@atomvillanas (Türk István)

@atomvillanas / SEO Blog / Flickr

Miután sikertelenül felvételizett tibeti és történelem szakra is, úgy döntött, megpróbálkozik valami menővel, a műszaki informatikával. Bejött neki. Kisvárdáról a szerelem és egy netes meló csábította Budapestre. Ha túlpörgeti magát vagy besokall a rengeteg geek és techie dologtól, arra vágyik, hogy birkákkal és kecskékkel barangoljon a pusztában.

@atomvillanas

Aki követ téged, tudja, hogy nagyon foglalkoztat a Közel-Kelet…

Az első utam, ami kiváltotta ezt az egész arab-iszlám-Közel-Kelet imádatot, Marokkóba vezetett. A Baraka nevű kalandtúrákat szervező irodával mentem el egy 3 hetes országjárásra, tök egyedül. Mint ahogy az ilyen utak kapcsán általában lenni szokott, az ember sokat olvas, megismeri valamennyire a helyi kultúrát, a vallást… Az iszlám először itt fogott meg, ugyanúgy, ahogy az itt élő emberek európaitól annyira különböző életvitele és sokszínűsége. (Fotók itt.)

marokko

A következő úti cél Libanon volt. Ezt egyrészt motiválták a Marokkóban szerzett tapasztalatok, illetve az a dac, amit a körülöttem élők reakciói váltottak ki belőlem, mikor még csak terv szinten létezett az utazás. Mindenki azzal jött, hogy miért kell nekem odamenni, hogy fel fognak robbantani, vagy elrabolnak, miért nem megyek inkább valami nyugis helyre, meg amúgy is, az arabok koszosak :) Szintén erős késztetést adtak Chrudinák Alajos emlékeimben csengő híradásai Bejrútról és Tripoliról. (Fotók itt.)

A kint tartózkodásunk során semmi, de semmi gondunk nem volt, mindenki kedves és segítőkész volt. Persze szokni kell a “másságot”, de ez cseppet sem probléma, ha nyitott vagy. Máskülönben miért mennél oda? Amit én az utazásaim során – nem csak Közel-Keleten – megtanultam, hogy nem szabad játszani a pénzes és mindenek felett álló nyugati turistát. Sokan ezt teszik, különbnek érzik magukat. Az alázat és tisztelet nagyon fontos, egyből leveszik és ezután téged is máshogy kezelnek.

A Közel-Kelet történései, az izraeli és palesztin konfliktus, és még keletebbre tolódva Irán, Irak, Afganisztán most is kiemelten szerepelnek az érdeklődési körömben. Egy idő után fontossá vált számomra az is, hogy az “eltorzított” és nem teljesen korrektül beállított nyugati híradásokkal szemben felemeljem a hangomat ott és ahol tudom. Nem vagyok aktivista, de tényleg néha bosszantó, ami megy. Az emberek iszonyatosan könnyen foglalnak állást és ítélkeznek egy-egy hír kapcsán, közben pedig nem igazán vannak képben azzal kapcsolatban, hogy bizonyos helyzetek kialakulásának több évtizedes, évszázados múltja van. Hajlamosak vagyunk a mi jóléti államainkat és civilizált(?) társadalmunkat a legjobbnak beállítani, és ezen gondolkodáson alapulva bírálni másokat.

Nekem nincsenek arab vagy abba a térségbe köthető gyökereim, így alakult az életem, hogy ez a térség került középpontba. Lehetett volna ez Afrika, esetleg Dél-Amerika is, akkor most arról beszélnék, és talán ott is hasonló problémákat látnék. Viszont ha már így alakult, akkor úgy gondolom, hogy a félreértéseket, amik vannak, el kell oszlatni, ha tudom.

A félelmeink legtöbbször az ismeretlentől való félelemből gyökereznek. Ezek az országok csodálatosak, a bennük élő emberek is. A kormányokat lehet utálni, és elítélni bizonyos döntéseiket, de attól még ez a vidék olyan történelmi és egyéb értékeket hordoz, amik mellett érdemes elidőzni.

libanon

A sztereotípiák feloldására törekvő BBC-s és Times-os beszámolókat is olvastam már. Te mit neveznél egyértelműen sztereotípiának?

Összegyűjtöttem néhány ember véleményét. Az alábbi felsorolás egyaránt tartalmaz pozitív és negatív sztereotípiákat is, ez mondjuk a válaszadók “minőségén” is múlt, akik értelmiségi körökből kerültek ki. Kevésbé felvilágosult embereknél inkább a negatív előítéletek a dominánsak:

Tutira átvernek, ha bizniszelsz velük, mindenáron mindent rád akarnak sózni, a nőket nem tartják gondolkodó lényeknek, nem kíváncsiak a véleményükre (inkább ne is legyen nekik), mindig teát isznak, ritkábban és nem szappannal mosakodnak, ezért büdösek, napjában legalább 5-ször imádkoznak, azt állítják, hogy nem ihatnak alkoholt, ennek ellenére azért isznak rendesen, izmosak, szép a bőrük, nagy az orruk, szerények, de dzsigolók, az arabok menők, olyanok itthon, mint az olaszok, csak jobbak az olaszoknál… bár a jóképű kedves arabokról beszélek, jó az üzleti érzékük, jó szeretők, szexik, dörgölőznek, terroristák, tevét adnak nőért, nem dolgoznak, utálják a zsidókat, kusz-kuszt esznek, nőiket elnyomják, nem szeretik a keresztényeket, pénzváltók, patriarchális társadalom, merengés a világ nagy kérdésein naphosszat mentatea és pörkölt mandula mellett, alkudozás a bazárban…

Az én véleményem nagy általánosságban az, hogy az előítéletek javarészt a bizalmatlanságról, és az ebből fakadó félelemről szólnak. Ahogy említettem, a hiedelmek eloszlatásában a nyugati média – tisztelet a kivételnek – sem jár az élen.

A suliban a padtársam egy modern gondolkodású afgán lány (fél éve érkezett Angliába), és ismerek olyanokat is, akik éppen nőket indulnak megvédeni ebbe a térségbe. Ég és föld a két oldal története a nők közel-keleti helyzetéről.

A nők ottani helyzete a nyugati világ megítélése szerint nagyon rossz. Az én véleményem ennél egy picit enyhébb. Igazából nem lehet az egyes országokat egyenlően kezelni ebben a kérdésben sem, mert míg egy Irán vagy Szaúd-Arábia képviseli az elnyomás egyik végletét, addig egy Libanon, Törökország vagy Jordánia sokkal, de sokkal mérsékeltebb a kérdésben. (Egyébként a Jordán királynő twitterezik . Ő egy nagyon szép kuvaiti palesztin nő, mindemellett az UNICEF nagykövete, és az Education for All társalapítója. Szóval a jótékonykodás a vérében van.

A nők egyébként teljesen eltérően vélekednek a helyzetükről. Vannak ott is, akik elégedettek, és természetesen olyanok is, aki lázonganak. Én alapvetően a legtöbb helyen azt érzem, hogy javul a nők helyzete. Tanulhatnak, bekerülhetnek a kormányba vagy a jogalkotásba is. Persze az olyan dolgok mellett, miszerint egy nő szava csak feleannyit ér, mint egy férfié, én sem tudok szó nélkül elmenni. És persze vannak olyan kulturális, ősi hagyományokon alapuló szokások is, mint pl. a “becsületbeli gyilkosságok”. Amikor egy nő paráználkodik és helyteleníthető életet él, akkor a saját családjának férfitagjai ölik meg, hogy lemossák a család becsületén esett foltot. Sajnos ezek a gyilkosságok mind a mai napig megfigyelhetők ezekben a társadalmakban. Ez számunkra – ebben a kultúrkörben – elfogadhatatlan, joggal botránkozunk meg és nevezzük barbárnak a tetteseket.

Egy amerikai tanulmány szerint, Magyarország a vizsgált 134 ország közül a 65. helyen áll a nemek közti egyenlőség tekintetében. Az is érdekes, hogy egy 2010-es Ipsos felmérés szerint a magyar férfiak 34%-a szerint a nőnek otthon a helye.

Félreértés ne essék, semmi esetre sem áll szándékomban legyinteni a nők arab világbeli helyzete felett. Ez legalább annyira bonyolult dolog, mint a Korán értelmezése. Éppen ezért azt mondom, mindig érdemes több oldalról megvizsgálni egy kérdést, kicsit jobban utánaolvasva, nem elhamarkodottan ítélkezni.

Te mikor nősülsz már meg?

:D Tulajdonképpen magam sem tudom, miért nem. Na jó, tudom. Azt hiszem azért, mert számomra maga a nősülés, mint olyan, nem sokat jelent. Egy papír, megtoldva egy felesleges macerákkal járó esküvővel, ami inkább arról szól, hogy a meghívott vendégek jól érezzék magukat, semmint arról, hogy a boldog pár jól szórakozzon, és valóban olyan élmény legyen számukra, amit életük végéig emlegetnek. Nekem ez az egész formaság, a lényeghez nem sok köze van, és nem sok minden múlik rajta. A lánykérés tavaly volt, ugyebár a hagyományok szerint idén aktuális lenne az esküvő, de a barátnőm sem erőlteti. Egyelőre egyikünknek sem ez az elsődleges.

Jelenleg mi az elsődleges számodra?

Huh, ez egy jó kérdés. Sok “elsődleges” van, amit igyekszem elérni és tartani több kevesebb sikerrel :) Például fontos a szakmai reputációm építése, hogy megbízható és hiteles képviselője legyek annak a területnek, amivel foglalkozom. Magánéletben fontos a stabil és kiegyensúlyozott párkapcsolat megőrzése, és készülés a családalapításra. Az életben igyekszem jónak lenni, ami lássuk be, sokkal nehezebb mint rossznak lenni :)

Jó? Rossz? Léteznek ezek valóban? Mit jelent nálad a “jónak lenni”?

Nincs éles határvonal a kettő között, sokszor árnyalt a kép, ez igaz. De azért a legtöbb ember el tudja mondani, hogy számára mi az, ami jó, és mi az, ami rossz. Amit annak tart. Mindenki saját magának állít fel értékrendszert – még ha nem is tudatosan –, és ez alapján ítéli meg a cselekedeteit, a viselkedését… Én néhány olyan, az ember létezése óta örök erényre mondanám, hogy jó, mint amilyen például az őszinteség, a szeretet, a gondoskodás és törődés, a tisztelet, a becsület, az alázat. Az életemben törekszem ezeket gyakorolni, még ha sokszor nem is sikerül. Próbálok nem önző lenni, és nemcsak egyénben, hanem társadalomban gondolkodni, amit nagyon sokan nem tesznek meg.

Egy-két twittedből kiderült, hogy cukorbeteg vagy. Hány éves korodban kezdődött?

12 voltam, amikor egy zánkai úttörő táborból hazaérkezés után a szüleim észrevették, hogy valami nagyon nincs rendben velem. Háziorvos, kórház, debreceni klinika. Diabetes mellitus. Kemény volt, nem is nagyon fogtam fel, hogy mi ez az egész. Sajnos ennek megfelelően a következő pár év – a kamaszkor szépségei – nem az önmegtartóztatásról szóltak. Nehéz abban a korban lemondani egy csokiról vagy egy szelet sütiről, amikor az osztálytársaid két pofára zabálják. Sok évnek kellett eltelnie, hogy rájöjjek, ez nem játék. Szerintem az utolsó pillanatokban húztam be a kéziféket.

Gondolkodtál már azon, hogy milyen mélyebb, érzelmi okai lehettek a kialakulásának?

Amikor kicsi voltam, csak az járt a fejemben, hogy ez miért velem történik. Később próbáltam utánanézni, hogy mik a különféle magyarázatok nem csak orvosi szempontból. Leggyakrabban a szeretet adásának és elfogadásának nem megfelelő kezelésével hozzák kapcsolatba a cukorbetegséget. Én picit szkeptikus vagyok e téren.

Hol tartasz most? Nem titkolod, hogy az egyik szemeddel nagyon rosszul látsz.

Alapvetően látványosan nem változott, nem kevesebb tőle az életem. Injekciózom magam naponta háromszor, és odafigyelek a kajára, amennyire csak tudok. Szerencsére a barátnőm is figyel rám. Ha esetleg “lazítok”, ő helyre tesz :) Ez így jó. A szemeim állapota tényleg kritikán aluli, sajnos ez a szövődmények egyik megnyilvánulása. És annak a nemtörődöm életmódnak, amit huszonévesen folytattam. Ez csak az én hibám, senkit nem okolok, most viselem a terheit.

Régóta a TwitterTop élmezőnyében vagy. Véleményed szerint ez népszerűség, vagy csak korábban kezdted, netán jó a fotód?

Jó a fotóm? ;) Régen kezdtem a Twittert, ez tény. Szerintem a hazaiak között az első hullámban voltam, aztán jött egy hosszú szünet. Az sem volt hátrány, hogy a webes szakmából elég sok embert ismerek, akik early adopterekként szintén felbukkantak, így hamar épült a háló. Alapvető, hogy legyen egy rendesen kitöltött profil oldalad, ha tudsz, tolj fel egy képet magadról, és publikálj rendszeresen.

Én igyekszem színesíteni a twitjeimet néha Ustream-es közvetítésekkel innen-onnan, és amennyire tudok, törekszem arra, hogy legyen sok szakmai és érdekes bejegyzésem is. Nem pusztán szakmai profil az enyém, az élet minden területéről írok és idézek. Elég nyitottnak tartom magam a világ dolgai felé, ez azt hiszem, látszik is a twitjeim alapján. Persze, sokszor csak a hülyülés megy, esetleg kevésbé informatív “írások”, de nekem így kerek az egész. Nem szeretnék hamis képet beállítani magamról, ami kikívánkozik, azt kiírom. Van is unfollow rendesen, de ez egy ilyen dolog, nem jöhet be mindig mindenkinek, amit csinálsz. Persze, imponál a követőim emelkedő száma :)

wc_notebook

Van Twitterrel/internettel kapcsolatos belső szabályod?

Alapvetően nem állítottam fel magamnak ilyen szabályokat, a ritmusom mondhatni magától állt be egy szintre, aminek persze van egy kis amplitúdója egyik és másik irányba is, de nem figyelem tudatosan. Volt egy picit necces időszak, amikor az iPhone-t kézhez kaptam és nem tudtam betelni vele. Akkor állandóan nyomogattam, próbálgattam, élveztem, hogy mindenhonnan online vagyok, twitterezek, stb. Ez egy idő után zavaró volt a barátnőm számára, és szóvá is tette, hogy nem ártana picit visszavenni. De amúgy megértő ezzel kapcsolatban, szóval nincs gond, ha bejelentkezek Foursquarere vagy kitwittelek valamit. Hétköznap jóval aktívabb vagyok amúgy, és szerintem néha túl is pörgetem magam, de a hétvége mindig megnyugvást hoz, amire szükségem is van. Ekkor is netezek picit, vagy ha van valami sürgős, akkor megcsinálom, de alapvetően takaréklángra teszem magam ilyenkor.

A munkám az internethez köt, és amúgy is imádom az információt, szerintem ez valahol így természetes, ahogy van. Igyekszem azonban nem csak szakbarbárkodni, hanem időt szakítani más dolgokra is. Újra előjött a kosárlabda és a fotózás is, sokat mozizunk, szóval azt hiszem, megvan az egészséges egyensúly :)

Milyen filmeket szeretsz?

Nincsenek filmes preferenciáim, de épp most a háborús filmek azok, amikből többet néztünk, ezek bejövősek voltak, gondoltam is rá, hogy újra elő kellene venni a töri könyveket, és művelni magam. Sorozatokat is nézünk, 24, Mad Men, The Big Bang Theory, és ha csak úgy szeretnénk egy picit kuncogni, akkor betolunk pár Jóbarátok részt, azt nem lehet megunni. Szóval mindenevő vagyok: thriller, sci-fi, horror, dráma, bármi jöhet. Ha pedig a kedvenc filmemről kérdeztél volna, akkor az egyiknek tuti a Casablanca-t mondtam volna :)

Ilyen romantikus lélek lennél? Sikerült valaha olyan eseményt összehoznod, amitől a szerelmed meghatottságában elsírta magát? Vagy fordítva :)

Azt hiszem, a lánykérés volt ilyen, bár szerintem maga az esemény tette romantikussá, nem a helyszín, és az, ahogy csináltam. Akkor már 3 hónapja hurcoltam a gyűrűt a táskámban, várva az ideális pillanatot, ami aztán egy kellemes júniusi napon jött el, tök véletlenül. Sétáltunk az akkor lezárt Lánchídon, és a tömegben véletlenül ráléptem Barbi lábára, amire ő azt mondta, hogy „Na, ott leszel az esküvőmön!”. Ekkor egy isteni szikrától vezérelve tovább folytattam az esküvői témát, szép óvatosan előszedtem a gyűrűt – közben az alagútnál lévő 105-ös busz megállójába értünk –, és ott a padon ülve tettem fel a nagy kérdést. Ne kérdezd, miket mondtam, már magam sem tudom, eléggé izgultam :D

Hiszel benne, hogy két ember szerelme egy egész életen át kitarthat? Szerinted mivel lehet folyamatosan életben tartani és izgalmassá tenni egy kapcsolatot?

Muszáj hinni benne, hisz e nélkül mit ér az egész? Nem egyszerű a feladat, főleg ahogy idősödünk, és az élet olyan helyzeteket tol elénk, amikről korábban nem is gondoltuk, hogy megtörténhetnek. Ezek próbára teszik a kapcsolatot. Néhány csalódás sem árt, tapasztalatokat kell gyűjteni, hogy aztán a lehető legjobban válasszon az ember. És persze némi önismeretre is szükség van. Kell még ezenkívül néhány kanál türelem, és 30 dkg kompromisszumkészség :) Meg kell barátkozni a kapcsolatok dinamikájával is: nem mindig van 2 ember ugyanabban a fázisban. Sokszor az egyiknek erősebben kell evezni abban a képzeletbeli csónakban, hogy menjen a dolog.

A szürke hétköznapok megszokásai szintén be tudják darálni két ember boldogságát. Ezek ellen mindenképpen tudatosan kell küzdeni. Kellenek a közös élmények, az impulzusok, és néha erőszakosabban kell valamit mondogatni, hogy megtörténjen. Biztosan van olyan, hogy két embert az Isten is egymásnak teremtett, de a legtöbbször ezért tenni kell. Oda kell figyelni a másikra, meg kell ismerni amennyire lehet, a kedvében kell járni. Közhelyes dolgok ezek, de fontosak.

Ki legyen a következő?

@koocos Szakmabeli ügynökségi oldalról, szövegíró. Bírom, ahogy csűrik-csavarják a szavakat, és minden lében kanál, amennyire ez lejött. Kíváncsi vagyok, hogy milyen érző lélek lapulhat a robogóval és bicajjal közlekedő “vagány csaj” külső mögött :)

NETES HETES

1. Melyik oldalt nyitod meg reggel elsőként?

A Twitter nyílik a metrón, aztán Gmail és utána Google Reader.

2. Melyik honlapot zártad be legutóbb?

hipstamaticapp.com -ot nézegettem, ez egy fotós program iPhonre-ra, azt hiszem meg is fogom venni :)

3. Mit vettél utoljára a neten?

Egy könyvet vásároltam Vanessa Fox – Marketing in the Age of Google: Your Online Strategy IS Your Business Strategy

4. Miért regisztráltál a Twitterre?

Amikor elindul valami új webes szolgáltatás, ami érdekesnek tűnik a számomra, akkor regisztrálok és kipróbálom, keresek ismerősöket, stb. Így volt ez a Twitterrel is, amiről akkor még kevesen tudták volna megmondani, hogy ekkora sikersztori lesz. Azidőtájt még a használata is főleg a “mit csinálsz most?” -ra korlátozódott, nem volt ennyi ráépülő egyéb szolgáltatás, kliensek, share-elési lehetőségek innen-onnan.

5. Utoljára miért unfollow-ztál?

Hmm, ez már jó régen volt. Szerintem azért, mert az illető már hónapok óta nem írt, és feleslegesnek tartottam, hogy gyarapítsa a követettek számát :)

6A following listád utolsó emberét miért kezdted el követni?

@elmanufico -ót  @viktornebehaj ajánlására kezdtem el követni. Szakmabeli, én pedig szívesen követek szakmabelieket akkor is, ha nem csak a szakmájukról beszélnek. Néha szívesen fogadok egy-két elpottyantott infót a magánéletükből is, így még ismeretlenül is valahogy “bizalmasabb” lesz a viszony.

7. Melyik a kedvenc Twitter kliensed?

Asztali gépen a Twitux nevű klienst használom – linuoxos -, de ez nem jó. Viszont rossz. Csak annyira megszoktam már, hogy képtelen vagyok váltani róla. Használom még néha az Echofon-t Firefoxból, illetve telefonon a Twitterrific-et elég sokat.





Featuring Recent Posts Wordpress Widget development by YD