@bangkokcharlie (Bangkok Charlie)
@rabbitblog (Ihász Ingrid)
@zencsaj (Novák Magdolna)
@verkutya (Ónodi Lóránt)
@_vvega_ (Schelhammer László)
@torpotroh (Unger András)
@dismay22 (Tölgyes László)
@setalosas (Barczi Imre)
@Ildiki (Máté Ildikó)
@mandulaszemu (Gonda Regina)
@EndySmyle (Gyöngyösi Attila)
@coffeetocapote (Zádori Kinga)
@fb2 (Fejes Balázs)
@kobak (Koren Balázs)
@planetdamage (Bari Máriusz)
@angelday (Sasvári József)
@VagabondEx (Csala Róbert)
@doriszka (Csehi Dorina)
@yaanno (Hardi János)
@tct (Olajos Tamás)
@b_konrad (Berényi Konrád)
@KEME5 (Kemecsei Szabolcs)
@poptimista (Horváth Rea)
@hh (Szabó Gergely)
@Midnite_ (Ferencz Mónika)
@garamiz (Garami Zoltán)
@hexkelly (Farkas Mariann)
@lunanyuszi (Zalai-Ruzsics Boglárka)
@zsolti (Liebig Zsolt)
@GabrielVaraljay (Váraljay Gabriel)
@potdom (Szabó László)
@Pikszi (Baráth Katalin)
@koocos (Budavári Dóra)
@agocska (Ágoston Péter)
@atomvillanas (Türk István)
@sycko (Habencius István)
@tapir (Cziczlavicz Péter)
Vonzó Vera útba igazít@bangkokcharlie / thai.blog.hu / flickr.com
Bangkok Charlie ma már nem anonimitás, hanem identitás. 10 éve kötődik a városhoz, de nem tervezi, hogy letelepedik. Marad, amíg jól érzi magát, aztán ki tudja, merre tovább, mint a Stalkerben. A blogjában egyes szám harmadik személyben szerepel, aminek nincs különösebb oka, viszont az idők elteltével megszokottá vált. Örökifjú, ahogy Thaiföldön mindenki.
@rabbitblog / rabbitblog.hu / @makeup.blog.hu
2007 óta twitterezik, azóta több mint 1900 követője gyűlt össze. Néhány hónapja teljes külső-belső átalakuláson megy át: újra sportol, megváltoztatta az étrendjét (főleg salátákat eszik), összeköltözött a szerelmével, és a szakmájától teljesen távol eső “csajos” blogot indított. Bár született eltévedő művész, mostanában erősen kacérkodik a jogosítvány megszerzésével. Nagy tisztelője Alexander McQueennek, főleg a tollas és fémvázas alkotásainak. Egyik legnagyobb élménye volt nemrégiben, amikor New Yorkban a Metben kiállítást láthatott a munkásságából.
Magam bemutatását általában a szakmai rész felől szoktam megközelíteni. Ennek valószínűleg az az oka, hogy a munka az a része az életemnek, amiben eddig sikereket tudtam elérni és amivel a legtöbbet foglalkozom, akár szabadidőben is.
2005 végén csöppentem bele az “online-ba”, akkor vettek fel az első igazi (már nem diákmunkás) munkahelyemre, a kirowskihoz, digitális média asszisztensnek. Ebben az időben kezdtem el szakmai blogot írni, amit azóta is teszek, bár sajnos eléggé rendszertelenül. A blogolás eléggé meghatározó része lett az életemnek, mert számos szakmai témát ezen keresztül gondoltam át és tovább, ezzel szereztem elismerést is a szakmán belül. Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam, amit személyiségemnél fogva egyrészt nagyon igénylek, másrészt büszke is vagyok rá. Azóta, amióta a kirowskis munkatapasztalatom és a szakmai blogom megvan, szerencsére semmi gondom nem volt az elhelyezkedéssel vagy a szakmai továbblépéssel. A folytatáshoz kattints ide »
@zencsaj / Flickr / always wired!
“Gondolkodó gondoskodó, azt hiszem, ezt csinálom, ez vagyok.”
Matekfeladványokon és regényeken nőtt fel, így a logika és a romantika örök körforgása és sodrása viszi előre. Mókázik és világmegvált, az életet millisecundumok összességeként éli meg. Ha beleszeret egy dalba, két hétig is képes egyfolytában azt hallgatni. Amikor elege lett a mozgásszegény életmódból, vett magának egy mini trambulint, aztán neten szerzett egy tréfamester kutyát, akivel néha túladagolja a közösségi hálózatokat, és akivel kölcsönösen nevelik egymást. A folytatáshoz kattints ide »
Balaton-parti srác, Fonyódon él a szüleivel, a testvérével és az apai nagyapjával. Társaságkedvelő, imád új emberekkel megismerkedni off- és online is, dolgozni, élni, szórakozni… Mindent jobban szeret egy egység részeként csapatban, mint elvonulva, magában töprengve. A teniszt tartja a világ legjobb sportjának és őrült módon rajong a filmekért. Twitternevét is a Ponyvaregényből, Vincent Vegától kölcsönözte.
@torpotroh / uandras.com / flavors.me/uandras
@dismay22 / soundcloud.com/dismay
Filozófia- és klasszika-filológus bölcsész. Életrajzában büszke a Tilos Rádióra, a C3-ra, az Artpoolra. Két zenei projektje van: a Lautrec, ami a kilencvenes évek közepétől 2002-ig tartott (dark gothic, kísérleti, industrial), illetve a dismay, ami egy egyszemélyes kísérleti minimál elektronikus formáció, de ezen a néven dj-zik a Tilos partikon is. Kedvenc zenekara (sőt annál is több) a Coil, melynek utolsó tagja nemrég halt meg. Vega és makrobiotikus ételeket eszik, kedvenc gasztroblogja mégis a Malackaraj. (Szereti a népi malacfeldolgozási kultúrával idegesíteni a széplelkű gasztotündér kolléganőket.) Bár a környezetében sokan panaszkodnak, neki mindössze egy MacBook Air hiányzik az életéből. Amúgy igazi lázadó, egy csomó mindent kifütyülök a beszélgetésben.
4 és fél hónapot átvitatkoztunk – így tudom összefoglalni. Mindenről, ami éppen akkor téma volt az országban vagy a világban. Bár úgy érzem, alapvető értékeinkben nincs különbség, mégis egészen máshogy látjuk a dolgokat. Elárulta, hogy időnként szokott követni a Twitteren, de ha sokat írok, elnémít a Csiripen. A twitjeire is jellemző karcos stílusa az interjúra megszelídült, jó, hogy az elején nem szaladtam haza sírva anyukámhoz. Van egy mindjárt felnőtt lánya, de mivel túl pátoszosnak találta a vele kapcsolatos kérdésemet, többet nem tudtam meg róla. A karácsonyfát május előtt ritkán szedi le, és olyan racionális dolgokban hisz, mint a befektetett munka. Kedvenc rendezőjétől, Antonionitól tudja, hogy a világ nem megismerhető.
Először akkor figyeltem fel rá, amikor kommentet írt egy bejegyzésemhez. Végtelenül hiteles és felemelő volt minden szava. Később a Twitteren találkoztunk, ahol a 140 karakterekbe is annyi életet lehelt, hogy lehetetlen volt nem észrevenni.
“Szenvedéllyel beszélni csak az igazán jó kávéról lehet. A többi futó kaland.”
@mandulaszemu / differentissexy / A fotókat Polgár Emese készítette.
Akárcsak a szüleit, őt is világ életében lenyűgözte a természet. Gyerekkorában állatorvos, később emberi jogi harcos akart lenni, aztán – ahogy ő fogalmaz – hosszú időre elveszítette az Én-jét. Néhány éve azonban a barátok, tanárok, volt szerelmek, volt kollégák, és utolsó lökésként az El Camino segítségével újra megtalálta önmagát.
Miért vágytál erre az útra?
Kezdjük ott, hogy először nem erre az útra vágytam (vagyis vágytunk). Van nekem egy legjobb barátnőm, aki hasonlóan szabad lelkű, mint én, vele határoztuk el, hogy háromévente elmegyünk valami hosszabb útra. Egyrészt azért, mert a világ tele van csodaszép és érdekes helyekkel, emberekkel, ételekkel…, másrészt azért, mert időnként az embernek muszáj kilépnie a saját életéből, hogy lássa, merre halad. Eredetileg Kínát céloztuk meg, mert bár nem vagyunk buddhisták, mindkettőnkhöz közel állnak a buddhista értékek. Aztán rájöttünk, hogy 1 hónap kínai csavargásra nincs elég pénzünk, szóval egy közelebbi úti célt kerestünk. Az, hogy végül kinek volt az ötlete az El Camino, már nem tudom, de talán nem is számít. Szóval a Camino csak egy mentőötlet volt, hogy mégis menjünk valamerre. A folytatáshoz kattints ide »
Vonzó Vera a Posterouson VONZÓ VERA A TWITTEREN