pedig a nyüzsgés, az éjszakai járatok, a szombat éjjeli tömeg a Blahán, és hogy mindig történik valami.

Beszélsz bolgárul is. Ennek mi a története? Mi módon kötődsz Bulgáriához?

A szüleim elég korán elváltak, aztán édesanyám 10 éves koromban férjhez ment Bulgáriába. Mivel a férje nem kapott azonnal vízumot, mi utaztunk ki a nagyival az esküvőre. Kiderült, hogy van egy féltestvérem is, és kaptam két nagyszülőt, meg egy nevelőapát. Ettől kezdve minden nyarat kinn töltöttünk. Elég gyorsan beilleszkedtem a többi gyerek közé, így hamarabb beszéltem bolgárul, mint oroszul. Elég nehéz is volt az orosz tanulás, mert ha nem tudtam egy szót a feleletnél, bolgárra kapcsoltam, amiből az orosz tanárnő nem értett egy szót sem. Ugyan azonos betűtípussal írnak, de a két nyelv elég eltérő. Később a család vett egy lakókocsit és az egész bolgár tengerpartot bejártuk, északról egészen a török határig. Életem legmeghatározóbb élménye volt. Utána ha kimaradt egy nyár, amikor nem lehettem a tengernél, az igazi kín volt számomra. Később édesanyámék Szlovákiába költöztek, így véget értek a tengerparton töltött 2 hónapos nyarak.

A tengerpart és a mediterrán életérzés szeretete az akkori Jugoszláviában 5 évesen kezdődött

Szóval beszélsz szlovákul, csehül, bolgárul, oroszul, magyarul, angolul… de előadást mégsem tartasz egyik nyelven sem. Mi ennek az oka?

Csak elértünk ehhez a témához :) 6 éves korom óta dadogok és valahogy nem sikerült ebből kimásznom. Sok kezelést és “szakértőt” elfogyasztottam már, de nem lett megoldás. Elég nagy kihívás volt így végigcsinálni a gimit és az egyetemet is. Az egyik magyarázat, hogy túl gyorsan pörögnek a gondolataim, és nem bírom ugyanazt a tempót kifelé “leadni”. Persze az egész egy rossz berögződés, és szerintem ez az én “keresztem”, ahogy mondani szokás. Egyébként vannak folyékonyan beszélős időszakaim is, főleg nyáron (tengerparton kéne élnem?), de ez nekem kevés.

Az egészben az a legrosszabb, hogy nem adok elő, mert biztos vagyok benne, hogy a hallgatók nagy része nem a tartalomra figyelne, hanem másra. Az első konferenciámon is igazából mint menedzser voltam jelen, és az egyik anonim visszajelzésre kiosztott papírra rá is írta valaki, hogy “Váraljay meg sem szólalt.” Lehet, hogy ennek inkább örülni kellene :)

Nem próbáltad még valamilyen szórakoztató tevékenységgel, sporttal oldani/kezelni?

A gimi alatt ott volt a futás. A tüdőmet kiköptem, mikor az első tesi órán 3 kilométert kellett futnunk. Akkor megfogadtam, hogy “túlkészülök”. Minden reggel 6-kor keltem és 45 percet futottam. Ezt később lemértem kocsival és kiderült, hogy 8,5 km volt. Komárno épp azért volt bevehetetlen város, mert a Vág és a Duna összefolyásánál épült. Nos, én a Vág töltésén futottam végig egészen az erődig, majd onnan vissza a városba. 45 perc alatt rettentő sokat lehet agyalni mindenen, de akkor valahogy megáll az idő. Akkoriban jobb volt a beszédem is. Természetesen a 3 kilométer máskor már viccesnek tűnt, főleg amikor mások haldokoltak, nekem meg a háromszor akkora táv is ment volna.

A múlt nyáron pedig jött a reggaeton tánc. Igazi élmény volt! Két tanfolyamot csináltam végig. Az oktató brazil volt, szóval eredeti forrásból tanultunk. Nem mindennapi ez a táncstílus. Ha valaki nem tudja mi az, elég a Daddy Yankee – Gassolina című klipjére gondolnia :) Na ez is jól hatott. Valószínűleg a mozgásban és az ehhez kapcsolódó tevékenységekben lesz a megoldás egyik kulcsa.

Ezek után nem tűnik logikus lépésnek, hogy egy előadás-centrikus műfajban kezdtél el tevékenykedni.

Szerintem nem minden az előadás. Lehet írni infotermékeket, amikre a magyar IT szakma persze fújolással reagál :) … de lehet tanácsadni is, vagy kidolgozni egy teljes stratégiát. Másnak kell lenni, mint a többiek, ez a lényeg – hát én ebben vagyok más :) Persze ez csak vicc volt, az életben valahogy mindig keményfejűen a legnehezebb dolgokat választottam. A fizika volt az, ami a legkevésbé ment a suliban, én pedig gépészmérnök lettem. Ez is valami ilyesmi lehet.

Mi az oka az IT-szakma fújolásának?

Az, hogy ami számukra érthető, miért kell “szájbarágni”. Néha már nekem is lerágott csont, hogy sokszor alapokat kell magyaráznom (“Mit nyomjak meg Gabriel?”), de mégis látom, hogy van igény a munkánkra. Az oldalamat nemcsak én csinálom, vagyunk páran. Hiszünk abban, hogy az internet és a Web2.0 mindenkié, de fel kell hoznunk őket arra szintre, hogy már értsék is az összefüggéseket és a közösségi média lényegét. Voltam már IT osztályvezető is, tudom milyen az, amikor számomra alap dolgokkal keresnek meg, és erről kell beszélni. Érdekes viszont megfigyelni, hogy a szüleim, akiknek a számítógép csak egy fogalom volt, már e-mailt tudnak nekem küldeni és el tudnak érni Skype-on.

Lehetnél te mondjuk egészen máshol is, például egy bárban zongorázva vagy mixerkedve…

Igen, csak a 7 év zongorát nem én akartam, így nem is lett belőlem zongoraművész :) A bármixerkedés más volt. Azt hobbiból kezdtem el, és lett is egy piros Bacardi diplomám. Voltam pár versenyen, de valahogy nem érzem, hogy értéket tudnék adni az emberiségnek pár egzotikus koktéllal – bár néhány percig lehet, hogy éppen ez adna örömet egyeseknek. Persze házibulikban menő volt, hogy én kevertem, de volt egy hátránya: az egész este a konyhában telt el. Ettől függetlenül, ha minden kötél szakad, van egy kétkezi szakmám is, és ez nagyon jó érzés.

Bár-mixer vizsga

Bármixer-vizsga

Mostanában elkezdtél érdeklődni a spirituális témák iránt. Mi az oka, hogy szükségét érezted, és mi fogott meg leginkább?

Azon túl, hogy már vagy 20 éve vagyok “kocka”, és a számítástechnika az, ami igazán megfog, mindig is érdekelt a természet, később pedig a pszichológia. Alapvetően vallásos nevelést kaptam, tehát nem volt számomra új, hogy az embernek a tudásán kívül a lelkivilágát és a dolgok megélését is fejlesztenie kell. Később elkezdett érdekelni a pszichológia, és egyre több könyvet olvastam el spirituális témában is. Már Dale Carnegie és Brian Tracy is spirituális írók/előadók. Biztos van, akinek az élet puszta tényekből áll, és nem tulajdonít semmi értelmet a szinkronicitásnak, és annak, hogy a dolgok sok esetben a megfelelő időben történnek.

Az alapokat ma már mindenki a Titok című filmben és könyvben véli megtalálni, pedig ez a szememben nem más, mint egy túlbulvározott termék. Bizonyára van, akit ez indított el azon az úton, hogy elgondolkodjon a világ működéséről, és talán többen már érzik azt is, hogy nem minden oké ebben a fogyasztói társadalomban. Engem kimondottan zavar a „munkából hazamenve TV bekapcsol és lefekvés előtt kikapcsol” modell. Túlragozott és kissé összeesküvés-elméletes a “média eltereli a figyelmet a háttérben zajló dolgokról” féle nézet, de van benne valami. Mindenki más, filmsztár, celeb, sorozathős élete fontosabb, mint a sajátunk. Magunkra nem figyelünk annyit, mint kellene, és ez így van a technikai dolgokkal is. Lehet, hogy elvagyunk a technika nyújtotta új ingerekkel (kütyük, telefonok, szoftverek, weboldalak, stb.), de közben magunkkal nem törődünk.

Ez volt az, ami leginkább zavart. Aztán kaptam egy dupla DVD-t Tolléről, később valaki adott egy Osho-t. A lényeg, hogy valahogy megtaláltak a dolgok. Az egész lényege abban nyilvánult meg, hogy elkezdtem magam figyelni, mit miért csinálok? Később átértékelődtek a céljaim. Pl. anno megőrültem a kocsikért és konkrét cél volt egy bizonyos márkájú luxusautó tulajdonlása, de ez ma már nem tud megfogni. Attól, hogy valakinek van valamije, még nem lesz boldog. És itt jön a képbe a személyiségfejlesztés, a befelé fordulás és a magamra figyelés.

Alfa-szerelem

Ki legyen a következő?

Ajánlhatnám akármelyik közeli ismerősömet vagy barátomat, de attól lesz szép, hogy olyat ajánlok, akit egyáltalán nem ismerek. @zsolti megosztja a a twitteres társadalmat a szélsőséges beszólásaival és a folyamatos kritikáival. Több ilyen már engem is érintett, amire megpróbáltam nem figyelni. Később e-mailben mindent tisztáztunk, de ettől függetlenül kíváncsi vagyok magára az emberre :)

NETES HETES

1. Melyik oldalt nyitod meg reggel elsőként?

Gmail, de ez általában már a telefonomról történik. Érdekes, hogy míg egy PC-t bekapcsolni kb. 1 perc, addig pár másodperc alatt elérem a postámat a mobilomról.

2. Melyik honlapot zártad be legutóbb?

TechCrunch, mert mindig van bennem egy piacvezető elleni lázadás. Ettől függetlenül a Mashable az első, már ami a social mediat illeti. Pete Cashmore jófej és bírom a srácokat.

3. Mit vettél utoljára a neten?

Hörcsögkereket, most dúl nálunk a hörcsögmánia.

4. Miért regisztráltál a Twitterre?

Egy angol webináriumon vettem részt, ott hívták fel rá a figyelmet. Azonnal regisztráltam és aznap hajnal 3 körül aludtam el. Emlékszem az éjszakára is. Épp Szlovákiában voltam és anyám mobilnetjét “csapoltam”.

5. Utoljára miért unfollow-ztál?

Főleg olyanokat unfollow-olok, akik 1-2 napig követnek, és mivel én mindenkit visszakövetek ők unfollow-olnak. Ezek főleg amerikai automaták. Tudom, az eredeti elgondolás szerint nekem nem normálisak a Twitter használati szokásaim, de ez van. “Ez a happy-m” :)

 

6A following listád utolsó emberét miért kezdted el követni?

Ez most épp @koocos Az összes interjút elolvasom nálad, és ő eddig kimaradt, érdekesnek találtam.

7. Melyik a kedvenc Twitter kliensed?

Kezdetben Tweetdeck fan voltam, aztán Seesmic, de megőrjít a memóriagazdálkodásuk, szóval röhögjetek ki, de “back to roots” – visszatértem az eredeti Twitterre. iPhonon viszont Echofon a nagy kedvenc.





Featuring Recent Posts Wordpress Widget development by YD